„Egészen rendes külsejű hölgy” – így jellemezte egy újságíró a húszas évek közepén az első magyar ügyvédnőt. Az egykori kolléga nyilvánvalóan azt gondolta, ha valaki nőként választja a jogi pályát, annak okvetlenül csúnyának kell lennie. Mert különben?
A debreceni születésű Ungár Margit a húszas-harmincas években gyakran szerepelt a lapokban, és a képek tanúsága szerint egyáltalán nem volt csúnya. Az ügyvédi pályát nem a külseje miatt választotta, még csak azért sem, mert családja minden férfitagja jogász volt, sokkal inkább édesanyja igazságérzete miatt. Amikor a cselédlányuk, aki a teheneket fejte náluk, megölte a férjét, a kis Margit anyja nemcsak az áldozatot, de az elkövetőt is sajnálta, hosszasan gondolkodva azon, vajon mi vihette erre a szerencsétlen teremtést. Ez az okkereső gondolkodás hatott úgy a kislányra, hogy a jogi egyetemre jelentkezett, ahol első nőként kapta meg jogi diplomáját. Ezután jelentkezett ügyvédjelöltnek.
A debreceni ügyvédi kamara 1923-ban szavazott a rendhagyó kérelemről. Ungár Margit kérelmét mindössze 19-17 arányban támogatták az urak, így lett ő az első magyar női ügyvédjelölt, majd az első magyar ügyvédnő. Az ügyvédi vizsgát 1928-ban tette le. Külön fogadalmat kellett tennie, hiszen akkoriban a törvény szövege így szólt: „Ügyvéd lehet minden olyan férfi…”
A sajtó természetesen lecsapott a témára, gyakran kérdezték a lánytól, milyen érzés betörőket, tolvajokat, válogatott bűnözőket védeni. Volt olyan újságíró, aki úgy vélte, végül is a nő egyik legszebb hivatása, hogy vigasztaljon, majd megkérdezte, tud-e a lány főzni. Tudott. Ungár Margit védett betöréses lopást elkövető parasztembert, képviselte azokat a szurkolókat, akiknek az Újpest–Ferencváros-mérkőzésen a nézőtéri tolongásban esett bajuk, és védett egy úrilányt, aki megölte házasságon kívül született gyermekét. A bíróágra kis aktatáskával utcai ruhában járó hölgy nem válogatott az ügyekben és az ügyfelekben sem.
Eleinte bátyja irodájában tanulta a szakmát, majd egy jogászoknak rendezett vacsorán megismerkedett Vágó Józseffel, összeházasodtak, és a feleség azontúl a férj Lónyay utcai irodájának ügyvédje lett. A kezdetektől kiemelten foglalkozott a nők helyzetével, egyik alapítója lett a Dolgozó Nők Clubjának, és segített szövegezni a Feministák Egyesületének parlamenti előterjesztéseit. A női választójog, a szabad pályaválasztás és a házasságon kívül született gyermekek védelme volt a törvényjavaslatok tárgya.
„Akkor még nem beszéltek annyit a női egyenjogúságról, törvény sem determinálta, de a Vágó–Ungár családban jogerőre emelkedett” – mondta saját házasságáról. Férjével együtt a zsidótörvények időszakában nem praktizálhattak, a háború után azonban már csak Ungár Margit tudott ügyvédi munkaközösségben dolgozni. Férje beteg lett, munka mellett őt is ápolta a Szent István körúti lakásukban. Már özvegyen írta meg könyvét, ebben a nők jogi helyzetét vizsgálta meg Magyarországon, végignézve az egyes korokat. 1969-ben hosszú betegség után halt meg 72 éves korában.
