Október 28-a, Simon és Júdás Tádé, más néven Júda apostolok ünnepe. Jézus 12 apostola közül róluk tudjuk a legkevesebbet. Legendájuk szerint Jézus mennybemenetele után Szíriában és Mezopotámiában terjesztették az evangéliumot, Perzsiában haltak vértanúhalált. Közös ünnepnapjukat már a magyar középkorban is megtartották.
A szentek ünnepei gyakran estek egybe a fontos mezőgazdasági határnapokkal, hogy az emberek a szentekhez fordulhassanak segítségért a következő időszak sikeréért. Simon és Júda október végi közös ünnepe szólásban is számontartott őszi időjárási és gazdasági határnap volt. „Megérkezett Simon–Júdás, jaj már néked pőregatyás” tartotta a mondás, más variációk szerint: „Eljön a Simon, Júdás, dideregve fázik a gulyás.” „Eljön a Simon, Júdás, dideregve fázik a gatyás.” A szólások arra utaltak, hogy a népi megfigyelés szerint a két apostol közös ünnepnapjától fogva melegebben kell öltözködni.
Dömötör, a vértanú katonaszent, aki a magyar néphagyományban a juhászok patrónusává vált | Magyar Krónika
A népi megfigyelés szerint Szent Dömötör napjával, október 26-tal áll be a nyirkos, hideg idő, a juhászok ekkor hajtották be a télre készülődve az állatokat …
A nap fordulópont volt a paraszti gazdaságban, október végére a legtöbb betakarítási munka befejeződött, a gazdasági év véget ért, megkezdődhetett a téli időszak előkészítése. Gazdasági határnapként a szolgálati időszakok lejártát is jelezte: „Akár haszon, akár kár, Simon–Júda a határ” – tartotta a mondás. Dömötör mellett Simon–Júdás is a juhászok elszámoltatásának és fogadásának napja volt, bizonyos helyeken a két jeles nap között a juhászoknak és a béreseknek három nap szabadság járt. Szokás volt, hogy búcsújukra ludat hizlaltak, amelynek Simon lúdja volt a neve.
A két apostol Hegyalja legkedvesebb szőlőpatrónusa volt. Ünnepükön kezdték a szüretet, ahogy arra a regula is figyelmeztetett: „Rég felírta Noé Tokaj hegyormára / Hegyaljai kapás várj Simon–Judára.”
HÖLGYVÁLASZOK HEGYALJÁN | Magyar Krónika
A szőlő gyökerei képesek akár tizenöt méter mélyre lekúszni a föld alá, hogy vizet találjanak, s ahogy a tőkék, úgy a közöttük élők sem ismernek lehetetlent. Tokaj-Hegyalját járva a történelmi múlthoz visszanyúló, gyökereikből erőt merítő, egymással összekapaszkodó nők mutattak nekünk példát az érzékeny lélek és a kikezdhetetlen akarat erejéről.
Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában arról is olvashatunk, hogy az erdélyi szászok között Simon–Júda, nyelvükön Seimegojd, a házasodás határnapja volt. Mátéfalva és Szászpéntek falvakban a lányok és legények napja volt, amikor házasságok szövődtek.
Kiemelt kép: Szent Simon és Szent Júdás Tádé szobra a Lateráni Keresztelő Szent János-bazilikában (Francesco Moratti alkotása)
