A Duna Közép-Európa egyik legnagyobb édesvízi ökoszisztémája, hogyan, milyen szemléletmóddal lehet egy ilyen komplex ökológiai rendszert kutatni?
A Duna a második legnagyobb európai folyam, valóban nem könnyű a vizsgálata. A legnemzetközibb folyó a világon, egy teljes Dunát lefedő vizsgálat több ország összehangolt működését igényli. Magyarország elhelyezkedése szerencsés, hiszen a középső szakaszán vagyunk. A nagy folyók középszakasza kiemelten érdekes, mert a lebegtetett növényi mikroélőlények szempontjából ez a legaktívabb rész, kiválóan vizsgálhatók a felső folyószakaszon bekövetkező változások hatásai, esetünkben a Duna Budapest északi részén, ahol mi is tesszük.
Miért fontos a lebegtetett élőlények vizsgálata?
A plankton gyűjtőfogalom, ami változatos élőlénycsoportokat foglal magában. Növényi, állati és bakteriális formákat egyaránt tartalmaz, mellettük pedig még rengeteg további csoportot, például gombákat, vírusokat. Az ökoszisztéma működése szempontból az első szervezet, mely szervetlenből szerves anyagot állít elő, a növényi plankton, azaz a fitoplankton. Mennyiségétől, illetve összetételétől függ, hogy milyen további szintek, szervezetek épülhetnek rá a táplálékhálózatban. Az ökoszisztéma komplex rendszer, az aljzathoz kötött úgynevezett bentikus életformáknak ugyanúgy megvan a saját szerepük, mint a lebegtetett közösségeknek.
A klímaváltozás és az emberi hatások hogyan befolyásolják a Duna élővilágát?
A klímaváltozás módosítja a vízjárást, egyre gyakoribbak például a kisvizes periódusok. Pár évtizeddel ezelőtt egy nagy és huzamos tavaszi áradás volt jellemző, a 2000-es évektől gyakoribbak az alacsony, de a magasabb extrém vízállások is. A globális felmelegedés hatására a Duna is folyamatosan melegszik. A holtágak, mocsarak, vizenyős élőhelyek természetes vegetációjuk párologtatgatásával regionális, lokális szinten hűthetnék a klímát, de ezeket a kapcsolt rendszereket a folyamszabályozással levágtuk a folyóról. A léghőmérséklet-emelkedéssel nő a vízhőfok, amelyet tovább növel, hogy a felső szakaszon épült tározók megállítják a vizet, amely így még gyorsabban melegszik. A vízből kiülepszik a hordalékanyag, átlátszóbbá válik, így sokkal több fény jut a Duna aljára. A melegebb vízben az élőlények anyagcseréje gyorsul, tehát a teljes rendszer sokkal dinamikusabban működik.
Hogyan mutatkozik meg mindez az említett élőlénycsoportokban?
A Duna hosszú távú monitoringjával az élőlényközösség változásokra adott válaszát vizsgáljuk a biológiai sokféleség szempontjából. Sződliget térségében hetente veszünk mintát a folyam közepén a lebegtetett élőlénycsoportokból, és módszert fejlesztünk arra, hogy az aljzaton lévő közösség változásait mind mennyiség, mind a sokféleség szempontjából lekövethessük. A lebegtetett növényi plankton mennyiségileg folyamatosan csökken a Dunában, az aljzathoz rögzült életformák viszont egyre gyakrabban jelennek meg a lebegtetett közegben. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen nagy folyónál, ami kevert és sok hordalékot szállít, nem jut annyi fény az aljzatra, ami ahhoz szükséges, hogy az aljzaton aktív közösségek nőjenek. De a tavalyi monitoring során azt mértük, hogy Sződliget térségében több hónapon keresztül két-három méterig elegendő fény van ahhoz, hogy ezek a közösségek produktívak legyenek. Ezért is próbálunk most módszert fejleszteni a bentikus közösség monitoringjához. A lebegetett és rögzül formák arányának eltolódása a Duna ökoszisztémájának komplex rendszerében további szintekre, például a halak összetételére is hatással kell legyen.
Invazív fajok is jelentek meg a Duna mentén?
Igen, sokféleképpen belenyúlunk a természetes rendszer működésébe, egy kiragadott példa a hajózás. Senki nem kérdezi meg, hogy egy Dunán végighaladó uszály milyen közösségeket terjeszt. Az invazív fajok veszélye, hogy átalakítják környezetüket, kiszorítják az őshonosabb fajokat. A most induló DÖME programunkkal éppen a Duna menti ökoszisztémákban szeretnénk előfordulási adatokat gyűjteni például az óriási mohaállatról, vagy az édesvízi medúzáról, amik egyre gyakrabban kerülnek elő a sajtóban. Próbálkozunk tehát a közösségi tudományos adatgyűjtéssel, amivel a kutatási adatgyűjtés is támogatható, és egyben lehetőségünk nyílik a közösségek megszólítására, szemléletformálására is.
El lehet érni konkrét hatásokat a remélt szemléletformálás során?
Az gondolom, hogy igen. Például, ha tudatosodik az emberekben, hogy egy Duna menti nagyváros közepén élve a legtöbb igényünkkel – minden legyen kivilágítva, vezessék el a szennyvizünket – a folyó élővilágát befolyásoljuk, már előrébb vagyunk. A klímaváltozás fokozódásával hosszú szárazodások jönnek, majd akár többhavi víz esik le pár nap alatt. Ezt a hirtelen lezúduló hatalmas víztömeget meg kellene tartani, amire kiváló kezdeményezések már vannak. Ilyenkor eszünkbe juthatna, hogy a természet ezt egyszer már megoldotta, csak mi tönkretettük. Az egykori holtágrendszerek, vizenyős területek a vízmegtartás kiváló természetes formái voltak, amit most mesterségesen próbálunk így vagy úgy utánozni. De a kis dolgok igenis sokat számítanak: ha mindenki a saját környezetében jobban figyelne, például a saját kis kertjében nem azon bosszankodna, hogy van szúnyog, mert megmaradt a víz az eresz alatt, hanem azon gondolkodna, hogy a következő két-három hónap akár eső nélkül telhet. Ha a vizet betározza, tud belőle locsolni, kerti tavat fenntartani, a kertje mikroklímáját javítani. Egy további konkrét példa a nyári rendezvények esti-éjszakai kivilágítása. A dunavirágrajzás augusztus második felében zajlik. Ezek az élőlények milliószámra csapdázódnak a hidak kivilágításán, vagy egy folyópartra rendezett nyáresti koncert reflektorfényében. Ilyen esetben az egyén persze nehezen tehet bármit, a döntéshozók annál inkább. A DÖME projekt kapcsán reméljük, hogy mind a döntéshozói, mind az egyéni oldalt sokkal hatákonyabban meg tudjuk majd szólítani és tudományos álláspontjainkat eredményesebben képviselni.
