Szerdán megnéztem az ópusztaszeri szélmalmot, az iszkaszentgyörgyi kilátót és a székesfehérvári Burger Kinget. Mindezt dél és fél kettő között, szinte egy helyben állva. Vonatok szerepelnek ugyan a történetemben, de azokba nem férnék be, mert nagyjából a lábszáram közepéig érnek. Egy székesfehérvári társasház udvarán jártam, ahol egy nemrég nyugdíjba vonult, ügyes és kreatív villanyszerelő makettbirodalmát láttam, pontosabban csodáltam meg.
Ne akkora vonatokat képzeljünk, amik a karácsonyfa előtt szoktak kanyarogni, kicsit nagyobbat. A síneken körbefutó szerelvények a legnagyobbak a modell kategóriában, hivatalosan a G típushoz tartoznak. Méretarányuk 1:22,5. A körülbelül hetven négyzetméteren kanyargó járat lakóházakat, iskolát, állomásépületet, játszóteret, farmot, éttermet, kocsmát fog közre – többek közt. Mindent megejtő részletességgel. A fal tövében ücsörgő macskával, szemeteskukával, ásóval és gereblyével, közvilágítással, köztéri padokkal, egy a vásárról üres kosarait a hídon hazafelé húzó öregemberrel, és egy másikkal, aki éppen a pottyantós vécé ajtaját nyitja.
„Ez itt a mi házunk – mutat az alkotó, Rigeti László a sínekhez közeli barátságos kis épületre és az előkertben ücsörgő férfi- és női figurára. – Ezek mi vagyunk ketten, a párom haja akkor még szőke volt.” A ház mellett autó és motor is van, utóbbit a tulajdonos időnként cseréli, vélhetőleg gyakrabban, mint a saját autóját.
„Az építőiparban dolgoztam villanyszerelőként. Amikor a covidjárvány alatt leállt minden, tanakodtam, mit csináljak. Egész nap nem lehet tévét nézni! Akkor akadtam rá a modellvasútra. Először a lakásban csináltam egyet, 3,3 × 1,5 métereset, de az januárra kész lett, és a párom sem örült túlságosan a fűrészpornak, forgácsnak. Nézegettem tovább az internetes oldalakat, és megláttam ezt a nagyobb méretű modellvasutat. Németországban, Svájcban nagy divatja van, egész iparágak épültek rá. Ottani katalógusokból rendeltem több darabot, szerelvényt, épületet, embereket, de sok mindent én készítek el, pontosabban lemásolok.” A konténerek például olyan drágák, hogy miután vett egyet, a többit az alapján készítette műanyag lapokból. Ahogy saját gyártmány a szélerőmű is, nem beszélve a kilátóról és a malomról.
Itt minden műanyag, ugyanis ez a legstrapabíróbb anyag a modellvárosok világában. A malom például apró műanyag téglákból épült, a kilátó is hiába néz ki klasszikus famunkának, plasztiklécekből van. Úgy ezer tubus pillanatragasztó van beépítve ide, aki dolgozott már ilyennel, az érti, miért nem lehetett volna ujjlenyomatot venni Rigeti Lászlótól a munka dandárjában.
A színes és barátságos modellbirodalom szinte teljesen elfoglalja a hatlakásos társasház két részre osztott belső kertjét. A vonat mindkét részt bejárja, mert a tervező-kivitelező alagúttal kötötte össze a területet. „Először a lakásunkhoz közeli részt építettem be, mikor azt kinőttem, megkérdeztem a másik oldalon lakókat, mit szólnak. Megengedték, csak azt kérték, a növényeket hagyjam meg. Nagyon jó kis lakóközösségünk van, itt, ennél a sarokgarnitúránál szoktunk időnként névnapot, születésnapot ünnepelni. Batyubált tartunk, mindenki hoz valamit, lakik itt egy fiú, aki kocsmakvízt vezet, nekünk is szokott tartani.”
A fenyőfa, a hortenzia és a rózsa beolvad a minivilágba, bár a fenyő tobozai néha megrongálják az alatta elterülő építményeket. Az eső nem veszélyes, a társasház falai megfogják a szelet is, a madarak viszont nem tisztelik a mesterművet. Pontosabban, időnként megtisztelik.
A vonat elindul, a fénysorompó pirosra vált, meg kell várni, míg átléphetünk a síneken, hogy alaposabban megnézzük az állomás környékét. Úgy persze könnyebb, hogy az alkotó egy mozdulattal leemeli a tetőt az irányítóépületről. Elképesztő, ami odabent van! Egy kis vasutas, apró forgószékek, falióra, íróasztal, vezérlőpult, váltóállító. És vaskályha!
„Azt egy kis csőből készítettem” – szerénykedik Rigeti László, aki gyakran maga fogadja a látogatókat. Az Ady Endre utcai társasház kapuja hétköznap 10 és 17 óra között nyitva van, már csak az udvarban dolgozó bőrdíszműves miatt is. Sokan jönnek ide a modellvároska miatt, csodálják, újabb és újabb apró részletet fedeznek fel rajta. Ha egy gyerek az óvodás csoportjával már járt itt, elhozza a szüleit is, nincs olyan ember, akit ne ejtene rabul ez a babaházakat idéző univerzum.
Van hangyavasút, biciklin körbetekerő postás, vashíd, olajfinomító, zajvédő kerítés, kosárlabdapálya, farm lovakkal, tehenekkel, baromfival. Megművelt föld, tó és egy megkezdett építkezés, de olyan élethű, hogy a félig kész falakon belül látni a becsövezést is. A kőművesnél vízmérték van, a talicskában malter. „A biciklis és az autó is körbe-körbemegy. Egy távirányítós autót szedtem szét, mágnespályát tettem alá, azon futnak. A biciklist mindenki postásnak nézi, én is annak szántam, bár nem annak árulták.”
Százhúsz lakója van Modellvárosnak, a lakosság várhatóan gyarapszik. A játszótéren lesznek gyerekek és őket vigyázó szülők is. A Burger Kingben – a székesfehérvárinak pontos mása! – is ülnek, a parkban két kertész dolgozik. A lanovka két kis fülkéjében is ül egy decens hölgy illetve egy úr. Mert van lanovka is, kötélpályája a ház korlátjára fut fel.
„Ezt nem vettem, hanem kölcsönkértem valakitől egyet, és az alapján magam készítettem el. Az építőiparban sok ismerősöm van, tudtam, kitől vehetek drótkötelet, máskor meg egy bádogostól kértem segítséget.”
Fotógalériánk:
Be is kapcsoljuk a lanovkát: az indítóbódé mellől tempósan fellibeg az erkélyig. Onnan biztosan még jobban rá lehet látni a várra és a templomra, mert az is épült ide. Hátul az ipari létesítmények között most vesszük észre a víztornyot, a szenelőt, ezek a gőzmozdonyhoz elengedhetetlenül szükségesek. Fatelepet is csinált a városalapító, a (műanyag) rönköket vonatok szállítják.
Mutatjuk mozgásban:
A kis vonat naponta úgy húsz kilométert tesz meg, a város áramfogyasztása közvilágítással együtt nagyjából ötven-hatvan forint. A látogatók adományaikkal hozzájárulhatnak a költségekhez, biztosak lehetnek benne, hogy a maradék összegből is a városka gyarapszik. Terjeszkedni már nem tud, de én már értesültem a merész tervekről. Rögtön azután, hogy kiderült: sajnos nincs eladó lakás a házban.
