Kelp Ilonát és férjét, Kabay Jánost a magyar Curie házaspárként szokás emlegetni. Kevés túlzás van ebben, hiszen korszakos tudományos felfedezést tettek együtt, amikor a mákból ópiumfázis nélkül nyertek ki morfiumot ipari módszerrel. Régóta próbálkoztak ezzel, nem véletlen, hogy Kabayt a Nobel-díjra jelöltek között tartották számon 1937-ben. Csak a kutató váratlan és korai halála akadályozta meg a jelölést. Felesége, Kelp Ilona még a szabadalmi bejegyzésen sem akart szerepelni, szerinte az ő hozzájárulása a sikerhez jóval kisebb volt férje érdemeinél.
Sokak szerint viszont az ő tudományos képzettséggel párosuló érzékenysége, módszeressége, analitikai tehetsége és mindent tűrése tette lehetővé a sikert. Gyerekkorától hozzá volt szokva a kemény munkához, hiszen amikor édesanyja négy gyerekkel árván maradt, Ilona még csak 15 éves volt. Dolgozni kényszerült, hogy segítsen testvérei eltartásában. Írnokként helyezkedett el, a gimnáziumot munka mellett magánúton végezte. A Kelp család Kassán élt, Ilona katonatiszt édesapja ott szolgált. Onnan települtek át Budapestre a század elején, de már csak az özvegy és a gyerekek. Ilonának ahhoz is komoly erőfeszítések kellettek, hogy finanszírozni tudja egyetemi tanulmányait.
Kémiát tanult, le is doktorált belőle, majd a Gyógynövénykísérleti Állomáson kapott állást, ahol a máknövény morfintartalmával foglalkozott. Ott ismerte meg Kabay Jánost, aki az első világháborúban tapasztaltak miatt lett gyógyszerész, a sok szenvedés hatására döntötte el, hogy fájdalomcsillapítással foglalkozik majd. A mák alkaloidjait kutatta, csakúgy, mint a szőke kékszemű vegyészlány. 1925-ben kötöttek házasságot.
„Anyagi helyzetünkre jellemző, hogy nem volt pénzünk fényképészre és nincs egy képünk sem erről a boldog napról. Kivettünk egy bútorozott szobát a Margit körút mellett. Fizetésünket beosztva és összeszedve nem létező főzési tudományunkat, elkezdtük a házaséletet. Munka után a Széna téri piacon bevásároltunk, s mentünk haza kicsi otthonunkba. De boldogok is voltunk! Nem sokat bántuk a sikertelen vacsorákat, bár lassan kialakult egy-két menü, amit baj nélkül el tudtam készíteni. Július végén szabadságra mentünk apósomékhoz Szentmihályra. Tele volt a kis kétszobás ház. Bár a család először nem fogadott nagy szimpátiával, mert gazdag lányt reméltek János számára, de azért mindenki összegyűlt a tiszteletünkre. Ott jöttem rá, hogy várandós vagyok” – írta Ilona a naplójába.
János névre keresztelt kisfiuk 1926 márciusában született, Ilona májusban már újra ott állt a laboratóriumban a lombikok és vákuumszűrők között. Ők ketten hatalmas áttörést értek el, amikor sikerült a zöld máknövényből a kívánt módon, tehát az ópiumfázis nélkül morfint kinyerniük. Folytatva a munkát a gyártás gazdaságossága szempontjából kulcsfontosságú eredményre jutottak, ugyanis mákszalmából, tehát hulladékból is elő tudták állítani a kívánt anyagot. Felfedezésük a mai napig a gyártás alapja.
A házaspár a gyártásra koncentrálva a férfi szülőhelyén, Bűdszentmihályon (ma Tiszavasvári) alapított üzemet a rokonok anyagi részesedésével. Kislányuk, Ilona, akit Icinek becéztek, már ott született, szerencsére nem abban a földes padlójú egyszerű kis házban, amit először béreltek, hanem a gyár mellé felépített szolgálati lakásba. Boldogan, de hajszolva éltek. Erőltetett tempóban kellett gyártani, mert mindenki a bevételt várta, miközben Ilona tudta és érezte, hogy több időt kellene a kísérletezésre szánni. Néha annyi pénzük sem volt, hogy megjavíttassák a kilyukadt cipőjüket, de tudták, korszakalkotó, amin dolgoznak. A rokonok türelmetlensége, az irigység, a nyereségvágy, az elmaradó bevétel, a haszonlesők és a gazdasági válság mind próbára tette őket.
Kabay külföldi útjai jelentették a megerősítést, a világ tisztában volt munkájuk jelentőségével. Férje távollétében a gyárat Ilona irányította, nevelte a gyerekeket, helytállt minden fronton. Ráadásul egy fontos felfedezést is tett. Észrevette, hogy jelentős eltérés van a különböző időben nyert hatóanyag-mennyiségekben, miközben a vegyszerek és a nyersanyag mennyisége azonos volt. Az ország minden részéből érkezett a gyárba termény, arra jutott, hogy az okok a növényekben vagy a talajminőségben kereshetők. Ezután a szállítmányokat külön tárolták, aprították, jelölték a termelők nevét is. Így állapították meg, hogy a legmagasabb hozamot Nyugat-Magyarország egyik részén termő növényekkel lehet elérni. Attól kezdve az Alkaloida ennek a vetőmagját küldte szét az országba
1936 elején Kabay Jánoson sérvműtétet hajtottak végre, senki sem gondolta, hogy ez az operáció közös történetük végét jelenti. Egy komplikáció utáni injekció elfertőződött, a keletkezett tályogot végül érzéstelenítés nélkül vágták fel az orvosok. A tudós, aki olyan sokat tett a fájdalomcsillapításért, kínok között halt meg.
Ilona nem volt még negyvenéves, amikor elvesztette szeretett férjét, szövetségesét. Egy darabig még vezette a gyárat, közben befejezte a Népszövetség Ellenőrző Bizottsága által kért kábítószeres kutatását, de ezzel le is zárta saját kutatói pályafutását. Gyerekeinek naplót írt, abba rögzítette emlékeit a férjéről, hogy fia és lánya tisztában legyen vele, milyen ember volt az édesapjuk. A második világháború alatt már varrásból tartotta el magukat, a háború után pedig Ausztriába, majd onnan Ausztráliába emigráltak. Ilona ötvenévesen tanult meg angolul, és 34 évvel élte túl a férjét. 1970-ben egy sydney-i kávéházban érte a halál. Kérésére férje mellé temették a Farkasréti temetőbe.
