Ha beírja az ember a keresőbe Tihanyt, a látnivalók után rögtön a levendula szó ugrik fel, de talán hasonló a sorrend élőbeszéd alkalmával is. Mióta?
Mi Tihanyban szeretnénk azt gondolni, hogy ha Magyarországon szóba jön a levendula, rögtön ránk gondolnak, pedig több levendulamező van a térségünkön kívül is. A nagyüzemi termesztés azonban valóban hozzánk köthető. Közel száz éve, 1926-ban Bittera Gyula gyógynövénykutató, vegyészmérnök hozta be az első töveket Franciaországból, és létesített ültetvényt Tihanyban, a Belső-tó partján lévő lankás részeken – a provence-i mezők ugyanis a Balaton-felvidékre emlékeztették –, innen indul a történet.
Kis félsziget, nagy adottságok?
Tihany egy gyöngyszem. Különleges mikroklíma és vulkanikus talaj, széltől védett, napsütötte területek jellemzik. Ha kinézünk innen az üzemből, a Belső-tavat látjuk, ami a Balatonnál kissé magasabban fekszik, a dombokon túl pedig a Külső-tó terül el. Ez a dimbes-dombos vidék elvezeti a vizet, így az nem áztatja el a levendula gyökerét. Bittera Gyula először a bencés apátságtól bérelt területeket, majd csakhamar harminc-negyven hektáron gazdálkodott. Az általa telepített őslevendulás egy része az Őrtorony-kilátó alatti dombokon még ma is virágzik. Sőt, a kutató néhány méterre a miénktől létesítette az első lepárlóit, így egészen közelről érezhető a „levendula múltja”. Kevesen tudják, de a növény meghonosítója világhírű is lehetett volna, egy külföldi szakértő mérésének köszönhetően ugyanis kiderült, az itteni olaj jobb minőségű a franciánál, ráadásul nagy mennyiségben zajlott a lepárlás, így egy idő után a tengerentúlon is értékesítették.
Aztán jött az államosítás…
1950-től 1995-ig Tihanyban állt levendulatermesztés. A földek a Badacsonyi Állami Gazdasághoz kerültek, amely a szőlőben látta a jövőt. Ma már furcsán hangzik, de balatonfürediként tízéves koromig nem is láttam erre levendulát. A rendszerváltozás környékén a győri Zátonyi család kezdte újra a beültetést, azonban akkor nem volt lepárló Tihanyban.
Ez az újítás már a Bittmann testvérek nevéhez fűződik?
Itt kapcsolódunk be a történetbe.
A levenduláról érdemes tudni, hogy az aratás után minél gyorsabban le kell párolni, mivel folyamatosan veszít az illatanyag-tartalmából.
Ezért volt különösen fontos, hogy legyen a közelben lepárló. Előtte Pannonhalmára és Győrbe vitték a leszedett növényt, de mire bekerült az üstbe, órák teltek el. És a testvéremmel, Szilárddal szerettük volna, hogy valóban helyi készítésű termékeket kínáljunk itt.
Édesanyjukat is foglalkoztatta a levendula jótékony hatása…
Anyukánk foglalkozása gyógyszertári asszisztens volt, édesapám pedig éttermet üzemeltetett a félszigeten. Ez azért is érdekes, mert Szilárd pont a gasztronómiában lett igazán sikeres, a Lavender Tihanyt pedig inkább én képviselem. Anya a születésünk után kezdett el levendulával foglalkozni, a gyógyszertárban kísérleteztek ki néhány illóolaj-tartalmú kenőcsöt – a mai napig megvan a receptúrakönyve –, majd szuvenírüzletet nyitott. Mi negyven évvel később folytatjuk, amit tőlük láttunk. Szilárd egyébként tíz évvel ezelőtt már nyitott egy saját üzletet, azonban ott még francia, olasz, kínai levendulatermékek voltak. A vendégek joggal kérdezték, hogy hol a helyi.
És hol volt?
2019-ben nyílt meg a lepárló és párhuzamosan a labor. Tavaly óta mi vagyunk az üzemeltetők, illetve a lepárló félig a mi tulajdonunkban van. Bevezettük a „farm to home” koncepciót, tehát egyrészt levendulát termesztünk Tihanyban, másrészt összefogtuk a környékbeli termelőket, családi vállalkozásokat, tőlük vásárolunk olajat és egyéb alapanyagokat, illetve, mivel bérlepárlóként működünk, hozzánk bárki hozhatja a saját levenduláját. Így foglalta el szép lassan a helyi a helyét.
Hogyan alakult az ön szerepe a Lavender Tihanyban?
Én egy kis időre eltávolodtam a környéktől. Budapesten végeztem nemzetközi kapcsolatok szakon, dolgoztam külföldön, illetve a férjem is fővárosi. Egyéves volt a kisfiunk, amikor a testvérem felvetette a közös vállalkozás ötletét. Nagy döntés volt. Októberben megírtuk a tervet, visszaköltöztünk Balatonfüredre, júniusban pedig elindultunk.
Jól sejtem, hogy ez egy másfajta lila ködös állapot volt?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű volt, valahol mégis meseszerű. Mindenki szívvel-lélekkel támogatott: anya beállt az üzletbe, apa főzött, a külföldi bemutatókra azóta is elkísérnek minket. Időközben megszületett a kislányunk, most lett óvodás, a kisfiunk iskolás. Ott vannak az aratásnál, azzal várnak haza, hogy „anya, ma is sok levendulás dolgot adtál el?”, esténként pedig terméket fejlesztenek a fürdőkádban.
Már csak arról nem beszéltünk, mitől olyan különleges ez a fűszernövény.
Ha kinyitunk egy gyógynövényes könyvet a levendulánál, az első mondatban valószínűleg benne lesz a sokoldalúság.
A levendula a latin lavare, azaz mosás szóból ered, mivel kifejezetten jól tisztít és fertőtlenít. Legkiemelkedőbb hatása mégis a nyugtató, gyulladáscsökkentő, görcsoldó tulajdonságából ered, hiszen erre az életünk minden területén szükségünk van.
Így az izomfájdalomtól a bőrirritáción át a fejfájásig számos dolog kezelésére alkalmazható, továbbá a pihentető alvás elősegítésére is. A gasztronómiában úgyszintén hasznát veszik, hiszen különleges ízeket eredményez.
Az üzembe lépve az üvegfalon túl két nagy gépet látunk a földbe süllyesztve. Milyen úton jut innen a flakonokba az olaj?
Ezek a kétezer literes üstök azért vannak a talajba süllyesztve, hogy könnyebben tudjuk belepakolni a növényt, ugyanis egy üstben háromszázötven kiló levendula fér el. A lepárlási munkálatokat a lepárlómester irányítja az aratást követően, a június–júliusi időszakban. Amint bekerült a levendula az üstbe, lecsukódik a teteje, a csövön keresztül megkezdődik a vízgőz-desztilláció, majd az üstök aljából feltörő gőz hatására szétroppan a levendula, a gőz pedig megérkezik a kondenzátorba. Kint található a vízhűtő tornyunk, ennek segítségével érjük el a negyvenfokos hőmérsékletet, majd a szeparátorban elválik egymástól a víz és az olaj. Az olajat egyszer átszűrjük, használni viszont csak később, november tájékán fogjuk, hiszen a lepárlás után szellőztetjük, átöntjük, időt hagyunk a beérésre, csakúgy mint a bornál. Az említett levendulamennyiség mindössze két, két és fél liter különleges, kissé édeskés olajat ad.
Befolyásolja a munkát, hogy látványüzemben dolgoznak, azaz bárki betekinthet a készítési folyamatokba?
Talán emiatt is sokkal összetettebb a munkánk, mint ahogy először gondoltunk, viszont élvezetesebb is. Mindössze tizenketten vagyunk a csapatban, a kiszállítónkon és a testvéremen kívül mindannyian nők. Jó érzés, hogy ma már védjegye van a levendulaolajunknak, tehát tihanyi földről kerül a lepárlóba. Nem titok, hogy a következő álmom a hungarikum kategória. Szeretném, ha minél többen látogatnának Tihanyba, megismernék, milyen az itteni életérzés.
Összefoglalható azoknak, akiknek még ismeretlen?
A Balaton nekem, nekünk, az ittenieknek négy évszakos. Sok év után tavaly újra korcsolyázhattunk a Belső-tavon a gyerekekkel, úgy, mint régen én a szüleimmel. Tihany valahogy minden évszakban megnyugvást ad: öröm megpillantani a Balatont, a környéken sétálni, közösen finomakat enni, és öröm persze a június, amikor mindenhol levendulaillat száll. Egy kincses félsziget, amit nem lehet elégszer felderíteni.
