Nem él már elevenen az emlékezetünkben az egykori Magyarország térképe, ma is ismert nagyvárosokat kell segítségül hívnunk, hogy egy határon túli kisebb települést el tudjunk helyezni a belső térképünkön. Fehértemplom városa tehát Belgrádtól száz kilométerre keletre fekszik, Versec alatt, közvetlenül a szerb-román határ szerb oldalán. A tízezres városban magyarok ma már csak mutatóban maradtak, de a németek sem jártak jobban. Pedig a török kiverése után németekkel települt újra a hódoltság alatt az utolsó kőig elpusztult község.
Az előző századfordulón a tizenegyezer lakosból még több mint hatezer volt német, ezerötszáz szerb, ugyanannyi magyar, ezer román, mára viszont a lakosok nyolcvan százaléka szerb, a maradék egy tucat nemzetiség között oszlik meg. Úgy tűnik, a sokszínűség támogatását zászlajára tűző modern kor az etnikai sokszínűségnek már kevésbé kedvez.
Amikor a ma itt szereplő fénykép készült, az azon látható sok ember legtöbbje jó eséllyel németül váltott szót egymással, még ha más nemzetiségű volt is. Akkoriban az ilyen vegyes lakosú településeken az utcagyerekek is két-három nyelvet beszéltek. Kár, hogy ez elmúlt, most mindenki egy távoli népnek, az angolnak a nyelvét tanulja, a szomszéd népének nyelvét már eszébe sem jut elsajátítani.
Nevük után ítélve német gyökerű magyar lehetett ennek a lapnak a feladója és a címzettje is. Nagyságos Euler Margit úrleánynak ment az üzenet Gödöllőre, az Erdő utca 493-ba, emígyen:
Kezeit csókolja Merramhoff Károly. Jól mulat Gödöllőn?”
Sorozatunk előző része itt olvasható:
