Hogyan hat a mentális egészségünkre a klímaváltozás?
Az Amerikai Pszichológiai Társaság három csoportra – direkt, indirekt és pszichoszociális – osztotta a klímaváltozás mentális egészségre kifejtett hatásait. Az első csoportba főként a klímaváltozás felerősédével együtt járó egyre extrémebb időjárási jelenségek – tornádó, villámárvíz, aszály, hőhullám – által okozott azonnali traumatikus élmények tartoznak. A pszichoszociális hatásra példa lehet a társadalmi problémákkal is hozó klímamigráció. Az indirekt hatások pedig azok, amelyek még nem érintenek minket kézzelfoghatóan, de a jövőképünket befolyásolják, különböző érzelmi reakciókat váltva ki az emberekből.
Mik ezek az érzelmek?
Ezek az ökoérzelmek, amelyek nem önmagukban léteznek, hanem jellemzően kapcsolódnak egymáshoz. Közéjük tartozik az öko- vagy klímaszorongás. Az elnevezésről vita folyik, mert a szorongás pszichopatológiai töltetű fogalom. Lehetne aggodalomnak vagy félelemnek hívni, mert a kutatók véleménye szerint nem patológiás, hanem normatív reakció, hiszen a tárgya reális, tényleg van egy fenyegető jövőkép, az életünkre ható változások.
Hogyan élik meg az ökoszorongást a magyarok?
A 2022-ben a magyar lakosság körében végzett reprezentatív felmérésünkből az derül ki, hogy a többségre jellemzők az érzelmi reakciók, de a patológiás vonatkozások kevésbé. Az ökoszorongást mérő kérdőívünk az úgynevezett funkcionális károsodást is vizsgálja. Ez akkor jellemző, amikor a szorongás olyan intenzív, hogy beszűkíti az ember életét, meggátolja abban, hogy egészséges módon funkcionáljon a társas kapcsolatokban, munkában, tanulásban. A kutatás inkább azt igazolta, hogy ez az érzelem jellemzően nem megbénít, hanem cselekvésre sarkall.
Mi a különbség a klímaszorongás és az ökoszorongás között?
Az ökoszorongást úgy definiálhatjuk, mint a környezeti pusztulástól való erős félelmet. Összetettebb fogalom, mint a klímaszorongás, mert benne lehet például a biodiverzitás pusztulásától vagy a mikroműanyagoktól való félelem.
Milyen további ökoérzelmeket különböztetnek meg?
Az ökogyász a környezeti veszteségre adott gyászreakciónk. Vesztességélményként élhetjük meg állatfajok kihalását, a tájak átalakulását és a megváltozott jövőképünket is, az erőssége pedig attól függ, hogy az embernek eleve milyen erős a kapcsolata a természettel.
Az ökobűntudatot akkor éljük meg, amikor úgy érezzük, hogy vétünk valamilyen kimondott vagy kimondatlan környezetvédelmi norma ellen, például nem használjuk a szelektív hulladékgyűjtőt vagy hetente többször is marhahúst eszünk, noha tudjuk, hogy az a legnagyobb ökológiai lábnyomú élelmiszer.
Ökoszégyent akkor érzünk, amikor a saját jellemünket látjuk gyengének a környezettudatossággal összefüggésben, és ezért szégyelljük magunkat. A jellemünkön azonban nehéz változtatni, ezért a szégyen érzése gátolhatja a cselekvést. A bűntudat annyiban konstruktívabb jelenség, hogy nem az egész személyiségünk miatt érezzük rosszul magunkat, hanem csak bizonyos cselekvéseink miatt – azon pedig könnyebb változtatni. A kutatásaink is abban erősítettek meg, hogy a bűntudat jó motivációs faktor a jövőbeli változásokhoz.
Említette, hogy ezek az érzelmek nem önmagukban léteznek, hanem kapcsolódnak egymáshoz. Jellemző esetleg, hogy mintegy lépcsőfokonként haladunk végig rajtuk?
Saját kutatásunk erre vonatkozóan nincs, viszont egy amerikai klinikai pszichológus, Leslie Davenport Érzelmi reziliencia az éghajlatváltozás korában című könyvében esetpéldákon és egy elméleti keretrendszeren keresztül mutatja meg ezeknek az érzelmeknek a változásait a gyász szakaszaival párhuzamba állítva – de a közvélekedéssel ellentétben a gyászfeldolgozás során sem szabályosan lépkedünk egyik stádiumból a másikba.
Milyen megküzdési módok léteznek az ökoszorongásra?
A pszichológia két nagyobb csoportra osztja a stresszel való megküzdési módokat. Ha adott helyzetben a stresszt generáló tényezőt próbáljuk megváltoztatni – tehát az okra fókuszálunk – az a problémafókuszú megküzdés. Az ökoszorongás esetében ez jelentheti az egyéni környezettudatos viselkedéseket. Az érzelemfókuszú megküzdés ezzel ellentétben az, amikor nem a stresszorral akarunk megküzdeni, hanem a stresszhelyzettel kapcsolatos érzelmeinket próbáljuk csökkenteni. A klímaváltozásnál ez abban nyilvánulhat meg, ha nem engedjük, hogy elérjenek a negatív hírek, nem tudatosítjuk magunkban se a problémát, se a cselekvési lehetőségeket.
A kutatásunk is azt erősítette meg, hogy az ökobűntudathoz kapcsolódó megküzdési módok közül a problémafókuszú megküzdés vezetett cselekvéshez.
Az is kiderült, hogy a társas megküzdés hatékonyabb, hiszen ha olyan emberekkel vesszük körül magunkat, akiknek ugyanolyan fontos a téma, cselekvésre ösztönözzük egymást, miközben kölcsönös érzelmi támogatást nyújtunk.
Mit tehetünk azért, hogy az ökoérzelmeinket minél inkább problémafókuszú megküzdési módokba fordítsuk?
Fontos tudatosítani magunkban, hogy mi az, amit saját magunk meg tudunk tenni, hiszen ha olyan környezeti problémákat akarunk megoldani, amelyek felett nincs kontrollunk, az borzasztó tehetetlenségérzettel járhat. Fontos elhinnünk azt is, hogy az apró tettek is számítanak, hiszen összeadódnak – erre érdemes összpontosítani egyéni és kisközösségi szinten.
