Az egészségmegőrzés kulcsaként emlegetik újabban a 20-5-3 szabályát. A kutatók alkotta számsor és a belőle kreált szabály lényege, hogy hetente háromszor legalább húsz percet töltsünk a szabadban, havonta minimum öt órát időzzünk az erdőben, és évente három napot legyünk folyamatosan a természetben, például egy sátorozás alkalmával. Ha erre odafigyelünk, a tudósok szerint jobban kezeljük majd a stresszt, javulhat a koncentrációs képességünk, és a közérzetünk is jobb lehet.
A 20-5-3-szabályt és a hasonló témákat taglaló cikkeket olvasva könnyen úgy érzi az ember, a kutatók (ismét) feltalálták a meleg vizet. Hiszen ha szeretnénk jól érezni magunkat a bőrünkben, akkor az önmagunkkal és a természettel való kapcsolódás nélkülözhetetlen. Belülről jövő igény, hogy ne csak a négy fal között létezzünk. Aki szeretne testileg-lelkileg egészséges lenni, és figyel magára, a nagyvárosban élve is meghallja azt a belső hangot, ami kizavarná a többemeletes épületek közül, a sűrűn lakott, beépített utcákból. Nemcsak a testünk igényli a tisztább levegőt, a csendet, a távlatokat, de talán lelki szükségletünk is a természetben megtapasztalni ember voltunkat. Ott is kicsik vagyunk, apró részletei a nagy egésznek, de egészen másképpen, mint az épített környezetben. Egy erdő közepén felemelő érzés lehet önnön apróságunkra csodálkozni, ugyanez az élmény egy irodaház lábánál nyomasztó.
Mai értelemben vett irodaházak sem kellettek ahhoz, hogy a város túl sok legyen, az ember szabadulni akarjon belőle: bő száz éve is örömmel járták már a budapestiek a fővárost övező dombokat. Már a 19. században nyaralók épültek a Budai-hegységben, a Farkas-völgyben volt háza például annak a Berger János teológusnak, aki a ma is álló Úti Madonna-kápolnát, a térség egyik legrejtettebb templomát emeltette.
Fotógalériánk:
Az Úti Madonna-kápolnához a fogaskerekű végállomásához közel eső Széchenyi-hegyi gyermekvasút-megállótól a zöld háromszög jelzést követve jutunk el. Jelenleg a túraútvonalat éppen áthelyezik, ugyanis annak egy része magánterületen vezet át, tehát ideiglenes jelzést, egy nem záruló kék kört kell követnünk. Ha a gyermekvasút állomásépületével szemben állunk, jobbra induljunk, és néhány száz méter múlva megtalálhatjuk a jelet: a túraútvonal balra vezet majd, egészen a zöld háromszöggel jelölt útig. Lefelé visz minket az út, gyerekekkel is nyugodtan elindulhatunk rajta, de időseknek sem kell tartani tőle. Bő húsz perc alatt, könnyű sétával leereszkedhetünk a kápolnáig, amelynek közelében Bergerék egykori nyaralóját találjuk. Attól egy kőhajításnyira már aszfaltozott út fut, ha ezen folytatjuk a sétát, nagyjából negyedóra alatt a 8-as busz megállójába érünk, vagyis ha nem szeretnénk visszamászni a Széchenyi-hegyi megállóhoz, alternatív úton is visszajuthatunk a város sűrűjébe.
Afféle minizarándoklat, meditációs gyakorlat elgyalogolni az 1880-as évek óta álló kápolnához.
Jó esetben azt kapjuk a túrától, amit egy istentisztelettől: mire a fából és kőből emelt imahelyhez érünk, elcsendesedünk, kapcsolatba kerülünk magunkkal és a nálunk nagyobbal, de ha ez nem is sikerül, kicsit kiszakadunk a mókuskerékből.
Az egyszerű épületben szentképeket, üzeneteket, igés kártyákat találunk, a kifüggesztett leírásból pedig megismerhetjük a kápolna történetét. Az első világháború elején az erdei szent hely még teljes pompájában várta a kirándulókat, a következő évtizedekben pusztulásnak indult, ám továbbra is látogatták a hívek, a második világégés után is tartottak itt éjféli misét karácsonykor. Később orosz katonák ledöntötték és lóval elvontatták tornyát és keresztjét, a korábban ráccsal védett kápolna állapota jelentősen leromlott, alapanyagait széthordták, egyedül kazettás mennyezete maradt épen. A restaurálásra csak 1998-ban került sor, a Farkasvölgyi Baráti Kör, a Magyar Cserkészszövetség és a Pilisi Parkerdőgazdaság megbízásából igyekeztek a kápolnát eredeti formájában felújítani. A tájékoztató szerint minden év októberének első vasárnapján misét tartanak itt.
Javasoljuk, senki ne váron a látogatással addig az egy hétvégéig. Amikor van néhány szabad óránk a fővárosban, vagy annak közelében, és sétálni támad kedvünk, keressük fel az Úti Madonna kápolnáját. Akár őseinkre, akár a modern kor tudósainak tanácsaira hallgatunk, a természetben való csendes elvonulás javunkra lesz.
