Lángoló mennyezet
Kevés szentélyben maradt meg olyan sűrítetten a magyar falusi középkor misztikája, mint a felvidéki Csécs község református templomában. Magna Hungaria sorozatunk tizenkettedik része következik.
Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Máth Kristóf
A Séd mentén álló malomépület hívogató padokkal, barátságos fényfüzérekkel és minőségi ételekkel várja és marasztalja a Veszprémbe látogatókat.
Van egy különleges adottságú hely Veszprémben, ami minden irányból mást mutat: mellette kanyarog a Séd patak, körülötte kolostorromok őrzik a múltat, felnézve pedig Szent István és Boldog Gizella szobrán pihenhet meg a tekintetünk. „Eredetileg ezért az István háta mögött névben gondolkodtak a tulajdonosok, de úgy döntöttek, visznek egy kis csavart a történetbe” – vezet be minket Rácz Krisztián üzletvezető-séf a Fricska étteremlakás történetébe.
Az idén tíz esztendeje működő, bisztróként induló Fricska valóban csavar egyet a megszokott kereteken: egyszerre étterem egy lakáshoz hasonlító térben, otthona egy ötszázötven éves malomnak, udvara pedig sok-sok hangulatos, szabadban töltött pillanat helyszíne. S hogy mi szükséges mindehhez? „Kifogástalan ízek, alázatos csapat és tudatos koncepció. Mindezek két éve értek össze annyira, hogy ma már közösségi térként hivatkozhassunk magunkra” – mondja Rácz Krisztián.
Itteni feladatait fővárosi lakosként látja el. „Kivitelezhetetlennek tűnik, de az embert nem az határozza meg, hogy honnan jár be dolgozni, hanem az, hogy szerelemmel végzi-e a munkáját. Alapvetően így kell, hogy működjön az egész élet, nem?” Ehhez az elvhez igazodnak a Fricska terei és a kínálat is: belépve étteremfunkcióval felruházott tükrös nappali, könyvtárszoba, étkező és játszósarok várja a látogatót, aki a hamburger és a grillezett ételek mellett a megszokott klasszikus, szezonális főételeket is megtalálja.
Annak pedig, aki másfajta miliőre vágyik, ott a szeparé ódon, patinás közege. A malom és a szintén több száz éves kanonoki ház épületét nem véletlenül választották le az étteremlakástól: „Egyszerűen más élményt kínál. Eredetileg romkocsmának tervezték, de végül bensőséges jellege révén kisebb rendezvények helyszíne lett, erős bisztrókonyhával.”
Legyen szó tehát láblógatós patakparti délutánról, színes fényekkel gazdagított esti kikapcsolódásról vagy családi ebédről, az igazi Fricska-hangulat csak akkor fedezhető fel igazán, ha megéljük minden részét. Hiszen alapvetően így kell, hogy működjön az egész élet, nem?
Kevés szentélyben maradt meg olyan sűrítetten a magyar falusi középkor misztikája, mint a felvidéki Csécs község református templomában. Magna Hungaria sorozatunk tizenkettedik része következik.
Kispál és a Borz, Kollár-Klemencz, Góbé, Parno Graszt és a nagyágyú: José González. Újra fénybe boruló dörögdi Klastrom, egyszeri szimfonikus találkozások, vers és mezítlábas folk, világzene meg jazz a csillagok alatt – július 24-én harmincötödik alkalommal nyílik meg a Művészetek Völgye. De Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend igazi programja most sem fér el a műsorfüzetben: leginkább a patakparton, a kapolcsi szigete vagy az öreg hídon és az udvarok mélyén is nyílik meg igazán.
Interjúalanyainkat – Lobenwein Norbert fesztiválszervezőt, Sena Dagadu énekesnő, Pindroch Csaba színművészt és Bősze Ádám zenetörténészt – arra kértük, hogy egymásnak adják a szót, így ahol az egyik beszélgetés véget ér, ott kezdődik is a következő.
A gázvilágítás hazai elterjedésében nagy szerepe volt Széchenyi Istvánnak. Pesten az első gázlámpás a Magyar Nemzeti Múzeum oldalán gyulladt ki 1816-ban.