Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Máth Kristóf
A veszprémi Völgy Fagyizó kínálata meglepetést biztosan, csalódást semmiképpen sem okoz a betérőknek.
A Benedek-hegy lábánál, kolostorok és kertek ölelésében bújik meg a már több mint tíz éve töretlen népszerűségnek örvendő Völgy fagyizó. Póta Anett és Póta László tulajdonos házaspárnak Veszprém megunhatatlan. Ezt az élményt újabb és újabb díjnyertes fagylaltkülönlegességeikkel szemléltetik az erre járóknak. „Alföldi kis faluból származom, a szüleim egy utazásukon szerettek bele a Séd-völgybe. Annak reményében, hogy ezen a vidéken több lehetőségem lesz, velük tartottam. Pont a mellettünk lévő házba költöztünk” – mutat rá mosolyogva Anett a néhány lépésnyire található otthonukra. „Én pedig a mögöttük lévő házban nőttem fel” – teszi hozzá László, választ is adva arra, hogyan találtak egymásra.
„Addig-addig nézegettük a velünk szemben lévő romos kis épületet, míg a veszprémiek számára is vonzó szerepet álmodtunk neki” – meséli Anett. Ő a közös vállalkozás előtt vendéglátósként, később postán dolgozott, a cukrászmesterséget pedig már a Völgy kedvéért tanulta ki; férje herendi porcelánfestőként főállása mellett vesz részt a munkában.
A házaspár harmadik gyermekeként tekint az egész családot megmozgató üzletre. „Két nagyfiunk is aktívan kiveszi a részét a feladatokból, főként a nyári szünetben. Az eltelt években több mint kétszáz ízesítést találtunk ki, de a kínálatot persze a veszprémiek ízlése formálja” – mondja László. Díjnyertes lett a tökmagos-sós vanília és a borsos marcipán, és tavaly óta sláger a rozmaringos, mézes répafagylalt is. Utóbbihoz egy sült húsok mellé tálalt köret adta az ötletet; hasonló elven készült már baconösdatolya-, cserszegifűszeres- és sörfagyi is.
„Ebből is látszik, hogy igazából bármiből tudnánk fagylaltot készíteni” – nevet össze a házaspár. Évek óta őszinte lelkesedéssel és ugyanolyan minőségben alkotják meg klasszikus és különleges ízeiket. Nem meglepő tehát, hogy a Balatonról és jóval messzebbről is érkeznek kíváncsi kóstolók. „Az emberek gyorsan kötődnek a minőséghez, mi pedig hozzájuk. Nekünk az ad erőt, hogy visszatérnek hozzánk.”
A visegrádi ferences templom feltárása közben egy gyermek és egy felnőtt csontvázára bukkantak, akik mellé lakatot temettek. Több jel is arra utal, hogy valamilyen babonás szokás következtében hevertek a vastárgyak a halottak mellett – a kutatók nem zárják ki, hogy vámpírhiedelmek miatt temették így őket.
A makettet csak nézni lehet, a modell viszont működik is. Ezzel az alapvetéssel kezdtük a beszélgetést Kurdi Csabával Vácon. Modellhajóflottájának a leghosszabb darabja két méter és huszonöt centi.
Pillanatképek helyekről, amelyek nincsenek fent a térképeken. Lugasokról, pincékről, megtáltosodó öregekről és kvaterkázó tanyamacskákról. Mámoros beavatások és szőlőhegyi kiteljesedések. Együttlétek, amelyek örökre belénk ivódtak.
Sorozatunkban a magyarországi vendéglátás és konyhaművészet korszakairól, emblematikus fogadóiról, csárdáiról, kocsmáiról, éttermeiről írunk. A nyolcadik részben az első csárdák borgőzős és perpatvaros világába csábítjuk az olvasót.
Egy olvasónk úgy véli, tündérmese Kádár születésének „hivatalos”, a történészek által is elfogadott története: szerinte az ógyallai csillagvizsgáló létrehozója, a polihisztor Konkoly Thege Miklós lehetett a kommunista politikus apja. Utánajártunk a szóbeszédnek és annak a legendának is, amely szerint Kádár egy pestújhelyi vendéglős balkézről született fia volt.
