Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Földházi Árpád
Milyen út vezet egy pezsgő összművészeti kultúrtér irányításához?
Egy kelet-magyarországi kis faluból költöztem a fővárosba, majd a magyar–összehasonlító irodalomtudomány szakok után az ELTE irodalomtudományi doktori programjában tanultam tovább. Ezalatt keresetkiegészítésként kisebb kommunikációs feladatokat vállaltam Újbudán, így kerültem közel az akkor alakuló Bartók Béla úti civil közösséghez. Aztán hamar elkapott egyfajta felfelé sodródás: a szerepem fokozatosan egyértelműsödött, ma pedig már a KözPont Kft. kulturális igazgatója – ként hozzám tartozik a B32 és a Karinthy Szalon mellett négy közösségi ház, egy ifjúsági központ és hamarosan egy új helyszín is a B32 szomszédságában. A korábban a magyar avantgárd központjaként működő Bartók 32 Galéria mai formája 2015-ben jött létre, erősen támaszkodva a hagyományaira.
„Nem az a fontos, hogy a madár hányszor csap a szárnyával, hanem, hogy íveljen” – idézte Pilinszky Jánost néhány éve a galéria négy évtizedes történetét összefoglaló kiadvány bemutatóján. Merre tart ez az ív?
A cél a kezdetektől adva volt: olyan helyben gondolkodtunk, ahol értékes közösségek inkubálódhatnak. A B32 mai arculatát éppen ezért a színvonalas tárlatok mellett az egyedi kulturális programok, valamint a független színházi előadások határozzák meg. Egy ilyen álmot megvalósítani hosszú idő és rengeteg munka, de most már el merem hinni, hogy van érzékem egy profi csapat felépítéséhez. Jó nézni, ahogyan az évek során sosem fogyatkozott, inkább bővült ez a kör – és nekem ma már elég az irányvonalak kialakításában segédkeznem.
Kulturális igazgatóként tehát egyfajta katalizátorszerepe van?
Igen, amikor érzékelem, hogy egy folyamat kezd elfáradni, akkor én vagyok az, aki megnyomja az újraindító gombot vagy irányt vált.
Az említett új helyszínről mit érdemes tudni?
Ez az Adaptér, amely egy kreatív technológiai tudásbázis lesz a Bartók-negyedben. Régóta érdeklődöm az intermédia-művészet és a technológia közösségek életében betöltött szerepe iránt, és ezen a teljesen új szakterületen ismét meg kellett találnom a releváns kapaszkodókat és a megfelelő embereket. Ez a helyszín most a B32 indulásához hasonló, kihívásokkal teli építkezés élményét adja számomra.
Van egy másik ív is, hiszen az irodalom iránti érdeklődése a kultúraszervezéssel párhuzamosan erősödött: hat éve a fiatal írók szövetségének társelnöke.
A doktori alatt rengeteget őrlődtem azon, vajon illik-e hozzám az akadémiai pálya. Sokan biztattak, én valahogy mégsem tudtam azonosulni ezzel a szereppel, mivel az irodalomban is folyton kerestem még valamit: több személyes érintettséget, bevonódást, azonosulást. A Fiatal Írók Szövetsége rendkívül sokszínű közösség, szellemi műhely és lehetőség, ahol mindezt meg is találtam. Például már nemcsak foglalkoztat, de foglalkozom is a nők hétköznapi problémáival, és bátran teret adok nekik az irodalmi életben is. A FISZ akkor működik jól, ha egyszerre otthonos és otthontalan: élő kapcsolat van a korábbi működtetőkkel, és folyamatos a megújulás. Ezért az egyensúlyért sokat küzdöttem az elmúlt években, biztosan hibáztam is, de felejthetetlen élményekkel gazdagodtam. Viszont azt is tudni kell, mikor érdemes átadni a stafétát.
Egyszerre távolodik a galériától és az irodalmi tevékenységtől?
Messzire sosem mennék, de sokszor tapasztalom, hogy a mi kultúránkból hiányzik a jó értelemben vett váltás. Mintha belénk lenne ivódva, hogy a végsőkig harcoljunk a megszerzett pozícióért, pedig a jó átadás valójában a folyamatok produktív átörökítése. A FISZ mentoraként folytatom a jövőben, hogy a nálam fiatalabbaknak adjak teret a vezetésben, és közben már megkaptam a felkérést, hogy a PesText csapatához csatlakozzak az irodalom és társművészetei területén.
A jövőbe tekintő közös építkezésre jó példa újbuda egyre népszerűbb fesztiválja, az ön fő szervezői munkájában megvalósult Bartók Feszt is, amely során minden évben civil szervezetekkel működnek együtt egy élhetőbb város élményéért.
Abban hiszek, hogy ami organikus, az fenntartható. A Bartók-negyed sikerének titka, hogy a felülről jövő hatások és az alulról jövő kezdeményezések az emberek érdekeiért egyesülnek. Én pedig igyekszem hatékonyan mediálni a folyamatokat, egyfajta átmenetet képezve a kettő között.
Nem nehéz feladat mindenkinek megfelelni?
Ezzel a közösséggel lassan tizenhárom éve formáljuk egymást és az utcát nagy örömök, megoldandó problémák és maradandó együttműködések mentén. Ez a negyed ismerős, és mégis mindig tartogat valami meglepetést. Ide hazajárok. Ezért, valamint a lányaimért mindenképp megéri. Tartozom nekik azzal, hogy megmutatom a civil szféra, a kitartás és a jó célért való építkezés fontosságát.
Cseppke, a csikó története nemcsak a Przsevalszkij-lovakat, de a puszta élővilágát is bemutatja a cselőpóktól egészen a rétisasig. Török Zoltán kamaszkorában fedezte fel a Hortobágyot, és nem tud betelni vele. Pedig a világ megannyi vidékéről készített már sokszorosan díjazott természetfilmeket.
Komárom versenygépe, Szőnyi Ferenc a negyvenes évei közepén pattant kerékpárra, hogy nem sokkal később üstökösként robbanjon be az ultrasportolók elitjébe. A nemzetközi sporttársadalomban Racemachine néven ismert sokszoros bajnok ma szerte világon példakép, és nem is csak a hihetetlen sporteredményei miatt.
Pat Szlovákia legdélibb pontja. Itt építette fel Pém Bálint családi gazdaságát, ahol különböző fajtájú és színű mákokat termeszt és dolgoz fel, s közben újabb és újabb közösségi összefogásra épülő terveket sző.
Komáromtól nem messze, Pat határában terül el Szalay László és Erzsébet birsalmakertje. A házaspárnak a fák gondozása valódi feltöltődés, kézműves termékeikkel pedig elhivatottan népszerűsítik a kissé elfeledett gyümölcsöt.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
