[woocommerce_my_account]
Ezt a gyönyörű képet, a világ legtöbbet díjazott portréját Kerekes István készítette Máramarosban. A fotós Erdélyből érkezett, mai napig ott készülnek legkedvesebb képei. A Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség 2025-ben a világ legjobbjának választotta. A világon egyedüliként harmadik alkalommal nyerte el ezt az elismerést.
Öreg szőlőprés, új téglakályha, hívogató közösségi tér. Sződy Judit kismarosi házát nyitja meg rendszeresen a színházra, zenére, éneklésre, együttlétre vágyók előtt. Még pontosabb úgy fogalmazni, hogy nyitva tartja az otthonát. Régieknek, újaknak, helybélieknek és a környékről érkezőknek. Mi is bejelentkeztünk.
A második világháború utolsó telén hazánk kettős megszállás alatt állt. Kell-e mondanunk, hogy a német–szovjet törésvonalat a sajtó is lekövette? A magyar történelemben talán sosem lehetett ennyire ellentétes híreket olvasni Szegeden és Sopronban. A valósághoz pedig akkor kerülünk legközelebb, ha az apróhirdetéseket böngésszük.
Négy embert kérdeztünk meg arról, hogy az intézmény, illetve kezdeményezés, amelynek életében, szervezésében részt vesznek, hogyan válhat harmadik hellyé. Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy egy közösségi kert, egy múzeum, egy könyvtár vagy egy táncház képes legyen élettel megtölteni a teret?
A visegrádi ferences templom feltárása közben egy gyermek és egy felnőtt csontvázára bukkantak, akik mellé lakatot temettek. Több jel is arra utal, hogy valamilyen babonás szokás következtében hevertek a vastárgyak a halottak mellett – a kutatók nem zárják ki, hogy vámpírhiedelmek miatt temették így őket.
A makettet csak nézni lehet, a modell viszont működik is. Ezzel az alapvetéssel kezdtük a beszélgetést Kurdi Csabával Vácon. Modellhajóflottájának a leghosszabb darabja két méter és huszonöt centi.
Mazsola és Tádé, Futrinka utca, Frakk, Kukori és Kotkoda – Bálint Ágnes meséin nemzedékek nőttek fel, történetei egyszerre szólnak a gyerekekhez és a felnőttekhez. Az írónő vecsési otthonában lányával, Németh Ágnessel és az emlékház kulturális szervezőjével, Császár Rékával beszélgettünk.
„Fogtam egy farmert, megjavítottam, meg sem fordult a fejemben, hogy ennyi minden lesz belőle.” Ezt mondja Réti Éva, aki az egyetemen oktatja az újrahasznosítás lényegét, és egy Szolnok melletti zsákfaluban készül létrehozni a hozzá hasonlóan gondolkodók alkotó- és menedékházát.
„Füst és kávé között henyélek, mivel a dolgom, végzetem csak annyi, hogy élek” – írta Kosztolányi a Költő a huszadik században című versében. Most mi is a nyomdokaiba léphetünk a budapesti Kazinczy utcában, ahol Fő a kávé címmel nyílt egy méreteiben viszonylag kicsi, ám annál élvezetesebb kávétörténeti kiállítás.
A Lillafüredi Pisztrángtelep ma már fogalom. Ahogy vezetője, Hoitsy György is. A regényes nevű Nyavalyás-hegy árnyékában fekvő, hideg vizű tavaknál az ősök szellemisége, a fiatalos vakmerőség, az életen át tartó állhatatosság, a hitelesség és az ötletesség találkozik. Az eredmény pedig magáért beszél.
