Az Európai Unióhoz való csatlakozás után nálunk is az a szabály lépett érvénybe, hogy szabadon csak annak az írónak, költőnek (zeneszerzőnek) a művei használhatók, akiknek a halála óta több mint hetven év telt el. Az egyszerűség kedvéért nem a halál napja a vízválasztó, hanem a következő év január elseje.

Így vált lehetővé, például, hogy újév napjától bárki letöltse a Mario és a varázslót, amelynek a fordítója, Sárközi György esetében sem érvényes már a kitétel, hiszen a Válasz egykori szerkesztője 1945-ben halt meg a háború végén.

Fedák Sári Fotó: forum hungaricum

A szerzői jogokkal kapcsolatos ügyek gyakran regénybe illenek, és nem csak azért, mert egy szerkesztőnek vagy antológiát összeállítónak ki kell deríteni, ki lehet a jogörököse Vas Istvánnak vagy Weöres Sándornak, akik gyermektelenül haltak meg, hanem a jogörökösök hozzáállása miatt is. A halál utáni hetven évben ugyanis minden kiadáshoz, színpadra vitelhez, megfilmesítéshez a jogutód hozzájárulása kell, vele kell megállapodni szakmailag és anyagilag is.

Van olyan jogörökös, aki mindent, a legtitkosabb naplókat is kész közzé tenni, és szó szerint eladja azt, aki rá bízta az életművét, más viszont úgy ül a műveken, mint tojásait védelmező madár. Az elrettentő példák közül ilyenkor Bartók Béláét szokták idézni, pontosabban fiát, majd egyik keresztfiát, akik legendásan agyafúrt feltételeket támasztottak, ha valaki azzal fordult hozzájuk, hogy színpadra vinné például a Csodálatos mandarint.

Albert Einstein Fotó: Wikipédia

Szerencsére akadnak bőven jó példák is, akiknek nem a bevétel az elsődleges szempont, hanem, hogy apjuk, anyjuk, rokonuk, jótevőjük életműve minél többekhez eljuthasson. Ebből is látni, hogy a jogörökösök ízlése, az örökhagyóhoz és a pénzhez való viszonyán sok múlik.

Idén több mint ezer szabadon felhasználható mű kerül fel a szerzői jogi kötés lejárta után a Magyar Elektronikus Könyvtárba, ahol egyébként hangoskönyveket is találni. (mek.oszk.hu) Így kerültek fel Albert Einstein művei, Thomas Mann több könyve, Fedák Sári Útközben című kétrészes memoárja, és a szintén 1955-ben meghalt Szekfű Gyula nagy hatású munkái.