A Balaton-felvidék északi lankáin, Nagyvázsony mellett fekszik Vöröstó. A kis település büszkén óvja egyedülálló építészeti örökséget, a füzérjellegű, portákat lezáró pajtasort. Fekete-Tracz Gabriella polgármester húsz évvel ezelőtt talált otthonra az apró faluban. Párjával Budapesten éltek, és mindketten multi cégnél dolgoztak. Vettek egy házat Vöröstón, és annyira vágytak a változásra, hogy mindketten felmondtak, hogy a kis faluban telepedhessenek le, ahol állatokat – köztük lovakat – is tarthatnak.
Vöröstón találták meg, amire mindketten vágytak: nyugalmat, békét, gyönyörű tájat, erdőt, mezőt.
A terület a legrégibb időktől lakott hely, a falu határában zajló régészeti feltásárok során kőkori leletekre bukkantak. A települést nem kímélték a történelem viharai, a lakosoknak a tatárok dúlása és a törökök rombolása elől is menekülniük kellett.
A török hódoltság alatt elnéptelenedett falut német telepesek építették újjá a 18. század első felében. Borkereskedelemmel foglalkoztak, a borért fát hoztak be, a sikeres árucserével felvirágoztatták és jómódúvá tették a települést.
Vöröstó ma is hűen őrzi a népi építészet értékeit, tornácos, régi parasztházai mellett pajtasora is műemléki védettséget kapott. A falu lakossága megbecsüli ezt a páratlan szépségű építészeti örökséget, a kis település egyetlen utcájában régi formájukban és állapotukban megőrzött házak sorakoznak.
A falu egyik érdekessége az épületek sajátos elrendezése. A házakat az útra merőlegesen, egymás mögé építették. A bejáratok azonban az ellentétes oldalon vannak – az egyiknek jobbra, a másiknak balra – így minden ház saját udvarral rendelkezik. Ez az elrendezés lehetővé tette, hogy a családok külön éljenek, de látványra mégis olyan, mintha egy-egy hosszú házban laktak volna.
A másik érdekesség az egybefüggő pajtasor, ami nemcsak a betolakodókkal szemben szolgált védelmi célokat, de az időjárás viszontagságai ellen is óvta a lakókat. A minden udvart egységesen lezáró nagy méretű pajtaépületek egykor összefüggő láncot alkottak, így az egész falu védelmét szolgálták.
Az épületeket a közelben fejtett terméskőből emelték, a boltozatok, az oszlopok és a kémények téglából készültek. Minden házhoz kis konyhakert tartozott, a pajták mögött terült el a szántó. A pajták hatalmas első és hátsó kapuja áthajthatóvá tette a gazdasági épületeket, így a szántóföldet a házaktól a pajtákon keresztül lehetett megközelíteni.
Az apró település lakói elhivatottan őrzik értékeiket és hagyományaikat, és elkötelezettek a további érték- és hagyományőrzés mellett. Folyamatosan keresik a lehetőségeket, hogy a pajták új kulturális szerepet betöltve adhassanak otthont a népi kultúra programjainak.
Igazi csodák születnek Vöröstón | Magyar Krónika
Szabó László Zoltán évszázados, kidobott bútorok maradványairól sajátította el a különleges díszítőtechnikákat. A népi iparművészt, a népművészet mesterét vöröstói birodalmában látogatta meg a PajtaKult stábja.
Kiemelt fotó: Vöröstó Facebook-oldala, Györfi Ádám felvétele
