A történetünk az ezredfordulóig nyúlik vissza, amikor összevonták Egerben az óvodákat, és kialakultak a körzetek, így a miénk, a felsővárosi is. Öt tagintézményünk van, köztük az 1952-ben épült Berva-völgyi óvoda a város szélén, nagyon szerencsés környezetben: gyalog tíz percre van az erdő és a patakpart. Nem véletlen, hogy éppen ott kezdődött el az a környezeti nevelési program, amelynek eredményeként az intézmény a városban eddig egyedüliként Örökös Zöld Óvoda címet kapott.
A kollégák úgy gondolták, kellene valami, ami még vonzóbbá teszi ezt a helyet a gyerekek és persze a minket választó szülők számára. Én már régóta felfedeztem magamnak Rousseau-t és azt, hogy az ő kétszázötven évvel ezelőtt a nevelésről megszületett gondolatai ma is mennyire korszerűek, a mondatai szinte szó szerint alkalmazhatók. Általában mindenki csak a „Vissza a természetbe!” gondolatát ismeri, azt már kevesen tudják, hogy ő ilyenkor nem csupán a külső környezetre, hanem a gyerek belső világára is gondol. És arra, hogy olyan pedagógiát válassz, amely a gyerek természetéhez közelít. Vettünk hát egy nagy levegőt, és 2017-ben itt, a Berva-völgyben Rousseau nyomán elindítottuk a természetelvű óvodai nevelést, ráépülve a már jól bejáratott zöldprogramra.
Gál Judit az öt tagóvodából álló egri Benedek Elek Óvoda vezetője, az Eszterházy Károly Egyetem Tanító- és Óvóképző Intézetének mesteroktatója, a rousseau-i természetelvű óvodai nevelési program kidolgozója
Az első lépésünk az volt, hogy száműztünk az oviból minden műanyagot, nálunk csak természetes anyagból készült játékok vannak, s folyamatosan gyűjtjük és felhasználjuk a terméseket, terményeket is. A szokásos egyenbútorokat nagyanyáink kredenceire cseréltük, a folyosón sem öltözőszekrénysor van, hanem mászófalas csúszda, taktilis érzékelőpálya, plafontól lógó kötelek sarazóedénykékkel és homokozók – ezzel is késztetve a gyerekeket a minél több mozgásra. A foglalkozások java része a természetben zajlik. Ha például a kolléga mesélni akar, azt kint a réten, az erdőben, a patak mellett teszi, időjárástól és évszaktól függetlenül – a gumicsizma, az esőkabát és a bogárnéző itt mindenkinek alapfelszerelés. Ott kint pedig nincs szükség másra, mint a közösen felvágott gyümölcsre-zöldségre vagy együtt megsütött kis cipócskákra az elemózsiáskosárban: egy vaddisznólábnyomból vagy egy furcsa göcsörtös ágból önmagában varázslatos történet kerekedhet.
A természet ráadásul mindig új arcát mutatja, nem fordulhat elő az, amit mostanában egyre többször látni, hogy hiába áll halomban a sok szuper játék körülöttük, a gyerekek hamar unatkozni kezdenek, és a jókedvű zsongásuk belső feszültséggé nő, aminek düh, hiszti és agresszió a vége. A kicsik nálunk megtanulják szabályozni magukat, hiszen a saját tempójukban fedezhetik fel a világot és azt, hogy bizony nincs szabadság szabályok nélkül – ha letapossuk a virágot, nem nő többé újra, ha ordítozunk, az állatka elszalad, ha nem vigyázunk a nagyítóra, legközelebb bizony nem lesz mivel meglesnünk a bogarakat. És bár a tudományos kontrollvizsgálatok még nem indultak el, már most látjuk, hogy jó úton járunk. A Berva-völgyi ovisok kitartóbbak, kreatívabbak társaiknál, gazdagabb a szókincsük. Bízunk benne, hogy a nálunk eltöltött néhány év nem múlik el nyomtalanul, felnőttként ugyanúgy védelmezni, tisztelni fogják a teremtett világot – benne embertársaikat is.
A fizikai mellett a mentális egészségünkre is hatással van a klímaváltozás. Az ökoérzelmekről és a lehetséges megküzdési módokról Ágoston-Kostyál Csilla kutatót, az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézetének munkatársát kérdeztük.
Tkacsik Márta, a budajenői Patikakert alapítója felelősségről, alkalmazkodásról, cselekvésről és a közösségek újraépítéséről ökológiai válság idején.
Az ország legszegényebb településeinek gyerekei számára működtetnek iskolákat a máltaiak. Tapasztalataik a kortárs erőszakban érintett iskolások tízezreinek javára válhatnának országszerte. „Nincs nálunk a bölcsek köve” – mondja Thaisz Miklós oktatási szakértő, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány kuratóriumának elnöke. Válaszuk mindenesetre van.
A Békés iskolák program a hazai közoktatásban megszokottól eltérő szemlélettel segít megelőzni a bullyingot. Legfontosabb eleme az a felismerés, hogy az iskolai bántalmazás kimenetelét a szemlélők határozzák meg. Adler Katalin pedagógus, szociális munkás és mediátor a program hazai elterjesztésében vesz részt.
A KIX alkotói tizenkét éven keresztül követték a kallódó kamaszgyerek, Sanyi életét. De lehet-e fejlődéstörténet hőse az, akinek a nevéhez egy gondatlanul előidézett tragédia is tapad? Hogyan segíthet nehéz sorsú nagyvárosi gyerekeknek a kitörésben egy hobbiprojektnek indult dokumentumfilm? Révész Bálintot, a film egyik rendezőjét kérdeztük.
Legemberibb alapélményünk a másokhoz való kapcsolódás, de mi történik, ha ez a képességünk elhalványul? Sóki Diánával, a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógusával a demenciával érintett emberek intézményi támogatásáról beszélgettünk.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
