„Otthon a világot ismered meg, utazva önmagadat; mert otthon a súly magadra esik, az úton a világra, s mindig az marad ismeretlen, ahová nézel.” Az album fülszövege is lehetne, de ezt a kis önismereti itinert Hamvas Béla jegyezte le a Babérligetkönyv egyik esszéjében, Kierkegaard Szicíliában a címe. Van ott még bőven ízlelgetni való, még ha a „pszichológiai líra mámora” is szülte ezeket a gondolatokat. Például:
„Próbáld meg, nem a magad nevében élni a világot, hanem a világ nevében élni magadat. Próbáld meg magad lantnak élni, amin az elemek játszanak.”
Szalóki Ági új albuma mintha valóra váltaná ezt a víziót: a „lantnak élő” önátadás, a saját karaktert megőrző egészbe oldódás lenyomata. Van itt minden, erdélyi forgatós dallam románul és magyarul énekelve, epiruszi dalok görögül, jemeni zsidó dal héberül, bulgáriai szefárd zsidó dal a kasztíliai spanyol középkori kiejtését őrző ladino nyelven, és talán az album legszebb éke, egy portugál fado. Teljesen mindegy, milyen nyelven és milyen dallamívet énekel, minden egyes dalt „szalókiágisággal” tölt meg, és van, hogy az illeszkedés egészen mágikus.
Fotó: Emmer László
Így van ez a Den Mporo kezdetá görög dal, az Urîta mi-i lumea mie című román forgatós esetében, de a Que Deus me perdoe kezdetű portugál fadót hallgatva különösen. Hatalmas dal. Manifesztum. Plafonszaggatóan fájdalmas színvallás Isten előtt. Aki hallott már fadót, és jól ismeri a gyimesi keservesek mélységét is, érezhette, mennyire ugyanazokat a húrokat pengetik.
Talán éppen ezért is áll ilyen jól Szalóki Áginak a fado: a magyar népi hagyományban, a népdalban otthon van, igazán otthon. Ismeri minden regiszterét, így könnyen és magabiztosan talál rá arra a hangra, amelyen egy hasonló érzésvilág egy másik kultúra merítésében is megszólalhat. Mindeközben nem másolja, akiket eleve lehetetlen: Amália Rodriguest, Marizát, Mísiát, Ana Mourát és a többi sztárfadistát. Magyar lelket, melankóliát tölt egy fadóba is, visszatér ahhoz, amit 2011-ben a Juhász Gáborral közös Fado magyarul-koncertjein már olyan jó volt tőle hallani.
Que Deus me perdoe
Provided to YouTube by The state51 Conspiracy Que Deus me perdoe · Ági Szalóki Utazásaim ℗ 2024 Music Hungary Zeneműkiadó Released on: 2024-10-17 Mixer: Tamás Kurina Composer: Julio Guiu Clara Composer: Joao Da Silva Tavares Composer: Frederico Peres Valerio Lyricist: Traditional Auto-generated by YouTube.
Nem emlékszem az első fadóra, amit Portugáliában hallottam. Csak a hosszú csendre, utána. A torokszorításra. A megtisztulásra. Emlékszem arra is, hogy az autó könnyedén áthasított a határon, és egyszer csak, szinte észrevétlen magunk mögött hagytuk Spanyolországot. Arra, hogy Portugália megkönnyebbülést, ismerősséget hozott. Huszonöt éve volt, mégis teljes lényemmel ott vagyok, miközben az Utazásaim album utolsó dala, a fado szól.
De ott vagyok a zord epiruszi hegyvidéken is, a mai albán partokon, Korfu szigetéről nézem ezt a tájat, aztán egy decken fekszem a Jón-tengeren hajózva, még ha mindez húsz éve is történt. Két epiruszi görög dal reptet térben és időben az Utazásaim lemezen. Így jutok el Bulgáriába is, ahol viszont még soha nem jártam.
Szalóki Ági erős csapatot verbuvált az utaztatáshoz. A Söndörgővel épp a Grammy-díj felé menetelő Eredics Dávid mellett ott van hangszerek mögött Nikola Parov, Csókás Zsolt (Subtones, Kéknyúl), Tóth István (New Fossils, Tálas Áron-trió), Födő Sándor (ütőhangszerek) és Kovács Zoltán bőgős is. A világismereti utaztatás a tervek szerint folytatódik, mégpedig cigány, ír, francia, török és bolgár dalokkal, bízva abban, hogy – ahogy Szalóki Ági fogalmaz – „valamivel közelebb visznek egy békésebb, a nemzeti karaktereket, egyéni színeket és hagyományt tiszteletben tartó, sokszínűnek teremtett világ megmaradásához”.
Az Utazásaim meghallgatható YouTube-on, Spotify-on, az Apple Musicon, az Amazonon és a Tidalon is.
