A medvét Csurinak hívják, és többek között a ceruzafogáshoz és cipőkötéshez szükséges izmok erősítésére alkalmas. Hüvelyk- és kisujjamat beillesztem a két hóna alá, a többivel körülfogom a fejét a fülei körül és között. Aztán emelgetem az ujjaimat sorban. Nem is olyan könnyű…
„Valóban nem egyszerű, de jó gyakorlat az írás előkészítéséhez. Sok felnőttnek is problémát okoz ez az ujjemelgetés” – mondja a Marokbabák megálmodója és megvalósításuk motorja, Kincses-Kádár Lídia, akitől az eredettörténetet kérdezem. Nem kell nagyon visszamenni az időben, csak Lídia kislánya, Luca születéséig, és ő még nincs kétéves.
„Már tele volt fejlesztő eszközzel a gyerekszoba, az egyik az egyensúlyt fejlesztette, a másik a tapintást, a harmadik a térlátást, de szerettem volna valami olyat, ami komplex módon hat a részképességekre. Kezdő anyukaként én is bizonytalan voltam, megfelelően fejlődik-e Luca. Pedig a szüleim mindketten idegrendszer-fejlesztő mozgásterapeuták. Anyut kérdezgettem, vele beszélgettem a hiányérzetemről, ezután születtek meg az első vázlatok.”
Marokbaba, mert marokba való, de utal a marokkőre is, az ember első eszközére. A gyerekek számára a marokbabák lehetnek minden eszköz és játék „ősei”, elkísérve őket az iskoláskorig. Csak akkor már másra és másként lehet használni őket.
Kérdezheti a laikus, nem elég-e, ha a gyerek elég időt és szabadságot kap, hogy a természetben gyúrja a sarat, dobáljon kavicsot, gyűjtsön gesztenyét és botokat.
„Az én kislányom is rengeteget játszik a Dunaparton, a botokat például egy időben állandóan a szájába akarta venni. A Marokbabát nyugodtan be is veheti. A természet tárgyaiból gyúrtuk ezt a mesterkulcsot, a formák idézik a csigát, makkot, a gesztenye tüskés héját, a tobozt, medvét, sünt. Paradigmaváltás zajlik a nevelésben, kutatások szerint minden harmadik gyerek részképesség-hiányos, egyre több az atipikusan fejlődő gyerek, egyre problémásabb a szülő-gyerek kapcsolat, és itt a képernyők okozta kihívás. A problémák szerteágazóak, mi nem azokat kutatjuk, hanem a megoldásra koncentrálunk.”
A nyolc kis figurát Lídia az édesanyja, Kincsesné Horváth Katinka és az unokatestvére, Bárdi Dorina dizájner segítségével úgy alkotta meg, hogy azok lefedjék a szenzoros és az absztrakciós skálát is. A teljesen simától a rücskösig, a könnyen felismerhető medvétől a számos lehetőséget tartogató kavicsig van itt minden(ki). A cél az agyi idegsejtek kapcsolódásának serkentése, az idegpályák, az idegrendszer megfelelő kiépülése. Ami olyan, mint egy soksávos autópálya. Minél több sáv áll rendelkezésre, annál nagyobb forgalom bonyolítható le rajta. Ehhez segíti a csecsemőt és a nagycsoportos óvodást is Csuri, Gaborgya, Stücli, Tápli, Gömböc, Pesze, Kófic és Geremic. Akikhez kötődni is lehet.
„A neveket logopédussal alakítottuk ki, fontos volt, hogy ismerősen csengjenek. Ősmagyar neveket használtunk, mert fontos a régi tudás és a hagyomány átörökítése. A Marokbabák ma már jelen vannak Spanyolországban, Olaszországban, Ausztriában, Ausztráliában, Izlandon, Amerikában is. A szikra, ami belőlem pattant ki, anyukám és Dorcsi szította, a harmincezres közösségünk lobbantotta lángra, futótűzként terjed. Néhány nevet más országban változtatni kell, hogy a gyerek tudjon kötődni hozzá, de szeretnénk világhírűvé tenni egy-egy magyar szót. Magyar fejlesztő pedagógusok viszik el a marokbabát hírét, az egyiküktől tudtuk meg, hogy az izlandi gyerekek nem ismerik a sünt vagy a makkot. Náluk olyan nincs.”
Háromezer gyerekorvos, fejlesztőpedagógusok, óvónők, hidro- és tsmt-terapeuták tesztelték Tápliékat, az ő tapasztalatuk is beépült a végső változatba. Így derült ki, hogy a Marokbabák pszichológusok is használják, és autisták, demenciával élők esetében is segítő eszköz lehet.
„A Marokbabákhoz füzetet adunk, minden korosztálynak más feladatokkal. Ujjal körbe rajzolás, térd közé véve szökdelés, sorrendbe állítás, kis történetek kreálása, a variációs lehetőség végtelen. Segítség a szülőnek, hogyan fejlessze a gyerek finommotorikáját, térérzékelését, egyensúlyérzékét, kommunikációját. És sok egyebet. A mozgás, az értelmi és az érzelmi fejlesztés egyesül a Marokbabában.”
Lídia Győrben tanul építészetet, azt mondja, a tanárai tanították meg a koncepcionális és a dizájn gondolkodásra, de a jövőjét a Marokbabákkal, a vállalkozás vagy inkább küldetés egyengetésével képzeli.
A lelkesedést és az elköteleződést növelte, amikor elnyerték a Nemzeti Tehetség Program fődíját, ezzel egy szakemberek által biztosított mentorálási folyamatban vehettek részt. Azóta megkapták az európai szabadalmat 27 országra, készülnek a dobozok, és maguk a figurák is. Az anyaguk?
„Ez is trükkös! A Marokbabák alja 3d nyomtatott fa, ezzel a fa-filament 3d technikával a világon még nem gyártott senki. A CNC marással rengeteg a hulladék, nekünk fontos, hogy környezetbarát módon állítsuk elő őket. A babák felső része pedig szilikonból készül, néhány napja kaptuk meg a minősítést arról, hogy teljesen biztonságos minden. A színeket Dorina a nagypapájával keverte ki, a természetből merítve. A zöldet például egy hernyóból pipettázták. A legkisebb részletre is figyelünk, annyira akarjuk, hogy a legjobb legyen. Fejlesztőuniverzumban gondolkodunk, olyanban, amelynek része a társadalmi felelősségvállalás. Eddig minden tizedik vásárlónk vett támogatócsomagot, vagyis a magáén kívül kifizette egy intézmény esetleg egy rászoruló család számára is a Marokbaba-csomagot. A bevételből mi is szánunk erre összeget, hogy minél több gyerek, család, intézmény kapjon segítséget.”
Fotók: marokbaba.hu
