Üzenetek mögött a látvány – bepillantás a MOME végzőseinek diplomakiállításába

Szöveg: Kéri Gáspár

A fotó ma is társadalomformáló, gondolkodásunkat alakító hatással bír – ezt bizonyítja a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem mesterképzős hallgatóinak diplomakiállítás-sorozata is. A világjárvány okozta többévnyi szünet után idén ősszel egyszerre három évfolyam mutatkozott be a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.

Az, amikor 1994-ben Martin Parr brit dokumentarista fényképészt a kétharmadhoz szükséges egyetlen szavazattal a legendás Magnum fotóügynökség teljes jogú tagjává választották, örökre és visszavonhatatlanul felkavarta azt a munkamódszert és esztétikát, amit az élvonalbeli riport- és dokumentarista fotográfia akkoriban kizárólagosan képviselt. Parr megjelenésével az a kánon puhult fel, amelynek kialakulásában a francia Henri Cartier-Bresson jellegzetes látásmódjának elévülhetetlen szerepe volt. Martin Parr a fekete-fehér esztétikájával és az aranymetszés szabályának addig megkérdőjelezhetetlen voltával szemben a rontás esztétikáját (dekompozíció, életlenség, direkt vaku stb.), a színes nyersanyag létjogosultságát, az önreflektív iróniát helyezte előtérbe. Hasonló történt a divat- és portréfotó területén is, ahol a német Juergen Teller nyers vakuzós fotóival úgy verte le a sztárkultusz, vele a hamis glamúros világ mázát, hogy a fal adta a másikat.

SOMORJAI BALÁZS
Panelvilág │ 2021

A szándékok persze nem öncélúak voltak: a művészet és a fotó történetére egyaránt igaz, hogy a stílusok és a szemléletmódok váltakozását akciók, reakciók és reflexiók, továbbá a társadalomban végbemenő változások hívták és hívják életre ma is. Ahogy a hetvenes évek zenéjében a szárazjéggel turbózott glam rockkal szemben a társadalmi szerepvállalást is magára húzó punk, később a new wave tett visszautasíthatatlan ajánlatot, valami hasonló történt a nyolcvanas-kilencvenes évek tájékán a fotográfiában. A gyakorta öntetszelgő, kiüresített esztétika ellenében az antiesztétika és a primer látvány mögötti tartalmak és üzenetek érvényre juttatása szült új stílust és egyetemes paradigmát, és mára ezek a szándékok ugyanúgy a kánon részévé váltak, mint a cartier-bressoni elvek a maguk idejében.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfiai mesterképzőseinek diplomamunkáit látva hasonló törekvéseket vélünk felfedezni, mint amivel három évtizede Martin Parr, Juergen Teller és még sokan mások követ dobtak az állóvízbe, amivel elkezdték átformálni látásmódunkat, vele a fotográfiáról vallott közkeletű percepciókat. Meggyőződésem, hogy a fénykép, hovatovább maga a kép hetven-nyolcvan százalékban fejben dől el, minden más a fotó technikai képalkotó volta miatt tanulható, elsajátítható. Mindez tökéletesen tetten érhető a fiatalok munkáiban, amelyekben a személyes és a közösségi identitás kérdéseitől a női és férfiszerepek formálódásán, generációs problémákon és a kollektív történelmi emlékezetet alakító tényezőkön át a pandémia aktuálisan ránk gyakorolt hatásáig számtalan kérdés fókuszba kerül. Ma már sokkal fontosabb ugyanis a fotográfia esetében arról beszélni, mit és hogyan akarunk a fénykép segítségével feldolgozni, analizálni, közvetíteni és prezentálni a nyilvánosság felé. A múltban a technika, a technikai kísérletezés adta lehetőségek műfajt formáló tényezők voltak, ma már a gondolkodás milyensége, mélysége, a konceptuális képi építkezés sokkal inkább meghatározója az autonóm fotográfiának. Ráadásul a fotó már nem csak kiállítások falain vagy újságokban, könyvekben és albumokban jut érvényre, a legújabb mediális műfajokkal is folyamatosan fuzionál.

JUHASZ ROXANE PHYLICIA │ Unheimlich │ 2021

OLAJOS ILKA │ Lakótelep másképp │ 2022

NAGY IZA │ Néma cunami │ 2022

CORA SUN YUTING │ Úton hazafelé │ 2021

KOZCKA VIOLA | Jelenlét

MÁLI FANNI │ Meg kell a búzának érni │ 2022

TÓTH RICHÁRD │ Emlékmű │2022

A Capa-központ őszi kiállítássorozata kitüntetett figyelmet kapott, hiszen a világjárvány miatt most egyszerre három évfolyam, a 2020 és 2022 között végzett hallgatók munkái voltak láthatók. A legtöbb esetben pedig világosan megmutatkozik, hogy a fotó – technikai képalkotó lehetőségein túllépve – ma is képes társadalomformáló, gondolkodásunkat alakító szerepet betölteni.

Hasonló tartalmak

Így vitték színre Kádár János árulását Angliában a forradalom után

1958-ban nagy sikert aratott a londoni Piccadilly Színházban a neves drámaíró, Robert Ardrey darabja, a Rajk házaspár történetét és Kádár János árulását bemutató Shadow of Heroes. Az előadást a magyar pártsajtó provokációnak ítélte, de néhány nappal a premier után szabadon engedték Rajk Júliát és kisfiát.

Magyar költők és egy görög herceg szívét is megdobogtatta Zerkovitz Szidónia

Vajda János Találkozások című verses regényének démoni nőalakját irodalomtörténeti konszenzus szerint Zerkovitz Szidónia ihlette. A csehországi zsidó családban született lány Budapesten próbált szerencsét, s bár a nyelvünket csak itt tanulta meg, magyar irodalomtörténetet és verseket írt – hogy aztán egy görög herceggel kössön botrányosan véget érő házasságot.

Lehet, hogy Szicília mindvégig itt volt az orrom előtt – interjú Jász Attilával

Jász Attila a kortárs magyar irodalom karakteres alakja: költő, szerkesztő, esszéíró. Évtizedek óta ismerjük egymást, ezért is tegeződünk alább. Többször beszélgettünk már interjúformában is, ez alkalommal a baji szőlőhegyen álló házának hátsó teraszán ültünk le egy pohár somlói borral, hogy a mediterrán világról, a tengerről és az utazás misztériumáról merengjünk.

A humor nálunk mindig is a túlélés egyik formáját jelentette

A humor, ha nem is sík-, inkább kissé domború, ahogy mondani szokás, „görbe” tükörként mutatja meg, hogyan látjuk egymást és önmagunkat. Társadalmi korkép és kórkép. A téma különböző értelmezéseiről, a humor történetéről Nemesi Attila László egyetemi docenssel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánhelyettesével, a Magyar Nyelvészeti Tanszék vezetőjével beszélgettünk.

KRoNIKA.HU Hírlevél

Légy részese a történetnek!