A szándékok persze nem öncélúak voltak: a művészet és a fotó történetére egyaránt igaz, hogy a stílusok és a szemléletmódok váltakozását akciók, reakciók és reflexiók, továbbá a társadalomban végbemenő változások hívták és hívják életre ma is. Ahogy a hetvenes évek zenéjében a szárazjéggel turbózott glam rockkal szemben a társadalmi szerepvállalást is magára húzó punk, később a new wave tett visszautasíthatatlan ajánlatot, valami hasonló történt a nyolcvanas-kilencvenes évek tájékán a fotográfiában. A gyakorta öntetszelgő, kiüresített esztétika ellenében az antiesztétika és a primer látvány mögötti tartalmak és üzenetek érvényre juttatása szült új stílust és egyetemes paradigmát, és mára ezek a szándékok ugyanúgy a kánon részévé váltak, mint a cartier-bressoni elvek a maguk idejében.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfiai mesterképzőseinek diplomamunkáit látva hasonló törekvéseket vélünk felfedezni, mint amivel három évtizede Martin Parr, Juergen Teller és még sokan mások követ dobtak az állóvízbe, amivel elkezdték átformálni látásmódunkat, vele a fotográfiáról vallott közkeletű percepciókat. Meggyőződésem, hogy a fénykép, hovatovább maga a kép hetven-nyolcvan százalékban fejben dől el, minden más a fotó technikai képalkotó volta miatt tanulható, elsajátítható. Mindez tökéletesen tetten érhető a fiatalok munkáiban, amelyekben a személyes és a közösségi identitás kérdéseitől a női és férfiszerepek formálódásán, generációs problémákon és a kollektív történelmi emlékezetet alakító tényezőkön át a pandémia aktuálisan ránk gyakorolt hatásáig számtalan kérdés fókuszba kerül. Ma már sokkal fontosabb ugyanis a fotográfia esetében arról beszélni, mit és hogyan akarunk a fénykép segítségével feldolgozni, analizálni, közvetíteni és prezentálni a nyilvánosság felé. A múltban a technika, a technikai kísérletezés adta lehetőségek műfajt formáló tényezők voltak, ma már a gondolkodás milyensége, mélysége, a konceptuális képi építkezés sokkal inkább meghatározója az autonóm fotográfiának. Ráadásul a fotó már nem csak kiállítások falain vagy újságokban, könyvekben és albumokban jut érvényre, a legújabb mediális műfajokkal is folyamatosan fuzionál.