Szöveg: Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: Kováts Gábor
Tamási Kinga és Borsodi Eszter, azaz a PLAnt fejlesztette ki azt a kávézaccot és megújuló forrásból származó, növényi eredetű polimert tartalmazó anyagot, amellyel az Ökoindustria szakkiállítás pitchversenyének különdíját nyerték el. Közös projektjük mellett Tamási Kinga a Miskolci Egyetem oktatója, és egy űripari társaságnál dolgozik, Borsodi Eszter pedig egy startupokkal és zöldinnovációval foglalkozó cég munkatársa
Különleges dizájnú, egyedi lámpabúra olyan új anyagból, amely egyszerre természetes és Műanyag – mi is pontosan, amit felfedeztek?
Tamási Kinga: Növényi hulladékokból fejlesztettünk műanyagot úgy, hogy a lehető legtöbb adalékanyagot természetes alternatívával váltottuk ki. Egy műanyag termék ugyanis nem egytípusú anyagból épül fel, hanem sok összetevőből áll. Mindketten polimermérnökök vagyunk, műanyagipari fejlesztőmérnökként dolgozunk. A Miskolci Egyetemen Eszter témavezetője voltam, ma már a szakmai kapcsolat mellett a barátság is összeköt minket.
Borsodi Eszter: A felfedezés kiindulópontja az volt, hogy a kávézacc műanyagipari újrahasznosítására kerestünk megoldást. A környezetbarát működés nagyon fontos számunkra, a zaccot a környékről, helyi forrásokból gyűjtjük, helyben zajlik a feldolgozás, így a körforgásos gazdaság modelljét is megvalósítjuk.
Ebből a különleges anyagból egyedi tárgyakat hoznak létre, méghozzá 3D-s nyomtatási technológiával.
K.: Az anyag ötletével bekerültünk egy startup-inkubátorprogramba, az ott kapott visszajelzések alapján találtuk ki, hogy 3D-s technológiával állítsunk elő lakberendezési tárgyakat. Ezzel a technológiával egyedi geometriájú, különleges formájú tárgyakat lehet nyomtatni, azóta ékszerekkel is bővítettük a termékkínálatot.
Gyerekként is tudományos pályáról álmodtak?
K.: Én mindenképpen. Gyerekkorom óta foglalkoztatnak az anyagok, már általános iskolában ásványgyűjtő szakkörre jártam, és pókhálót szerettem volna készíteni. Mindig érdeklődéssel szemléltem az engem körülvevő világot. Középiskolában vegyész szakra jelentkeztem, tizenhat éves lehettem, amikor egy műanyagipari céghez kerültem diákmunkára. Beleszerettem a műanyagokba, és eldöntöttem, hogy a Miskolci Egyetem anyagmérnök szakára jövök. Mindig olyan anyagokkal szerettem volna foglalkozni, amelyek természetazonosak. Ez a szépség iránti rajongásomból fakad, minél szebb és minél természetesebb műanyagot akartam fejleszteni – ami most sikerült is.
E.: Számomra sem volt kérdés, hogy mérnöknek tanuljak, méghozzá a Miskolci Egyetemen, ez nálunk családi hagyomány. Szeretném elvégezni a doktori képzést, és kutatással, fejlesztéssel foglalkozni a jövőben. A kétfős kis csapatban az én feladatom a terméktervezés és a 3D-s nyomtatás, ha pedig elindul a vállalkozásunk, a gazdasági feladatok is hozzám fognak tartozni. Kinga az anyagtechnológiáért – anyagfejlesztésért, anyagbeszerzésért – felel a csapatban.
Mit tanácsolnak a lányoknak, akik szintén tudományos pályára szeretnének lépni?
K.: Ne hagyják, hogy bárki vagy bármi eltántorítsa őket ettől a pályától! Adódnak akadályok és nehézségek, engem a velük való megküzdésben a szakma szeretete és az a belső hit tett erőssé, hogy ehhez értek, ebben kell a legjobbnak lennem.
E.: Nem szabad feladni, elhivatottsággal és kitartással nőként is bármit el lehet érni a tudományos pályán.
A fizikai mellett a mentális egészségünkre is hatással van a klímaváltozás. Az ökoérzelmekről és a lehetséges megküzdési módokról Ágoston-Kostyál Csilla kutatót, az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézetének munkatársát kérdeztük.
Tkacsik Márta, a budajenői Patikakert alapítója felelősségről, alkalmazkodásról, cselekvésről és a közösségek újraépítéséről ökológiai válság idején.
Az ország legszegényebb településeinek gyerekei számára működtetnek iskolákat a máltaiak. Tapasztalataik a kortárs erőszakban érintett iskolások tízezreinek javára válhatnának országszerte. „Nincs nálunk a bölcsek köve” – mondja Thaisz Miklós oktatási szakértő, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány kuratóriumának elnöke. Válaszuk mindenesetre van.
A Békés iskolák program a hazai közoktatásban megszokottól eltérő szemlélettel segít megelőzni a bullyingot. Legfontosabb eleme az a felismerés, hogy az iskolai bántalmazás kimenetelét a szemlélők határozzák meg. Adler Katalin pedagógus, szociális munkás és mediátor a program hazai elterjesztésében vesz részt.
A KIX alkotói tizenkét éven keresztül követték a kallódó kamaszgyerek, Sanyi életét. De lehet-e fejlődéstörténet hőse az, akinek a nevéhez egy gondatlanul előidézett tragédia is tapad? Hogyan segíthet nehéz sorsú nagyvárosi gyerekeknek a kitörésben egy hobbiprojektnek indult dokumentumfilm? Révész Bálintot, a film egyik rendezőjét kérdeztük.
Legemberibb alapélményünk a másokhoz való kapcsolódás, de mi történik, ha ez a képességünk elhalványul? Sóki Diánával, a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógusával a demenciával érintett emberek intézményi támogatásáról beszélgettünk.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
