Mesés képek – így élt együtt az ember a vízzel a Duna árterében
A Sárköz ártéri világában különleges összhang alakult ki ember és természet között. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató ezt nevezte az eszményi együttműködés rendszerének.
Szöveg: Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: Földházi Árpád, Muray Gábor
Ez Pest megye legszebb panorámája – mutat körbe Szilicsány Árpád, a Matyi Kultúrbisztró vezetője a zsámbéki szőlőhegy tetejéről, és ezzel a kijelentéssel csak egyetérteni lehet. Nemcsak a teljes Zsámbéki-medence tárul elénk, hanem a tizenharmadik századi romtemplom égbe törő tornyait is látjuk a teraszról. A megújult Matyi kulturális rendezvényeire, fesztiváljaira az ország minden pontjáról érkeznek a vendégek.
Első látásra szerelem volt a hely?
Amikor először léptem fel a teraszra, és lenéztem a Zsámbéki-medencére, rögtön tudtam, hogy ez az a hely, amit addig kerestem. Egyedülállók az adottságai, az étterem a Nyakas-hegy lábánál van, rengeteg kiránduló jár erre, szemben pedig az 1700-as években épült premontrei kolostor és bazilika romja.
Zsámbékról származik, vagy később ragadta magával a környék?
Tíz évig dolgoztam Budapesten a turizmus-vendéglátásban, a Szent István-bazilika mellett vezettem egy éttermet. Szervezett turistacsoportokat fogadtunk magyaros ételekkel és programmal. Igazi mókuskerék volt, és egy idő után vágytam a vidéki levegőre, életre. Gyökeresen más vendéglátást és programokat akartam létrehozni – így kerültem Zsámbékra.
Mit jelent a gyökeresen más?
Jó közösség a cél, nem a minél nagyobb tömeg. Az éttermet körülvevő hatalmas terület lehetővé tette, hogy felhúzzunk egy nagy, hatszor négy méteres színpadot, ahova olyan jazz-, blues-, alternatív, underground együtteseket hívunk meg fellépőnek, mint a Herczku Ági és a Banda, a Cimbaliband, a Szaloky Group, a Hendrix Underground Experience. Vannak fesztiváljaink, kulturális programjaink a színi világból érkező előadóművészekkel, és táncházaink is. Legutóbb rábaközi bált szerveztünk.
Máshogy kell működtetni egy ilyen helyet, mint a futószalagon érkező turistákra szabott éttermet?
A turizmusban talán jobban kell követni a trendeket, a Matyi pedig terepet adhat a kultúra sokszínűségének, a kortárs és hagyományos művészeti formák – zenekarok, előadók, színi fellépők, tánc, egyéb művészetek – változatosságának. Nem biztos, hogy üzletileg a kultúra a legjobb választás, viszont rengeteg örömet szerez.
Nyitottak a fiatalok is a hagyományőrző programokra?
Igen. Én is meglepődtem, hogy a táncházak a legnépszerűbb programjaink között vannak. Úgy látom, ezekben az eseményekben sokkal nagyobb erő van, mint a koncertekben. De az alternatív, underground világ is óriási közösségteremtő erővel bír. Egy bluesfesztiválon részt vevő öt-hatszáz fő úgy néz ki, mint egy baráti társaság vagy egy család, mindenki ismer mindenkit.
Honnan jött az ötlet, hogy fesztivált szervezzenek a zsámbéki szőlőhegyen?
Ahhoz képest, hogy Zsámbék kicsi – nagyjából hatezren lakják –, rendkívül nagy kulturális erő rejlik a városban. Az önkormányzat kezdeményezésére jött létre a Zsámbéki-medence Idegenforgalmi Egyesület, amely a nagyszabású eseményekbe bevonja a helyi vendéglátóhelyeket is. Mi ebbe a vérkeringésbe kapcsolódtunk be. Részt veszünk többek között a Sambucus fesztiválon, a Fékomadta hagyományőrző farsangi fesztiválon és a Zsámbéki blues pikniken.
A Matyi Kultúrbisztró nevet olvasva hamar felvetődik a vendégben A kérdés, hogy ha nem a tulajdonos, akkor ki az a Matyi.
Matyi bácsié volt ez a terület. Szőlőt termesztett, borospincéje volt, a saját borát kínálta gulyáslevessel az erre járó turistáknak. Olyan jól ment a bolt, hogy megépítette az éttermet, amelynek a Mátyás borozó nevet adta – de mindenki Matyinak hívta. Matyi bácsi sajnos már nem él, több mint két évtized telt el, hogy nem ő vezeti az éttermet, ez idő alatt nem volt igazi gazdája a helynek. Én 2019-ben nyitottam ki, megtartva az eredeti nevet, de hozzácsapva a Kultúrbisztró utótagot.
Milyen missziót takar az utótag?
A fogyasztáson túl célunk a többgenerációs kultúra megteremtése. Nagyon érdekes volt például a Süsü, a sárkány előadása a kertünkben. A mai negyvenesek ezen nőttek fel, hozták a gyermekeiket, a mai nagymamák gyerekei ezen nőttek fel, ők pedig hozták az unokáikat. Rengeteg embert vonzott az ikonikus Süsü.
Hamar birtokba vették a zsámbékiak a régi-új helyet?
2020-ban beleszaladtunk a covidjárványba. Azon a nyáron létszámkorlátozásokkal, de rengeteg koncertet szervezhettünk, és megtarthattuk a bluesfesztivált is. Év végén viszont megint zárni kellett, és 2021-ben ez megismétlődött. Tavaly nyáron ismét pörögtek a koncertek, volt, amikor három zenekar lépett fel egymás után a kertünkben.
Kikből áll a Matyi közönsége?
Sok olyan zenekar és művész lép fel nálunk, amelynek és akinek saját közönsége van. Zsámbékról és a környékéről is érkeznek vendégeink, de nagyon sokan Budapestről, illetve az ország távolabbi részeiről jönnek. Egyre nagyobb híre megy az itteni vibráló kulturális életnek. Csak hogy néhány példát említsek, június rögtön a Zsámbéki pünkösdi fesztivállal kezdődik, majd indul a sokéves múltra visszatekintő nyári színház, eközben a művelődési ház és az idegenforgalmi egyesület is rengeteg eseményt szervez. Nagykovácsiban lakom, amelynek lélekszáma sokkal nagyobb, mint Zsámbéké, itt mégis jóval sokszínűbbek a lehetőségek.
Mi lehet ennek az oka?
Szeretek ott lakni, de Nagykovácsi alvótelepülés, ahonnan az emberek Budapestre járnak dolgozni, és miután hazamennek, pihenni vágynak. Zsámbék gyönyörű fekvésű, és gazdag műemlékekben, a kulturális örökség kulcsfontosságú eleme az itteniek identitásának és a turizmusnak. A helyiek felismerték, hogy a kultúrát nem csak a múzeumok és az emlékművek jelentik. Ezek a helyek akkor tudják betölteni az igazi szerepüket, ha élő térré válnak, ahol az emberek találkozhatnak, ha közösség épülhet köréjük.
A Sárköz ártéri világában különleges összhang alakult ki ember és természet között. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató ezt nevezte az eszményi együttműködés rendszerének.
Élt a múlt század elején egy bizonyos Kumibri úr, a „kapitén”, a „vizibüffés”, a dunai vadevezősök királya, a Szentendrei-sziget különc kőnyomdásza, aki nem mellesleg utálta a vizet, úszni sem tudott. Élni viszont annál inkább. És mosolyogni.
Ezt a bécsi utazást még évtizedekig úgy emlegették az írók, mintha Alice-szal jártak volna Csodaországban – emlékezett vissza Tóbiás Áron az íróhajóra, amelyen 1956 őszén hosszú évek után Nyugatra utazhattak a magyar értelmiség tagjai, többek között Pilinszky János, Rubin Szilárd, Somlyó György, Szabó Magda, Abody Béla, Csurka István és Heller Ágnes.
Vannak hivatások, amiket mintha szuperhősökre szabtak volna. Olyanokra, akiknek nem emelkedik meg a pulzusa, amikor nyolcvanhét méter magasan megbillenti őket a szél, és akik egy hajszálvékony repedést is észrevesznek az acélban. Négy hídmester dolgozik a fővárosban, közülük Tóth Krisztiánnal jártuk be Budapest egyik rejtett és különleges világát.
Palánkvár, castrum, föld- vagy kővár? Tatárok, törökök, Habsburgok ostromolták? Koronát őrző, fellegek közé törő, különleges történeteket hordozó erődítmények sokasága magasodott egykor a Duna mentén. A folyó partján épült várakat jellegzetességeik alapján térképre vittük, majd legendáik nyomán a múltjukban kalandoztunk.
Több mint húsz éve indult a párkányi Hídőr program, azóta az Antarktiszt leszámítva az összes földrészről a régióba csalogatja a művészeket. Himmler Györggyel, a Párkány és Vidéke Kulturális Társulás vezetőjével kultúrák kapcsolódásáról, emberi és természeti értékekről beszélgettünk.