A melléknévvé is váló főnév jelentését nem kell magyaráznunk: a lusta, semmittevő embert nevezzük léhűtőnek. A múltban viszont teljesen mást jelentett a szó, egy szakma, pontosabban egy feladatkör elnevezése volt. A sörgyártásban, az erjesztés előtt felfőzött malátalé gyors lehűtése volt a feladatuk. Erre azért volt szükség, mert a sör készítésében kulcsszerepet játszó sörélesztő gombák a forró lében gyorsan elpusztulnának.
Ennek megakadályozása volt a feladatuk a léhűtőknek, ezért az üstökben készülő seritalokat óriási lapátokkal kevergették, vagy egyik üstből a másikba merték át a levet, és a helyiséget is szellőztették.
Hogy miért lett a semmirekellő szinonimája a léhűtő szó az évszázadok folyamán? Erre több elmélet is létezik, vannak akik szerint azért, mert a nagyon meleg sörfőző helyiségekben sokszor meg kellett állniuk, mások szerint egyszerűen azért alakult ez így, mert a munkájuk igazából teljesen felesleges volt, hiszen magától is kihűlt volna a lé.
Sorozatunk első részében az útkaparók munkáját mutattuk be, akik nélkül a hazai utak nem is léteztek volna a 19. század végétől az 1960-as évekig.
Az országút volt az udvara, az utasok a vendégei, köszönése útravaló a messzemenőnek | Magyar Krónika
Sorozatunkban egyszer volt szakmák után eredünk, hivatások után, amelyek régen sok-sok ezer család megélhetését biztosították, de ma már csak az emlékük él, …
Grétsy László kiváló, tavaly elhunyt nyelvészprofesszorunk 1964-ben külön tanulmányt szentelt a témának, A léhűtő, hűbelebalázs és a többiek című munka a Nyelvtudományi Közleményekben jelent meg. Ebben a tanulmányban olvashatjuk az alábbi magyarázatot is a léhűtő szó melléknévi eredetére: „konyhán kotnyeleskedő; élhetetlen ember, ki egyébre nem való, mint levet hűteni, kását fúni”. Ezt azonban Grétsy több érvvel is megcáfolja.
Idézi viszont Borsody-Bevilaqua Béla A magyar vendéglátóipar története című tanulmánykötetben írt meghatározását is, ami már a sörkészítéssel hozza kapcsolatba a kifejezést. Grétsy ezt már sokkal hihetőbbnek tartja: „A serlét a régi időkben óriási nagy, alacsony serléhűtőkádban hűtötték, éspedig kézi erővel, úgynevezett kavarómankókkal kavarták. Ez az inasok dolga volt. Körbe jártak a hosszúkás, rendesen tojás alakú léhútőkád körül. Ha nem ügyeltek rájuk, lustálkodtak. Innen származik a rosszalló léhűtő elnevezés.”
1931-ben jelent meg Borsody-Bevilaqua A magyar serfőzés története című munkája, ebben több történeti adat is alátámasztja a sör hűtésének folyamatát. Újvidék városa serfőzőházának 1775. évi berendezési tárgyai között az áztatókád, főzőüst, dézsa stb. mellett van egy serhűtő hajó is. A tabáni városi serfőzőházban az 1791. december 28-ai leltár szerint a serléskádon és a serfőzőüstön kívül szintén volt „egy serhűtő hajó”, ezenkívül „egy hűtő dézsa” és „négy hűtőputtony”.
Az izgalmas tanulmány teljes terjedelemben itt olvasható el.
| A sörlé hűtése tehát a sörgyártás fontos fázisa volt mindig, hiszen ettől függ leginkább az ital minősége és tartóssága. Napjainkban persze leginkább a gépi hűtés dominál. A modern sörfőzdékben a leggyakoribb hűtési módok a glikolos rendszerek, de vannak levegő- és direkt hűtési rendszerek is. A kovaföld (diatómaföld) a szűrési segédanyagok közül az egyik leggyakoribb, és több mint 100 éve használják. Az utóbbi időkben azonban környezetvédelmi és egészségügyi aggályok merültek fel a kovaföldben is fellelhető kristályos szilícium-dioxid miatt, így sok sörgyár olyan alternatív szűrési technológiákat alkalmaz inkább már, mint a membránszűrés. |
Közvetlen bizonyítékokat is megemlít Grétsy a léhűtőkkel és a kavargatással történő hűtési móddal kapcsolatban. 1790-ben jelent meg Pesten Kömlei Jánosnak Szükségben segítő könyv… című műve, amiben ezt olvashatjuk: ,,a komlót magánosan kell meg főzni, ’s úgy tenni azután a’ serbe, minekutánna már a’ kádakról hordókra le van tsapolva; a’ melly le tsapolásnak tsak lassanként kell végbe menni, és a’ hordók tele lévén, jól meg kavargatni rúddal, hogy hamarább meghüljön”.
Grétsy összegzése szerint a léhűtésnek kevésbé megbecsült volta indíthatta meg azt a hangulat- és jelentésváltozási folyamatot, amelynek eredményeképpen a léhűtő szó a tétlenül lebzselő személy értelemben vált közhasználatúvá.
Mire taníthat egy söröző? | Magyar Krónika
A Jáki András vezette családi vállalkozás, a pilisvörösvári Rotburger látványsörfőzde és sörkert egy csipetnyi Bajorország a főváros közelében, ahol még div …
Kapcsolódó cikkünk:
A sörlajtolás joga a szabad királyi városok polgárainak kiváltsága volt a 14. századtól kezdve egészen a 19. század közepéig: a maguk árpájából és búzájából sört főzhettek. És árulhatták is, vagy a házában, vagy az előtt egy emelvényen, a székben, innen a csapszék neve. Budán már Nagy Lajos, majd Zsigmond idejében a városi polgárok a Duna-parton, az Erzsébet hídtól északra levő területen főzték a sört. A sörfőzőjogot éppen gyakorló polgár a háza falára elhelyezte az erre utaló cégért. Szepesbéla szabad királyi városban élt ez a jogszokás legtovább, egészen az 1840-es évekig. További részletek:
Amikor Luxemburgi Zsigmond ráparancsolt a kereszt úrra | Magyar Krónika
Új sorozatunkban a magyarországi vendéglátás és konyhaművészet korszakairól, emblematikus fogadóiról, csárdáiról, kocsmáiról, éttermeiről, szállóiról olvash …
