A Huszár Mátyás rakparton folyó feltárás eredményeként teljes egészében látható az egykori szegedi vár – a köznyelvben vízi bástyának vagy rondellának hívott – saroktornya.
A feltárás során a bástya Tiszába nyúló fele mellett előkerült a torony másik fele, így a járókelők is láthatják a rondella teljes ívét. Megtalálták a déli várfal csatlakozását és a keleti fal maradványait is. Ez utóbbiról a korabeli leírások mellett csak a rakparton egykor folyó munkálatok során készült archív fotó állt rendelkezésre, így a kutatók számára is kérdés volt, hogy a bástya és a keleti fal egy időben épült-e. A fal és a bástya csatlakozása alapján most úgy tűnik, a vár két részét egy időben emelték.
Valósnak tűnik az az 1692-ből származó leírás is, hogy a keleti fal egy része „nagy robajjal a Tiszába dőlt”, mivel a bástyától nem olyan távol erre utaló maradványokat találtak
A feltárás során pontos adatokat gyűjtenek arról, milyen lehetett egykor a saroktorony, ezek alapján lehetővé válik a rekonstrukció megtervezése. A maradványok azt mutatják, a rondella függőleges fala – feltehetően a stabilitás érdekében – alul szoknyaszerűen kiszélesedik, majd újra függőlegesen fut lefelé.
Az ásatásvezető bízik abban, hogy a feltárás során előkerülnek olyan leletek, amelyek lehetővé teszik az építés idejének pontos meghatározását. Eddig elsősorban középkori cseréptöredékeket, padlótéglák maradványait, illetve cseréppipák töredékeit találták meg a 19. századból.
