Már a vonaton ültem, amikor a frissen megjelent könyvemet lapozgatva átvillámlott rajtam a bénító felismerés: itt valami gond van. Győrffy Ákos tárcája.
Egész emberi-történelmi tudásunk olyan esetleges, mint Oma elbeszélései. Bizonyos elemei összeillenek, mások nem. A képzelet által kiszínezett múlt – sőt: a jelen – egy-egy darabja néha felbukkan és fellobban, mint a láng, aztán elenyészik. Emlékek. Illatok. Kertek. Tárgyak. Könyvek. Lábnyomok. Töredékek Tihanyból.
„Ha nincs ő, ha nem nyomaszt, ha nem taszít a lényéből áradó tragikus sötétséggel annak idején, talán el sem kezdtem volna ezt a sajátos közelítést a zenéhez.” Győrffy Ákos tárcája egy rettegett szolfézstanárnőről.
