Időutazásra hívnak az előző századelőn készült színezett képeslapok, látogatásra az egykor volt Magyarországra. Most egy pohár borra megállunk a hortobágyi csárda mellett.
A Hortobágyi Csillagoségbolt-parkig nem ér el a fényszennyezés, így egy csillagról sem marad le.
A Przewalski-vadlovak 1997 óta háborítatlanul élnek a Hortobágyon.
Időutazásra hívnak az előző századfordulón készült, színezett képeslapok, látogatóba az egykor volt Magyarországra. Ezúttal egy hortobágyi tanyára.
Elsősorban a ló miatt lett csikós, de nemcsak akkor tartja magát annak, amikor megérkezik a munkába, kiszáll az autóból és felül a lovára, Daliásra, hanem mindig. Nem munka ez, létforma, helyesbít. Ifjabb Kosina Péter, a Mátai Ménes számadó csikósa felelősségről, bizalomról és kihívásokról mesélt.
Kosina Péter, a hortobágyi Darassa számadó gulyása, mire reggel kilenckor mellészegődünk, már közel három órája kint van Divattal, a kutyájával. Összeszokott páros, a látogató viszont szokatlan idekint. S bár ritka idekint az emberi szó, a gulyás, ahogy az állatok mellett lépked, egyre bőbeszédűbbé válik. Mintha csak egy mesemondót hallgatnánk, mikor felfedi mestersége titkait.
Minden magyar embernek el kell mennie egyszer a Hortobágyra. Nem szükséges egyszerre bejárni az egészet, de egy hosszú sétára azért szánja rá magát a látogató, legalább kiáltásnyira eltávolodva az autóktól, épületektől, bele a bogárzúgásos csöndbe. Hozzátartozik ez a látvány, ez az érzés, ez a tapasztalás a magyarságunkhoz.
A kunmadarasi Ferdinánd bisztró háziasszonya, Kálmán Éva egy süteményen keresztül képviseli, hogy a sikerhez néha elég fogni a hagyományt, és jó ízléssel csavarni rajta egyet.
A „szabad puszta szabad szülötte”, egy termetes tenyészbika feltehetően több ember haláláért felelt. Ámokfutásában a felharagosodott, megbántott ősi Hortobágy vére buzgott fel, legalábbis így vélekedtek a korabeli lapok.
Bár csak néhány másodpercig tart, kivételes látvány a Mátai Ménes Szent György-napi kihajtása. Amikor megremeg a föld a lovak lábdobogásától, és messze száll a csikósok ostorának csattogása. A nemzeti kincseink közé tartozó ménest a kihajtási ünnepen látogattuk meg.
Egy település pár évtized alatt a Tisza-tó gyöngyszeméből a fogyó hold falujává, majd élményfaluvá vált. Egy ember a menedzseréletet, a luxuslakást, -autót és -fogásokat falusi létmódra cserélte, teljesen máshogy, máshol találva meg a gazdagságot, mint ahogy és ahol addig kereste. Sarud és Kücsön Gyula sorsa immár szétbonthatatlanul összefonódott.
Szikes tavak, vonuló és fészkelő madarak sokasága. Ilyen volt a Hortobágy, és a harminc éve jobbára fiatal madarászokból alakult Hortobágy Természetvédelmi Egyesület tagjai újra ilyennek akarták látni. Mivel céljaik illeszkedtek az EU legfontosabb természetvédelmi programjaihoz, sikerrel pályáztak, és jól haladnak a megvalósítással is. A víz marad, a bíbic visszatér.
A Hortobágy szívében működő madárkórházba az egész országból érkeznek a sebesült és beteg madarak. Többségük gyógyultan tér vissza a természetbe, a tartósan sérültek pedig a Hortobágyi Madárpark lakói maradnak. Mi is meglátogattuk a különleges intézményt.
Az Őrségi Nemzeti Parkban az európai bölénycsorda mellett vadlóménest alapítanak, hogy vizsgálhassák, milyen is lehetett az Őrség abban az időben, amikor még a nagy növényevők tevékenysége alakította a táj képét.
