A Budapesttől alig másfél órányira lévő kastély történetében a szabadkőművességtől a futballig minden akad.
Az 1954-es labdarúgó világbajnokság döntőjét nem kell bemutatni senkinek Magyarországon. Ez az egyik legfájóbb sportemlékünk: az esélyes Aranycsapatot 3:2-re verték a németek, pedig még vezettünk is kettővel! Az ellenfél szemével viszont elég keveset foglalkoztunk eddig vele, pedig a német emlékezetpolitikában ez a döntő a mai napig kiemelt helyet foglal el. Ráadásul a jelenség nem is az ötvenes években kezdődött.
Hogyan készül a szegedi papucs és a halasi csipke? Mi a kékfestés titka és mi a bajai halászléé? Sorozatunkban a hungarikumok és a Magyar Értéktár kincseinek műhelytitkait mutatjuk be.
A magyar futball a Horthy-korszakban is Európa élvonalába tartozott. Válogatottunk akkor érte el első világbajnoki döntőjét, miközben hazánk futballistái és edzői olyan nemzeteket tanítottak játszani, mint Olaszország. Sőt, ebben az időszakban avatták az első vidéki bajnokcsapatot is – köszönhetően a második bécsi döntésnek.
Az Aranycsapatot mindenki ismeri, az utána következő évtizedek hullámvölgyeiről pedig szüleink, nagyszüleink mesélnek. De korábban milyen volt a futball Magyarországon? A Monarchia éveiről gyakran megfeledkezünk, pedig a hazai sporttörténet egyik legizgalmasabb időszakáról van szó. Egy olyan korról, amikor a csapatok nem csak egy klubot jelentettek, hanem egy társadalmi csoportot is.
