A budai Vár teljes történetének modern, összefoglaló, monografikus elemzésével sokáig adós maradt a történettudomány. Ezt a hiányosságot pótolja a Batthyány Lajos Alapítvány által kiadott négyrészes Budavár története sorozat, amelynek a török korral (1526–1686) foglalkozó kötetét mutatjuk be cikkünkben.
A monumentális, közel ötszáz oldalas könyv a Budapesti Történeti Múzeum közreműködésével, tudományos igénnyel íródott, de a szakma mellett a nagyközönség számára is kifejezetten érdekes lehet. A gazdagon illusztrált kötet szerzői Papp Adrienn történész, régész, turkológus és Sudár Balázs történész, turkológus.
Buda a középkori Magyar Királyság egyik legvirágzóbb városa, egyben kormányzati központja volt. Története II. Lajos mohácsi vereségét és halálát követően radikális fordulatot vett. Szülejmán 1526-os érkezésével kezdődtek a változások, amelyek egy zűrzavaros, harci cselekményekben gazdag időszakot követően Buda 1541-es török kézre kerülésével egyértelmű irányt vettek. Az addig dinamikusan fejlődő polgárváros és uralkodói székhely egy határszéli tartományi központtá vált, bár kiemelten fontos szerepet játszott a török kor 145 éve alatt.
A középkori Buda békés életet élt, a törökök első, 1526-os érkezésével azonban egy hadjáratokkal, ostromokkal és falakig hatoló portyákkal teli időszak köszöntött be. A város egy védelmi övezet központi erődítményeként szolgált, így mindennapjait a katonai készültség határozta meg. Ennek hatása például abban is megmutatkozott, hogy az oszmánok leginkább a falak javítására, korszerűsítésére, a védelmi rendszer kiépítésére fektették a hangsúlyt, nem pedig polgári épületek felhúzására. A 17. század végére Buda tulajdonképpen egy erődvárossá alakult, amely képes volt a kor legnagyobb európai hadseregeinek ellenállni.
Ami a középkori épített örökséget illeti, a felsőváros, a mai Várnegyed esetében nem történt jelentős beavatkozás. A hódítók használatba vették az épületeket, adott esetben kissé a saját képükre formálták, de nem pusztítottak, illetve nem is adtak hozzá sokat a meglévő városképhez. A legfontosabb új építmény a későbbi karmelita kolostor helyén álló pasák palotája lehetett, amelynek csak régészeti nyomai maradtak ránk. A felsőváros ennek ellenére keleties külsőt öltött, hiszen a török szokásokhoz híven a boltosok, mesteremberek üzletei, műhelyei az utcán kaptak helyet, így a mai Dísz tér és Szentháromság tér közötti rész úgy festett, mint egy bazár.
Az alsóváros, a mai Víziváros alakult át leginkább oszmán stílusúvá, itt történt ugyanis a legtöbb építkezés. A muszlim lakosság nagyobb része ide települt be, majd a felsővárosba is fokozatosan beköltöztek. A zsidókat még Szülejmán első, 1526-os érkezésekor kitelepítették, de ők később visszatérhettek. A németek a polgárháborús években menekültek el, a város török kézre kerülésekor pedig az udvari szolgálónép, a nemesség és a főpapság kényszerült távozni. A magyar polgárság maradt a legtovább, egészen a tizenöt éves háborúig kitartottak.
Buda a török korban is megőrizte vezető szerepét az igazgatásban, illetve határ menti fekvése miatt katonai, politikai és diplomáciai értelemben is kiemelkedő szereppel bírt, gazdasági és kulturális téren azonban nem tudott előrelépni. Ezzel szemben Belgrád nem volt kitéve folyamatos harcoknak, így az utóbbi két szempontból centrumként funkcionált. Persze Budán is megjelent az oszmán kultúra, gondoljunk csak Gül baba kolostorára vagy a fürdőkre. Utóbbi létesítmények talán a kor legismertebb emlékei. Nem csoda, hiszen a török uralom 145 éve Budán szinte nyomtalanul tűnt el a visszafoglaló háborúkat követően. A muszlim lakosság elmenekült vagy meghalt, az ostrom következtében pedig építészeti szempontból sem maradt híre a töröknek, talán a falak és a már említett fürdők őrzik legmaradandóbban az egykori hódítók kezének nyomát.
Ezt a közel másfél évszázadot igyekszik felölelni a kötet, amely rendkívüli alapossággal mutatja be a város életének alakulását. A források, a hadtörténet, az igazgatás, a gazdaság, a vallási élet, a lakosság, az épített örökség, a tárgyi kultúra ismertetése mellett a budai török irodalom, tudomány és zene, valamint a sportélet és budai török legendák is helyet kaptak a nagyjából félezer oldalon. Utóbbiak jelentik talán az egyszeri olvasó számára legizgalmasabb, szinte regényes részleteket. A könyv egyfajta enciklopédiaként is értelmezhető, amelyben minden lényeges információt megtalál a török kori Buda iránt érdeklődő olvasó. Mérete is ezt a képet erősíti, de külleme és stílusa is hívogatóbb, felhasználóbarátabb annál, hogy lexikonokhoz hasonlítsuk ezt a hiánypótló munkát.
Kapcsolódó:
Nyitókép: Facebook
