Vitus – azaz Vid – ókeresztény vértanú, legendáját az Érdy-kódexben olvashatjuk. Gazdag szicíliai családban született, de gyermekként menekülni kényszerült pogány apja elől, aki a kereszténység megtagadására akarta kényszeríteni. Nevelőjével és dajkájával Lucaniába szöktek, a pusztában saskeselyű táplálta őket.
Rómában Diocletianus császár magához hívatta az ifjút, hogy kiűzze fiából az ördögöt. Vitus úgy gyógyította meg a császár fiát, hogy elfújta róla a gonosz szelet. Más csodákat is véghez vitt, a császár mégis arra akarta kényszeríteni, hogy tagadja meg hitét és áldozzon a bálványoknak.
Vitus ellenállt, ezért börtönbe vitték, de éjjel nagy fényesség támadt a cellájában, és lehullottak a láncai. Különféle módokon próbálták kivégezni, égő kemencébe, forró olajjal teli üstbe dobták, sárkányt, oroszlánt szabadítottak rá, de Vitust hite megóvta, és mindenhonnan kiszabadult.
Legendájának egy változata szerint végül mégis életét vesztette, és egy angyal vitte az égbe, egy másik változat szerint pedig az angyal megmentette és visszavitte Lucaniába, ahol később meghalt.
Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában Vitus és a legyőzhetetlen Nap közötti párhuzamról ír. Legendájának elemei is utalnak erre az összefüggésre, a saskeselyű a Nap madara, a láncot megolvasztó nagy fényesség pedig a napfordulót jelenti. A kivégzési módok – a sárkány, az oroszlán, a tűz, az ólom – is mind a Naphoz kapcsolódnak.
Legendájának egy másik eleme – az ördög által megszállt fiú meggyógyítása – az alapja annak, hogy Vitust a nyavalyatörés ellen védő szentként tartják számon. A vitustánc a középkorban valóságos járvánnyá dagadó tánctéboly volt, amely Szent Iván-napkor, a napforduló ünnepén a pogány eredetű tűztánc alkalmával tömegesen szedte áldozatait.
Vitus a tizennégy segítőszent egyike, más betegségek esetén is kérték a közbenjárását, de még nyugodt alvásért is hozzá imádkoztak. A magyar néphagyományban napját, június 15-öt különösen alkalmasnak tartották az időjárás- és termésjóslásra.
Úgy vélték, Vitus szakítja a gabonák tövét, vagyis akkor kezdenek érni a különböző gabonafajták. Dömötör Tekla Régi és mai népszokások című kötetében ezt is olvashatjuk:
A népi tapasztalat szerint a halak eddig az időpontig teljesen kifejlődtek, ezért vízparti vidékeken levágták a víz alatt a nádat, hogy kárt ne tegyen a halakban.
A hiedelmek közé tartozott az is, hogy ha Vitus napján esik az eső, hibás lesz az árpa, rossz lesz a szüret, de ha aznap jó idő van, jó termés várható, ha pedig Vitus napján hull a szőlővirág, különösen jó bortermés és gazdag szüret várható.
Képek forrása: Wikipédia
