A fiú, akit tanító apja rendszerint a falu kis kovácsműhelye előtt bámészkodva talált, korán eldöntötte, hogy nem földdel, nem is gyerekek tanításával akar foglalkozni, csakis a kemény anyag megformálásával. Így kelt útra az apró svájci faluból, és néhány éves vándorlás, sok munka és tanulás után elérkezett a nagy fejlődés ígéretét magában hordozó Pestre. Itt a hengermalom akkor épülő öntödéjében szívesen fogadták a remek bizonyítványokat felmutató fiatal vasmunkást, aki a városban először végzett vasöntést.
Hamarosan az üzem vezetője lett, és miközben a gyártást irányította folyamatosan kísérletezett új öntési módszerekkel. Egyik próbálkozása során, 1843-ban az izzó vasfolyadékból légbuborék tört fel, ez kifröccsentette a folyékony, izzó vasat, amely Ganz szemébe fröccsent. Jobb szemére elveszítette a látását, és hosszú hetek után dőlt csak el, hogy a bal szemét sikerül megmenteni.
Tanult, dolgozott és spórolt, mert saját lábára akart állni. Ez ügyben volt némi félreértés közte és hengermalom létrehozója, Széchenyi között, végül Kossuth közbenjárására sikerült tisztázni az ügyet.
Amikor a 30 esztendős svájci szakember 1844-ben megnyitotta saját műhelyét, abban főleg a lakosság számára készültek öntöttvas tárgyak. Néhány évvel később pedig a magyar honvédsereg számára ágyúgolyók és ágyúcsövek, amiért a szabadságharc bukása után rövid időre elítélték.
Ganz nevéhez fűződik az úgynevezett kéregöntés vasúti kocsikerekek készítésére való felhasználása, a gyártás az ő műhelyében majd gyárában, gyáraiban történt. Ezek a kerekek jóval teherbíróbbak és tartósabbak voltak, mint a korábbiak. Világkiállítási díjak, díszpolgárság, anyagi biztonság, siker és elismerés. Mindent megkapott, illetve mindent elért, amire vágyott. A hét emberrel indított kis öntödéből egy vállalatcsoport nőtt ki, kiváló szakemberekkel, nagy perspektívával, biztos üzletmenettel. Betegsegélyezővel, szociális juttatásokkal. És 64 keresztgyerekkel a gyár munkásainak utódai közül…
A százezredik vasúti kerék gyártását méltón ünnepelték, ezért is keltett hatalmas megdöbbenést Ganz öngyilkosságának híre. Régóta baj volt az idegeivel, állandó fejfájás gyötörte, és gyötörte a tudat is, hogy családjában milyen sokan őrültek meg életük végén. Egy családi ebéd után vetette ki magát háza második szintjéről 1867 decemberében.
Ganz egy kékfestőmester nála két évtizeddel fiatalabb lányát vette feleségül, az asszony két kislányt hozott a házasságba. Közös gyermekük nem született. Végrendeletében Ganz gondoskodott a családjáról, ám a gyárat öt Svájcban élő testvérére hagyta, akik bölcsen részvénytársaságot hoztak létre, igazgatótanácsot állítottak, így a kiváló szakemberek tovább tudták működtetni a vállalatot. Ebben a testületben volt előbb műszaki igazgató majd vezérigazgató Mechwart András, aki a század végére ipari óriássá tette a gyárat. De az már egy másik történet.
Nyitókép forrása: Wikipédia
