E lap megírásának nem csak az éve, a napja is érdekes: július 19. Ekkor még senki nem sejtette, hogy három hónap múlva a központi hatalmak, velük Magyarország hadseregének teljes összeomlása következik. A harcok messze Magyarországtól folytak, itthon béke volt. Belefáradt már mindenki a háborúba, egyre több volt a hiánycikk, mégsem gondolta senki, hogy küszöbön az égszakadás, ami elragadja Magyarországtól ezt az ekkor még szinte színmagyar Szamos menti szép várost elsősorban azért, hogy az Aradot Királyházával összekötő vasútvonal végig Romániának juthasson.
Nem sejthették, mi következik, csak annyit tudtak, hogy nyár van, a konflisok utasokra várnak a Pannónia szálló előtt, és mindenki arra, hogy legyen vége már ennek az ostoba háborúnak. Az olvashatatlan aláírású levélíró pedig elküldte ezt a lapot Kozel Márta úrleánynak Főherceglakra – ezt a történelmi múltú baranyai községet, benne Károly Lajos Habsburg főhercegnek az 1820-as években kastélyával is elsodorta a történelem – az alábbi, kissé meglepő, alighanem tréfásnak szánt szöveggel:
„Jelenleg tíz napig fogok itt tartózkodni, jó levegő, kitűnő ellátás, és ami a fő, kellő szórakozás, és most már semmi kétségem sincs, hogy nem fogom összeszedni magam.”
Püspökladány, 1911 előtt | Magyar Krónika
Sorozatunk előző részében Püspökladány múltjába látogattunk.
