A dégi Festetics-kastély és a magyarországi szabadkőművesség története egybefonódott. A kastély építtetője, Festetics Antal apja és bátyja példáját követve jelentkezett 1788 elején a pesti Nagyszívűséghez páholyhoz. 1792-ben a szintén pesti Hét Csillaghoz, majd a budai Egyesüléshez címzett páholyhoz csatlakozott. 1793-ban mesterré avatták, majd tagja lett az 1794-ben alakult Az őrködő oroszlánhoz elnevezésű skót rítusú páholynak, végül felvételt nyert a páholyok munkáját irányító káptalanba. Aigner Ferenc Ádám főmester jobbkezeként dolgozott és szónoki, titkári és más tisztségeket is betöltött.
De kik is voltak és mivel foglalkoztak a szabadkőművesek? A mozgalom a 18. század elején indult útjára, ötvözve a felvilágosodás eszméit a középkori misztika, a deizmus, az ókori kultúrák és a zsidó vallás elemeivel. A titkos társaság híre német, osztrák, lengyel közvetítéssel érkezett Magyarországra. A Monarchia többi részéhez hasonlóan hazánkban is egyaránt csatlakoztak a páholyokhoz arisztokraták, köznemesek és értelmiségiek. Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc maga is szabadkőműves volt, így a mozgalom terjedése elé nem gördített akadályt, sőt testőrei – Barcsay Ádám, Orczy Lőrinc és Báróczi Sándor – is mozgalom tagjai voltak. II. József az 1785-ben kiadott szabadkőműves pátenssel azonban már korlátozta működésüket.
Az igazi törést a magyarországi jakobinus mozgalom leleplezése hozta a mozgalom életében. A megtorlás részeként a szabadkőművességet is betiltották, de az eszme titokban tovább élt. A magyarországi páholyoknak olyan vezéregyéniségek voltak tagjai, mint Batsányi János, Berzeviczy Gergely, Draskovics János, Esterházy Miklós, Festetics Antal, Festetics György, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Nagyváthy János, Széchényi Ferenc, Ráday Gedeon, Kármán József, Martinovics Ignác és társai, valamint Pálóczi Horváth Ádám, akinek 1792-ben megjelent Felfedezett titok című regénye a szabadkőművesség gondolatainak összegzése.
A dégi Festetics-kastély emeletén egy nagyszabású kiállítás hiteles történeti dokumentumok és levéltári kutatások alapján mutatja be szabadkőműves mozgalmat. A titkos társaság tagjai magukra szellemi elitként tekintve önműveléssel foglalkoztak, és jelentős volt karitatív tevékenységük is: jótékonysági egyleteket, ismeretterjesztő köröket, sportegyesületeket alapítottak és tartottak fenn. A tárlat a 21. századi kiállítástervezési technikájának és digitális megoldásainak köszönhetően szabadkőműves szótárt lapozhatunk, fény- és hanginstallációk idézik meg a szertartásaikat, sőt egy különösen izgalmas beavatási ceremóniának is tanúi is lehetünk.
Az eredeti szövegek alapján rekonstruált szertartás során a felvétel előtt álló jelölt a páholy főmestere és tisztségviselői – első és a második felügyelő, titkár, kincstáros, templomőr – jelenlétében tette meg jelképes utazását a sötétségből a világosság felé, amely során a tűz, a víz és a levegő próbáját kellett kiállnia. A próbák célja az volt, hogy emlékeztesse a jelöltet az élet veszélyeire, amelyekkel magányosan nem lehet megküzdeni, csak a testvéri kötelék segítségével.
Az új tag megfogadta, hogy megőrzi a szabadkőművesek minden titkát, és betartja az összes szabályát. A szertartás részeként a jelölt az élet múlandóságát jelképező szőnyegre feküdt, miközben társai betakarták, és kardjuk hegyét ráirányították. Ezzel kifejezték azt is, hogy jaj annak, aki a fogadalmát megszegi, de azt is, hogy egymás védelmére mindig mindannyian készen állnak. A jelölt felvételét a közösségbe azzal is megpecsételték, hogy mindannyian megölelték. Az avatási szertartást közös ebéd vagy vacsora követte.
Ezek a rítusok feltehetőleg így zajlottak le Dégen a mozgalom betiltása után is. A főúri lakban ugyanis nemcsak a hazai szabadkőművesek azóta elpusztult titkos levéltárát őriztek, de Festetics Antal a mozgalom egyik mestereként a rezidencia falai között továbbra is megrendezte a titkos gyűléseket. A bizalmas körben szervezett összejöveteket rejtett helyszínen tartották, a kastély díszterme ugyanis nem a megszokott módon, a főbejárat közelében kapott helyet, hanem egy hosszú teremsor végén, a folyosóról nyíló egyszerű ajtó mögé rejtve az épület fő szárnyának jobb oldali sarokrizolitrjában.
A titokzatos módon kialakított terem meglétét a külső szemlélő mégcsak nem is feltételezte. A különleges helyiséget nem véletlenül hívták tükörteremnek: a falat tükrök díszítették, amelyek szabadkőműves jelképként a fényt szimbolizták. A kastélynak másik titkos helyisége is volt, méghozzá a díszterem kilencven fokkal elforgatott, kicsinyített mása, a sub rosa szoba, amelynek padozatán a szabadkőműves hagyományt idéző nyolcágú csillag motívuma látható. Festetics Antal itt őrizte a mozgalom titkos levéltárát, a hálózat működését leíró száznégy iratcsomót. A kastély angolparkja szabadkőműves szimbolika szerint kialakított kert, a kőkert carrarai fehér márványból kirakott csillagai szintén jelképek.
Az 1848-as forradalmat követően próbálkoztak a páholyok újraszervezésével, az egyikhez Kossuth Lajos is csatlakozott, és bár nem voltak hosszú életűek, lépések voltak afelé, hogy maga a mozgalom is újrainduljon. Erre a kiegyezést követően, 1868 februárjában immár a belügyminiszter engedélyével nyílt lehetőség. 1870-ben megalapították az angolszász rendszerhez tartozó háromfokozatú Jánosrendi Nagypáholyt, majd 1871-ben a francia rendszerű, skót rítusú Magyarország Nagy-Oriense Nagypáholyt. 1886-ban egyesültek és létrehozták a Magyarországi Symbolikus Nagypáholyt.
A következő több mint három évtized a magyar szabadkőművesség fénykora volt. Hazánkban közel 120 páholy működött körülbelül 13 000 taggal, köztük olyan nevekkel mint Ady Endre, Balassa József, Bölöni György, Ignotus, Kernstok Károly, Mechwart András, Wekerle Sándor, Kosztolányi Dezső, Türr István, Pulszky Ferenc, Benedek Elek, Kresz Géza, Heltai Jenő, Bláthy Ottó Titusz. A szabadkőművesség jelentősen meghatározta a kor szellemi miliőjét. A tagok jellemzően a polgárság képviselői, tisztviselők, orvosok, jogászok, mérnökök voltak, az önművelés mellett jelentős karitatív tevékenységet folytattak, számos jótékonysági egyletet, ismeretterjesztő kört, sportegyesületet alapítottak és tartottak fenn.
1918-at, majd 1920-at követően sorozatos rendeletek tiltották be a szabadkőművességet Magyarországon. 1945-től újra működhettek, de Benedek Marcell nagymester próbálkozásai hosszú távon nem jártak sikerrel, 1950-ben belügyminiszter rendelettel tiltották be a páholyok működését.
