Az első fényképészek egyike volt, aki kimerészkedett a négy fal közül. Pedig egy húszkilós monstrummal dolgozott, 26 × 36 centis üveglemezekre. És magával kellett vinnie a sötétkamráját, ami külön szekérre fért csak fel. Ott öntötték fel a kollodiumot a lemezre, majd érzékenyítették a lemezt ezüstnitrát oldatban. Kellett még két-három segéd, és indulhatott a városfényképezés.
Pontosan 180 éve született Németországban, Darmstadtban Johann Justus Georg Kloess, azaz Klösz György, aki gyógyszerészként és amatőr fényképészként érkezett a kiegyezés időszakában Pestre. Itt már csak fényképészként működött, méghozzá kiemelkedő jelentőségűként. Azt, hogy milyen volt Kossuth temetése, a Közvágóhíd megnyitása vagy az Erzsébet téri kioszk, hogy néztek ki az első mentőautók, és hogyan fektették a villamossíneket, az ő képeiről ismerjük. Kevés forrás maradt fent róla, de ezekből is nyilvánvaló, hogy törekvő, folyamatosan újító ember volt, olyan, aki nagy becsben tartotta megrendelőit.
Először ismert és tehetős emberek portréit készítette el a mai Kossuth Lajos utca 1. szám alatti műtermében. Lefényképezte Munkácsy Mihályt, Ybl Miklóst, Rómer Flórist, Klapka Györgyöt és Liszt Ferencet, majd a városfényképezés úttörője lett, Budapest vizuális krónikása. Megörökítette a Nemzeti Múzeum gyűjteményét is, legfontosabb munkáinak mégis az erdélyi fürdőket és a főúri kastélyokat ábrázoló fotográfiáit tartják. Országjáró utakat szervezett, olyankor néha hetekig távol volt a családjától, így egyszerre tudta le a vidéki kiszállások gondját.
Gondosan feliratozott, jól dokumentált képei a korabeli lapokban is megjelentek, és jó részüket el is adta. Tisztában volt vele, hogy kulturálisan, építészettörténetileg mennyire jelentősek ezek a felvételek. Arra is ügyelt, hogy mindezt a jövedelme is tükrözze… Magyar lányt vett el, a mesei nevet viselő Zeller Karolinát, és három gyermeket neveltek fel együtt. A kizárólagos jogú Fényképészeti Szövetkezés égisze alatt több száz képet készített a millenniumi kiállításról, ahol az ő fotói több pavilonban is felbukkantak. Idővel szép villát és műtermet épített a Városligeti fasorban, és a kilencvenes években már negyven embert foglalkoztatott.
Képei ma is fontos kutatási segédletek, a korszak páratlan dokumentumai.