A vecsési Barcsai utcában álló ház több mint hatvan évig volt Bálint Ágnes otthona. A kertkapun belépve megelevenedik az írónő mesebirodalma: a Futrinka utcán végigsétálva elhaladunk Manócskáék Tökháza, a Morzsa-lak, a Csőr szerkesztősége és Cicamica Köcsögháza mellett. A kis kerti vasút nevét a Tündér a vonaton című meseregény után kapta. A tágas udvaron ügyességi játékok, fa körhinta, gumiasztal, csúszda, rollerek, minijárgányok várják a gyerekeket.

Bálint Ágnes egykori otthonában az írónő lánya Németh Ágnes és az Emlékház kulturális szervezője, Császár Réka fogad. Az épület története is izgalmas: az a Báró Sina György építette az 1850-es években, akiről Jókai az Aranyembert mintázta. A következő tulajdonosok az Andrássyak voltak, ők külön szárnyat emeltettek a környéken rendszeresen vadászó Sissinek. Egy érdekes helyi legenda szerint a ház alól egy titkos folyosó is vezetett Gödöllő felé.

„Gyerekkorunkban a pincében még volt egy apró ívelt ajtónyílás, amely talán erre a folyosóra vezethetett, de egy-két méter után fallal találtuk szembe magunkat” – meséli Németh Ágnes, akinek dédapja vásárolta meg a házat. Sissi halála után a birtokon tejgazdaságot alakítottak ki, amelynek emlékét egy hatalmas pecsétnyomó őrzi, rajta az „Andrássy Aladár vecsési uradalma” felirattal.

Ágnes és húga, Anna a vecsési házban nőttek fel, édesanyjuk mindennap vonattal utazott budapesti munkahelyére, a Magyar Televízió épületébe, de otthon is folyamatosan írt, a ház kis teraszán vagy a kertben állította fel írógépét. Lányai sokszor alig várták, hogy befejezzen egy-egy oldalt, és már húzták is ki az írógépből a lapot, hogy tovább olvashassák a készülő történetet.

Bálint Ágnes örökérvényű meséin nemzedékek nőttek fel, a történetei egyszerre szólítják meg a gyerekeket és a felnőtteket. A mesék sikerének egyik titka hitelességük: az írónő hőseit sokszor barátairól, kollégáiról, családtagjairól mintázta, és gyakran a családi kalandokat örökítette meg.  

„A nagyszájú Mazsola én vagyok, a húgom pedig, aki kiskorában igen szelíd volt, Tádé” – mondja Ágnes, akinek lányáról, Barbaráról mintázta édesanyja a Labdarózsa meseregény Barbaráját, édesapjáról pedi, aki kedvesen és türelmesen foglalkozott az unokákkal, a címszereplő öreg kutyát.

Ágnes szerint a személyes történetekkel lehet a legjobban hatni a gyerekekre, meg is oszt egy esetet ennek bizonyítására. Egy alkalommal egy olyan kislány látogatott az Emlékházba, aki – mint azt az édesanyjától megtudták – nem szeretett köszönni. Labdarózsa meséjében is van egy fejezet, amely arról szól, hogy a hároméves Barbara nem hajlandó köszönni, ezért Labdarózsának kell elváltoztatott cérnavékony hangon köszönnie helyette. Az Emlékházban ott volt az igazi, immáron felnőtt Barbara is, és elmesélte a kislánynak ezt a történetet. „A családtól kaptunk később egy levelet, amelyből megtudtuk, hogy a kislányra annyira hatott a történet, és az, hogy találkozhatott a felnőtt Barbarával, hogy azóta már büszkén köszön”.

„Szeretnénk, ha a gyerekek megismernék, hogy milyen is volt Bálint Ágnes, aki itt élt és alkotott” – mutat körbe a földszinti szobákban Réka. A személyes tárgyakon, kéziratokon és archív felvételeken keresztül megismerhetjük az írónő életét és pályáját. A földszinten megtekinthetjük hálószoba- és konyhabútorait, amelyek a hozományát alkották. A családi emlékek, képek, fotók mellett láthatjuk írásait, rajzait, könyveit és jellegzetes tárgyait, köztük az említett írógépet, amelyet az első kiadott meseregénye honoráriumából vett. Az emeletre egy közel 150 éves csigalépcső vezet fel, itt Ágnes által gyűjtött régi játékokból nyílt kiállítás. 

Fotógalériánk:

„Jó látni, hogy a gyerekek milyen boldogok lesznek, amikor meglátják az ismerős mesefigurákat, és kíváncsivá válnak arra is, hogy hogyan keletkeztek a történetek, vagy hogyan született meg például Mazsola alakja” – mondja Réka, aki igyekszik színesen, izgalmasan mesélni nekik, hogy minél több érdekes részletet jegyezzenek meg. Ágnestől megtudjuk a Mazsola-mesék keletkezésének történetét is.

„Édesanyám nagyon segítőkész volt. Mazsola történetét is azért írta meg, hogy a fiatal szülőknek megmutassa: a gyereknevelés alapja a türelem, a következetesség és a szeretet. Ezt a hozzáállást akkor még sokan furcsállották, sok levelet kapott, amelyben leírták, hogy nem értik, miért ennyire türelmes Manócska Mazsolával.  Ám bármennyire tisztában is volt a gyermeknevelés szabályaival, édesanyámban több volt szeretet, mint a következetesség, ezért sokszor a fejére nőttünk.”

Édesanyja mesefigurái közül Ágnesnek Frakk a kedvence, mert nagyon szereti a kutyákat. „Édesanyám kedvence mindig az volt, amit éppen írt, de mellette Frakk lehetett számára is az örök kedvenc” – mondja. Az igazi Frakk a család kutyája volt. „A férjem még csak udvarolt nekem, orvostanhallgató volt, és egy alkalommal, amikor bement az egyetem udvarára, megállt ott egy kis teherautó, ami a sintérek által megfogott kutyákat hozta gyógyszerkísérletekre az egyetemnek. Ahogy meglátta a barnásvörös vizslát, odament a sintérekhez, és megvette tőlük száz forintért. Az igazi Frakk nagy lakli, kóbor vadászkutya volt, ahogy meglátták, menekültek előle a macskák, felrohantak a fára. Közvetlenül a fa mellett volt egy magas mellvédű terasz, a kutya rohant a macskák után, felugrott a teraszkorlátra, majd fel a fára az első elágazásig – onnan azonban nem tudott feljebb jutni, úgyhogy nagy puffanással leesett. Nagyon megijedtünk, hogy mi lesz vele, de csak felkelt, megrázta magát, és ment tovább. Nagyon okos volt, ezután azonnal megértette, hogy nálunk máshogy működnek a dolgok, mint ahogyan eddig élt, nagyon rendes kutya lett belőle.”

Bálint Ágnes sok szempontból megelőzte a korát: a környezet és a természet védelme a szívügye volt, meséin keresztül ennek fontosságára is felhívta a figyelmet. Az első környezetvédőnek tekinthető műsor a Magyar Televízióban az ő Kuckó című magazin-műsora volt. Már csak azért is szerette a természetet, mert a Duna mellett, Adonyban nőtt fel.  

„Mindig elmesélem az idelátogató gyerekeknek, hogy kilencéves korában már átúszta a folyót, hogy minél közelebb hozzam hozzájuk az írónő színes személyiségét” – mondja Réka. „Nagyon vagány nő volt – ért egyet Ágnes –, felnőtt korában bekapaszkodott a vízimalom kerekébe, levitette magát a víz alá vele, majd fel a magasba.”

Az Emlékház általában csoportokat fogad, egyéni látogatók számára március és november között minden hónap első vasárnapján tart nyitva. Idén pedig lesz pár különleges vasárnapi látogatói nap is. Április 5-én, húsvétvasárnap ünneplik Kukori és Kotkoda, valamint Az elvarázsolt egérkisasszony jubileumát, ezért a húsvéti játékok is főként ezekhez a mesealakokhoz kapcsolódnak. Az anyák napja pedig tündérnap lesz, ezért a Tündér a vonaton és a Vízitündér, vízimanó könyvek jubileuma alkalmából e mesék ihlette játékokkal várják a gyerekeket, akiket arra is biztatnak, hogy tündér-, illetve manójelmezben érkezzenek.

A vecsési önkormányzat által szervezett májusi Bálint Ágnes Mesefesztivál és a szeptemberi Káposztafeszt két-két napján is nyitva lesz az emlékház.

Bálint Ágnes mesevilágával a gyerekeket olvasásra is szeretnék ösztönözni, ezért minden évben olvasási versenyt rendeznek. Hatalmas az érdeklődés, legutóbb 93 csapat indult a többfordulós versenyen, amelynek célja nemcsak az, hogy a gyerekek elolvassanak egy-egy jó Bálint Ágnes-könyvet, hanem az is, hogy megtanuljanak csapatban dolgozni, egymásra figyelni. A házban rendszeresen fogadnak csoportokat, nyárra pedig mesetábort szerveznek. A Bálint Ágnes Emlékház így nemcsak a híres írónő életét és munkásságát őrzi, hanem ezekkel a változatos programokkal azt is megmutatja, hogyan működhet egy emlékház élő közösségi térként.

Fotók: Bálint Ágnes Emlékház