Apja foglalkozása: pásztor – írta be ravaszul a Színművészeti Főiskola felvételi lapjára. Sztankay István édesapja ugyanis görögkatolikus pap volt, vagyis lelkipásztor, ami az ötvenes évek második felében nem volt jó ajánlólevél.
89 éve ezen a napon született a magyar nézők egyik örök kedvence, az ezerarcú és minden műfajban kiemelkedő Kossuth-díjas színész, akit Garas Dezsős helyére választottak a Nemzet Színészei közé.
1968-ban ismerte meg az ország, hiszen ő volt a címszereplője a Bors című sorozatnak, ő volt Bors Máté. Ez volt a Magyar Televízió harmadik nagyszabású sorozata, a Tenkes kapitánya és a Princ, a katona után.
Sztankay mondott verset, rendszeresen fellépett a rádiókabaréban, szinkronizálta Belmondót és Tony Curtist, közben Csehovot, Ibsent és Shaw-t játszott a színpadon. Szerepelt a Madách Színház nagy sikerű Lóvátett lovagok című előadásában is.
Talán a legnagyobb sikere egy színháztörténeti előadás. Ötszázszor játszotta Berard Slade Jövőre, veled, ugyanitt című darabját legkedvesebb kolléganőjével, Schütz Ilával. Párosuk olyan jól működött, hogy szinte nekik írták a 78-as körzet című tévésorozatot, ahol Sztankay egy kissé vaskalapos, örökké morgó, de alapjában kenyérre kenhető férjet alakított. Hány magyar család ismert rá a szlogenre: „Már megint nincs szóda..?!”
Nyitókép: Fortepan /Hunyady József
