Negyedszázada keresik a kincskeresők a rejtélyes ládákat Magyarországon

Aki sokat túrázik, biztosan találkozott már „geokesserekkel”. Miről ismerjük fel őket? Sziklamélyedésekből, fatörzsekből és hasonló helyekről ládát húznak elő, kiveszik, ami benne van, mondjuk egy játékfigurát, majd miután maguk is beletettek valami apró meglepetést, visszateszik a rejtekhelyre. A geocaching lényege az, hogy megadott koordináták alapján a játékostársak által elrejtett dobozokat, geoládákat kell megtalálni.

A geocaching (ejtsd: dzsiokesing) szónak nincs magyar megfelelője. „A hidegháború végén terjedt el a játék. Akkortájt történt, hogy az amerikaiak nyitottabbá tették a műholdas hálózatokat, ennek segítségével lehetett rábukkanni az első eldugott kincsesládákra” – meséli Ladányi Gusztáv, a Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület elnökségének tagja. Magyarországon a kétezres évek elején jelent meg a geocaching, az első hazai ládát 2001-ben rejtették el. Elmondása szerint természetjárók voltak az első ládarejtők és -keresők, erdei, hegyi helyszíneken indították el a játékot, a városi ládák csak később terjedtek el. Ő 2003 elején lett „kesser”, hazánkban akkor még csak pár száz láda várta a játékosokat. A ládamegtalálások száma a covidjárvány idején volt a legmagasabb, amikor a lezárások miatt különösen sokan menekültek a természetbe.

A geocaching.hu címen elérhető honlapon és az egyesület által működtetett alkalmazásban GPS-koordinátákkal, fotókkal, élmény- és helyszínleírásokkal segítik a keresőket. Többféle típusú és méretű láda van, a leggyakoribbak az úgynevezett füles háztartási tárolódobozok. Városi környezetben gyakoriak a mikroládák is. Ladányi Gusztáv nevetve mondja: utóbbiakra azért van szükség, hogy a játékon kívüliek, vagy ahogy a „geokesserek” a Harry Potterből vett kifejezéssel nevezik őket, a muglik meg ne találják őket véletlenül.

Magyar sajátosság, hogy egy láda meglelését a benne található jelszó megadásával lehet bejelenteni. „A ládákban apróbb ajándékokat, például kis figurákat, radírokat, ceruzákat találhatunk, amelyek a keresgélő gyermekeknek pluszélményt és -motivációt adnak a játékhoz” – magyarázza Gusztáv. Sajnos manapság gyakran megesik, hogy a keresők nem készülnek csereajándékkal, egyszerűen kifosztják a dobozokat, és házi készítésű meglepetésekkel is egyre ritkábban lehet találkozni. De a keresés izgalma természetesen megmaradt.

Léteznek multiládák is, ezek esetében a küldetést több pont megtalálásával, egy útvonal bejárásával tudjuk teljesíteni. A rejtett pontos játéknál csak az első hely van megadva, ott találjuk meg a következő láda koordinátáját. Egyfajta zsákbamacskajáték ez, hiszen nem tudjuk, hol érünk célba, hol találjuk meg az utolsó pontot. A Börzsönyben, Királyrét fölött találunk erre egy izgalmas példát.

Egyedi magyar ládatípusnak számít a mozgóláda, amit ha megtalálunk, elvihetjük magunkkal egy másik helyre. Vannak híres emberek lakhelyeihez köthető ládák, ilyet találunk például Jókai Mór lakóházánál. Speciális típus az Országos Kéktúrához kapcsolódó láda is, amelyet csak a túraútvonal mentén lehet mozgatni. Sokfajta útvonal létezik, a nehézségi fok változatos.

Némelyik útvonal babakocsival és kerekesszékkel is bejárható, és vannak olyanok is, amelyeken sziklát vagy fát kell mászni.

A weboldalon és az alkalmazásban mindenfajta játékra lehet szűrni, pontosan meg lehet tervezni a túrákat, így senkit nem érhet meglepetés a helyszínen.

„A játék elsődleges célja, hogy minél több embert kicsábítsunk a természetbe, új látnivalókat mutassunk nekik. Egy virtuális útikönyvet kínálunk” – hangsúlyozza Gusztáv. Hozzáteszi: az egyesület csak olyan ládahelyeket engedélyez, ahol valami érdekességet talál a természetjáró, például egy emlékezetes kilátóhelyet. Bizonyos számú megtalálás után lehet ládát rejteni, az internetre kerülő leírását pedig ellenőriztetni kell, hogy csak igényes ismertetők kerüljenek a nyilvánosság elé. Sok szempontra kell figyelni az elrejtésnél, például speciális szabályok vonatkoznak a természetvédelmi területekre, és balesetveszélyes helyeken sem lehet ládát elhelyezni.

Mint szó volt róla, a Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület honlapot és alkalmazást is működtet. A legnagyobb költségüket a szerverek üzemeltetése jelenti, a fejlesztéseket házilag oldják meg. A játék alapvetően ingyenes, de regisztrálhatunk tagnak is, ami jár néhány előnnyel. Az egyesület döntően a tagdíjakból fedezi a költségeket, a ládák cseréjét, és rendezvényeket is szervez. Tavaly ősszel került sor az ötezredik rejtésre, ezt a Mátrában, a Sástó mellett ünnepelték meg. Tartanak versenyeket is, ezek alkalmat adnak arra, hogy az alapvetően a virtuális térben létező közösség tagjai személyesen is találkozzanak.

„A versenyeken a hetvenes években született nemzedék tagjai a legaktívabbak. A geocaching az idősebbek körében is népszerű, hiszen nekik több az idejük, és a kisgyermekes családok szintén nagy számban kapcsolódnak be, sokan vannak a második generációs, fiatal játékosok is. Van tehát utánpótlás” – meséli Ladányi Gusztáv. Igyekeznek megszólítani a gyerekeket, megszerettetni velük a természetjárást, ezért karácsonyi, szilveszteri és húsvéti rendezvényeket szerveznek, ilyenkor „eseményládákat” kell megtalálni. Vannak megyei magasságokhoz kapcsolódó eseményládák is, ezek megtalálása persze a Bükkben és az Alföldön más-más élményt jelent.

A „kesserek” társadalmi szempontból fontos tevékenységet is végeznek: illegális hulladéklerakókat jelentenek be, szemétszedést szerveznek, és úgynevezett geofákat is ültetnek.

A Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület októberben megkapta a 2021-ben alapított Aktív Magyarországért díjat. Ez az első eset, hogy egy szervezet részesült ebben a kitüntetésben. Azt ismerték el, hogy az eltelt húsz évben az egyesület sok százezer embert ösztönzött természetjárásra és Magyarország különleges, kevéssé ismert látnivalóinak megismerésére. Mi sem mutatja ennél jobban, hogy a geocaching több mint egy játék.