„Bottal üthetik a nyomát”mondják, ha valakinek sikerült elmenekülnie az őt üldözők elől, vagy ha valami eltűnt, elveszett, és hiába keressük, már esélyünk sincs arra, hogy megtaláljuk és visszaszerezzük. Átvitt értelemben pedig akkor is használjuk ezt a szólást, ha egy cselekedetről azt szeretnénk érzékeltetni, hogy az hiábavaló, értelmetlen dolog volt. De vajon honnan származik ez a kifejezés? A szólás eredete megosztja a kutatókat.

Az általánosan elfogadott magyarázat szerint a kifejezés a vadászéletből ered.

A vadászaton a hajtók bottal ütögetik az avart, a bokrokat, hogy az esetlegesen ott lapuló vadakat felriasszák, és a felzavart állatokat kiugrasszák a vadászok puskája elé. Ha azonban a vad meghallotta, hogy közeledik a vadászcsapat, gyorsan elhagyta a menedékét, így a hajtók szó szerint már csak a nyomát üthették a botjukkal.

Bárdosi Vilmos Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára című munkájában Berze Nagy János néprajzkutató elméletét is megtaláljuk a szólás eredetére.

E szerint a kifejezés abból az ősi babonás hiedelemből származik, amely szerint ha valakinek a lába nyomát verik meg, azzal az illetőnek valódi fájdalmat tudnak okozni.

Sőt, Németországban például abban is hittek, hogy ha az elmenekült tolvaj, gyilkos lábnyomába koporsószeget vernek, az meg fog halni. Az eljárás mögött az az elképzelés húzódik meg, hogy rontást, pusztítást lehet mérni egy személyre a róla alkotott festményeken, szobrokon – vagy a lába nyomán – keresztül is, hasonlóan a vuduszertartások során alkalmazott varázsláshoz. Eszerint a szólás akkor keletkezhetett, amikor a varázslások jelentését még őrizte a hagyomány, de a rítust már nem használták. A kötetből azt is megtudjuk, hogy ez a babonás hiedelem a büntetőjog szokásaiban meglehetősen sokáig fennmaradt. Az 1848–49-es szabadságharc leverése utáni kegyetlen megtorlások során az osztrák katonai törvényszékek, hogy ha az az elítéltet nem tudták kézre keríteni, jelképes, „képmásakasztásról” szóló ítéleteket is hoztak.

O. Nagy Gábor Mi fán terem? – Magyar szólásmondások eredete című munkájában ezt a magyarázatot azzal cáfolja, hogy egyrészt a távollevő lábnyomának megverésére vonatkozó babona hazai előfordulására valójában nincs adat, másrészt Szkhárosi Horvát András 16. századi prédikátor egyik versében már a vadászélettel összefüggő magyarázatnak megfelelően használja átvitt értelemben a kifejezést: „Nem tudják, mit mondanak… Ezek a nyomát az bottal ütik az elfutott nyúlnak.” Tehát nagy valószínűséggel a szólás eredetére az első magyarázat a helytálló.

Fotók: Pexels