„Pislog, mint a miskolci kocsonya”, vagy „pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka”, mondják, ha valaki meg sem tud szólalni zavarában vagy a meglepetéstől. De vajon honnan származik ez a tréfás szóláshasonlat?
Dobrossy István és Somorjai Lehel Az igazi Miskolc című kötetében arról olvashatunk, hogy a szólás eredete egy anekdota, amelyben a béka mellett a kocsonya is fontos szerepet kap. A miskolciak régtől fogva kedvelt eledeléhez piacokon, vásárokon, kocsmákban, vendéglőkben egyaránt hozzá lehetett jutni.
A 19. századi történetben egy tót fuvaros késő este tért be a Magyar Huszár elnevezésű fogadóba, hogy megvacsorázzon és szállást kérjen.
Miután a fuvaros kocsonyát rendelt, a Potyka Kati nevű kocsmárosné lement a fogadó alatt húzódó sötét pincébe, ahol tányérokra szedve tárolták a megdermedni lerakott kocsonyát, hogy felhozzon közülük egyet.
Potyka Kati a vendég elé tálalta az ételt, a fuvaros pedig jóízűen belekezdett, először a tányér közepén a dermedt kocsonyalé alól kikandikáló húst akarta megenni. Ám ahogy közelebb hajolt a kiszemelt falathoz, rémülten ejtette ki a kezéből a szúrásra emelt villát, és felkiáltott: „Jaj, jaj, kocsmárosné, ennek a kocsonyának szeme is van, s csak úgy hunyorgat felém!” A kocsmárosné odasietett, és elhűlve látta, hogy a vendég igazat szólt.
Az anekdota szerint valóban egy termetes béka rejtőzött a kocsonyába fagyva, és esdeklő pillantásokat vetett feléjük, hogy szabadítsák ki.
A vendég „döbbenten, de mégis kellő humorral vette tudomásul, hogy a sertésköröm mellől egy pislogó béka néz vele farkasszemet”. Kati fogadósné pedig a következő szavakkal konstatálta a béka balsorsát: „No, ennek pechje volt!”, majd a tűzhelyhez vitte és ott sikeresen kiszabadította a derékig az ételbe fagyott jószágot.
Bárdosi Vilmos Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára című munkájában a fenti történettel hozza összefüggésbe „a remeg, mint a miskolci kocsonya” szóláshasonlatot, amelyet akkor használnak, ha valaki félelmében – vagy a hidegtől – reszket.
Felmerül a kérdés, hogy a miskolci anekdotán alapuló szólás hogyan vált országosan ismertté?
A hagyomány szerint a jelenlévőkből nagy hahotát kiváltó jelenet a későbbiekben még számos alkalommal megismétlődött Miskolc kocsmáiban és fogadóiban. A hagyomány mellett azonban két, a 20. század első felében rendkívül népszerű emléktárgy – egy miskolci kiadású képeslap és egy porcelán emléktányér – vitte hírül országszerte a kocsonya történetét.
O. Nagy Gábor Magyar szólások és közmondások című gyűjteményében számos további olyan szóláshasonlatot találunk, amelyeknek béka a szereplője. „Fél, mint béka a dértől” mondják, ha valaki nagyon tart valamitől. „A béka bánja a deret” szólást pedig akkor alkalmazzák, ha valaki elveszett tárgya vagy korábbi cselekedete felett sajnálkozik. „Nehéz a békának a dér” felkiáltással az olyan embert gúnyolták, aki nem tudja elviselni az igazságot.
„Bölcs, mint a béka, mikor esőt jósol” szóláshasonlattal azt az embert jelölik, aki ostoba létére bölcsnek mutatja magát. Aki „siet, mint béka a veres posztóra”, az hivatalra, rangra vadászik, aki „csendes, mint a béka a lyukában”, az meghúzza magát, aki pedig „felfújja magát, mint a béka”, az nevetségesen dölyfös. Aki „olyan, mint a béka, a földből se mer eleget enni”, az annyira fösvény, hogy az ételt is sajnálja magától; aki „olyan, mint a puffadt béka”, azon látszik, hogy neheztel, haragszik valami miatt; aki pedig „olyan sápadt, mint a zöld béka”, az rossz színben van.
Kiemelt fotó: Hollóházi porcelán kocsonyástál. Forrás: miskolci Herman Ottó Múzeum oldala
