„Rövid ideig tart, hamar múlik, mint a pünkösdi királyság”, mondjuk, ha valamilyen kedvező helyzetről tudjuk, hogy csak egy átmeneti állapot, ami nagyon rövid ideig tart, ezért nem is ér sokat. A szólás a pünkösdi királyválasztás hagyományára utal, a pünkösdi király uralma ugyanis mindössze egy évig tartott. A legények jellemzően ügyességi versennyel – például lóversennyel, tekézéssel, birkózással – választották ki maguk közül a pünkösdi királyt az adott esztendőre.
A Magyar néprajz népszokásokról szóló kötetében részletesen olvashatunk egy lovasversennyel történő pünkösdi királyválasztásról. A kiválasztott ifjú lovát virágokkal és szomorúfűzágakkal borították be, majd egy évig őt nevezték pünkösdi királynak. A falu társadalmában ez nem puszta cím volt, a fiatalok számára rendkívül vonzó kiváltságok jártak hozzá. A király egy évig minden mulatságra és lakodalomra hivatalos volt, emellett a kocsmában ingyen ihatott, azaz a község fizette az italait. Ha valamit elkövetett, nem büntették meg érte, és még a jószágait is társai őrizték helyette.
A következő esztendőben viszont át kellett adnia képletes trónját az új győztesnek – a „pünkösdi királyság” erre a rövid ideig tartó dicsőségre utal. Egyes helyeken szomorú pünkösdi királyt választottak a kocsmákban, neki az volt a feladata, hogy komor képet vágjon. Ha elbukott e próba során, vennie kellett egy kis bort, amit a falut végigjárva társaival ihatott meg.
Sok helyen a pünkösd tökéletes alkalomként szolgált a legényavatási rítusokra is, amelyet követően a nagykorúvá váló fiúk szabadon ihattak és udvarolhattak.
Nemcsak pünkösdi királyt, hanem királynét is szokás volt választani. A pünkösdhétfőn rendezett mulatságokon a legények királyt, a lányok királynőt választottak. A pár kezében virágokkal díszített királyi pálcával, virágokkal teli kosárral vonult, miközben a kiválasztott szolgálók négy fehér botra kötött nagy piros kendőt feszítettek ki felettük. A pünkösdi királyi párt legények és lányok táncoló serege vette körül. Az ünneplő menet végigjárta a települést, minden ház előtt körtáncot jártak, a házbeliek pedig ajándékokat adtak nekik.
Ehhez kapcsolódott a pünkösdikirályné-járás szokása, amely során a pünkösdölők szintén házról házra jártak. Az ünneplő tömeg tagjai lakodalmi menetnek – menyasszonynak, vőlegénynek, vőfélynek és koszorúslánynak – öltöztek. Volt, ahol a vőlegényt is egy lány alakította, füle mögé pünkösdi rózsát tűzve, a menyasszony pedig fehér ruhában, pártával a fején, kezében virággal ment. Nem mindenhol követték a szerepek szerinti beöltözés hagyományát, ez esetben a lányok fehérben, a fiúk pedig gyolcsingben és -nadrágban jártak házról házra énekelni.
Szokás volt, hogy négy lány vezetett egy ifjabbat, aki a pünkösdi királyné szerepét játszotta el. A nagylányok piros kendőt tartottak a fiatalabb feje fölé, aki fehér ruhát viselt, a fején koszorú hordott, kezében pedig virágszirmokkal teli kosarat vitt. A kis menet is énekelt a házaknál, majd a nagyok felemelték a lánykát, és azt mondták: „Ekkora legyen a kendtek kendere!” Jókívánságaikért cserébe ajándékot kaptak, amelyet elosztottak egymás között.
Kiemelt fotó: MTI/Oláh Tibor
