Feni rá a fogát, mondjuk akkor, ha valaki valamit nagyon meg akar szerezni – gyakran kimondottan rossz szándékot, irigységet, ellenségességet feltételezve az illetőről. A mondás eredetére többféle magyarázat is létezik, a legvalószínűbb az, hogy a szólás a vadászéletből származik és az állatok viselkedésének megfigyelésén alapul.
A dühös vadkan feni, köszörüli a fa oldalához az agyarát, amikor támadásra készül. A kifejezést eleinte csak az állatra értették, ebből alakult az emberi viselkedésre vonatkozó átvitt értelmű jelentés. Pázmány Péter már ebben az értelemben használta Isteni igazságra vezérlő kalauz című műve Elöljáró levél részében (1613): „Sokan […] haraggal fenik és agyarkodva köszörülik fagokat ellenünk.” A szólás jelentésének kialakulásában közrejátszhatott a „fáj rá a foga”, „vásik rá a foga” kifejezés hatása is.
Bárdosi Vilmos Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára című munkájában olvashatjuk, hogy ebben az esetben az állatról emberre való jelentésátvitel ugyanúgy mehetett végbe, mint a „fülét, farkát elereszti” vagy a „hegyezi a fülét” kifejezések esetében, amelyeket először általános megfigyelés alapján szintén csak állatokra – kutyára, lóra – mondtak. Érdekesség, hogy a szólásnak létezik egy „feni a bicskáját” változata is, amely azt jelenti, hogy valaki régóta készülődik valamire, jellemzően valaminek a megszerzésére vagy elpusztítására.
Arany János Toldi című művében az agyarát fenő farkas a testvére ellen forduló Toldi György metaforája:
Miklós az elméjét mindenképen hányta,
Nem mondhatnám pedig, hogy a farkast szánta,
Hanem gondolkozott az ő farkasáról,
Őt elnyelni vágyó rossz szivű bátyjáról.
De hát mért akarja bátyja őt megenni,
Mért akar hóhéra, nem testvére lenni?
Vagy mikor járt Miklós néki ártalmára?
Mért feni agyarát jó atyjafiára?
A „feni az agyarát” kifejezés agresszívabb, harciasabb képet jelenít meg, mint a „feni a fogát”, előbbi kifejezetten összecsapásra utal, amely során a támadó nyíltan ellenséges, egyértelműen harcra készül, bosszút fontolgat.
Murádin László Szavak titka című kötetében arról is olvashatunk, hogy a fenegyerek szóban a fene az „élesít” jelentésű fen ige származéka. A fen melléknévi igeneve ma fenő, de a régi nyelvben keletkezhetett fene alakja is, éppúgy ahogyan a szülő (anya) szüle is lehetett, s a lengó (vászon vagy selyemruha) ma is lenge.
A fene eredetileg a fogait fenő állatot, később a gonosz vadállatot jelentette. Gyakran szerepel a farkas vagy a sárkány jelzőjeként – „egy nagy fene sárkány”, „a fene farkas” –, és a fenevad szóban is megtaláljuk, de a vadkanra is vonatkozott, hiszen az is fenekedett, azaz fente a fogát, amikor megküzdött társával.
A fészkes fene a kölykeit féltő vaddisznóra, a veszett fene a feldühödött vadállatra vonatkozott. Az egymással küzdő, egymást felsebző, elpusztító vaddisznók felidézett képén alapul a „ha a fene fenét eszik” is szólás.
Ahogy a fene eredeti jelentése, a fen igével való kapcsolata elhomályosult, a szó már csak ennyit jelentett: féktelen, vad, gonosz, iszonyú, szörnyű. A fenegyerek szóban a fene előtag „hetvenkedő, féktelen, vad” jelentésű.
Mi az a fene, és miért emlegetjük? | Magyar Krónika
Szólásaink, közmondásaink magukban őrzik népszokásainkat, ősi hagyományainkat. Mit szólunk hozzá? sorozatunkban ezúttal a „fene egye meg” szólás jelentéséne …
A fene azonban eredetileg mitológiai jelentéssel is bírt, és mint ilyen, a betegségeket okozó, gonosz démonokra utalhatott. Ezt bizonyítja a szó korai, önálló használata és az összetételek (rákfene, bőrfene) második tagjaként való szereplése.
Kiemelt fotó: Budakeszi Vadaspark
