A mai napig használjuk a „cserben hagy” kifejezést arra az esetre, amikor valakit kellemetlen körülmények között vagy kimondottan veszélyes helyzetben hagynak. De mi is az a cser?
A cser vagyis cserzőlé az az anyag, amelyet hajdan az állati bőrök áztatásához használtak.
A szólás a tímármesterséggel függ össze, a cserzővargák szaknyelvéből származik. Az állati bőrök kikészítésének fontos része volt a kicserzés, mely során a nyers bőröket egy nagy edénybe, ládába vagy gödörbe helyezték, majd hónapokra benne hagyták.
A bőrök ez alatt az idő alatt a cserzőlében, a csertölgy kérgéből készült, erősen savas folyadékban áztak. Amikor a cserzésre szánt idő letelt, a bőröket kiemelték, majd a cserzőlétől megtisztítva ruházkodásra alkalmas nyersanyagot állítottak elő belőlük. Az edény vagy gödör alján azonban rendszeresen ott felejtettek egy-egy darabot, de az is előfordult, hogy a cserzőlétől annyira szétmállott egy bőrdarab, hogy azt már ki se lehetett húzni belőle. Ebből alakult ki a kifejezésnek egy olyan jelentése, ami arra utalt, hogy amit cserben hagytak, az értéktelenné vált, hiszen ha a bőrt valahogy még ki is tudták volna venni, az teljesen hasznavehetetlennek bizonyult volna. A kifejezés később átvitt értelemben azt is jelentette, hogy valakit segítségnyújtás nélkül hagynak magára.
A „cserben hagy”-hoz hasonló jelentésű a „csávában van” kifejezés, amely szintén az állati bőrök kikészítésével kapcsolatos szokásokból ered. A csáva azonban a csernél jóval gusztustalanabb folyadék volt, ahogy azt Bárdosi Vilmos Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára című munkájában olvashatjuk:
„A csáva a bőr kikészítésekor használatos lúgos lé, amelyet részben hetekig erjesztett, leforrázott kutyaürülékből is készítettek, és amelyben a hústól és inaktól megtisztított és különböző maró anyagokkal kiáztatott állati bőröket két-három hétig is áztatták, puhították.”
A „csávában van” kifejezés a megalázó, szégyenteljes helyzetbe kerülést jelenti, hiszen ha valaki véletlenül beleesett az említett csávázólébe, az szó szerint rendkívül kellemetlen, sőt undorító helyzetbe került. A kifejezés átvitt értelemben a megaláztatás, a kínos helyzetbe kerülés jelképévé vált, és számos változatban használják. Aki beleesik vagy belekerül a csávába, az kellemetlen helyzetbe, bajba kerül, aki mást kever bele a csávába, az bajba juttatja az illetőt, aki benne hagyja a csávában a másikat, az magára hagyja a bajban, aki pedig kihúzza a csávából, az kimenti a másikat a szorult helyzetéből. Aki kimászik a csávából, az önállóan oldja meg a kellemetlenséget.
