Olyan, mint a böjti boszorkány – mondják arra, akinek külső megjelenése jócskán hagy maga után kivetnivalót. Az még talán nem is kérdés, hogy miért éppen boszorkányhoz hasonlítják azt, akinek rendezetlen-ápolatlan a külseje, de vajon miért a böjti boszorkányhoz?
A magyar néphitben az ördöggel cimboráló boszorkányokat nemcsak csúnyának gondolták, de úgy képzelték, a ruhájuk is rendetlen és piszkos, a hajuk pedig boglyas és bozontos. Ez utóbbi elképzelés abból a képzetből származott, hogy a repülő boszorkányok haja vadul lobog a szélben. Ezen elképzelés szerint nem is seprűnyélen nyargaltak az égen, hanem varázskenőccsel kenték meg a hónaljukat, és ez a praktika tette őket képessé a repülésre. A boszorkányok azért is választották ezt a módszert, mert így érhettek el a leggyorsabban bűnös mulatozásukra, amit ráadásul nagyböjtben tartottak, ezzel megszegve a húsvét előtti mulatságok tilalmát.
A szólásban megjelenő böjti boszorkány alakja tehát a titkos és bűnös mulatságra viharzó, loboncos hajú, rendetlen ruhája boszorka képzetét idézi fel.
A Magyar néprajz köteteiben a boszorkány további hiedelemalakjaival is találkozunk. Ezek egyike a nyomó szellemlény, amelyet az éjszakai légzési és gyomorbántalmakért tettek felelőssé. Lidércnyomásnak is nevezték ezt a jelenséget, de nemcsak a lidércnek, hanem inkább a boszorkánynak tulajdonítottak. Ennek oka – ahogy az a magyar boszorkány alakjának kutatása feltárta –, hogy a magyarság múltjában létezett egy természetfeletti lény, egy „nyomódémon”, amelynek alakja a későbbiek során beleolvadt a boszorkányéba. Az idők folyamán a boszorkány más emberfeletti lények, köztük a garabonciás és a táltos bizonyos vonásait is magába olvasztotta.
Hogyan jár a garabonciás diák? | Magyar Krónika
Szólásaink, közmondásaink magukban őrzik népszokásainkat, ősi hagyományainkat. Mit szólunk hozzá? sorozatunkban ezúttal a „jár, mint a garabonciás diák” szólás jelentésének jártunk utána.
A magyar boszorkányhiedelmek közé tartozott, hogy ezek a természetfeletti lények rontó mágiával bajt, betegséget tudtak okozni a közösség tagjainak. Úgy vélték, ez az ártó tevékenység elsősorban a paraszti gazdaság, az emberi egészség, a családi kapcsolatok megrontására irányul. A paraszti társadalomban a falu közössége könnyen tette bűnbakká a boszorkányt, ha valamilyen szerencsétlenség történt, ráfogták, hogy az ő műve lehet.
De kire gondoltak mint boszorkányra? Meggyanúsíthattak bárkit, aki a közösség normáihoz képest rendezetlen életvitelűnek számított vagy rossz külsejű volt, de a gyógyítókat, bábákat is gyakran keverték gyanúba – különösen, ha a gyanúsító tartozott nekik vagy viszályban állt velük. A hiedelemnek az is a része volt, hogy a rontást csak az tudja levenni, aki feltette, ezért a megvádolt személynek először a bajt kellett helyrehoznia.
Ha valakiről elterjedt, hogy boszorkány, akkor minden olyan tulajdonságot és képességet neki tulajdonítottak, amiről úgy tudták, hogy egy boszorkány rendelkezik vele.
Úgy vélték, hogy nemcsak a rontó mágiát képesek használni, de – többek között – boszorkánytársaságokban és boszorkánymulatságokon vesznek részt, repülnek, láthatatlanná válnak, szemmel vernek. A boszorkányokat képesnek tartották arra, hogy különféle állatok (macska, béka, kutya, tyúk, pulyka, liba, varjú) alakját magukra öltsék, de növények (tökinda, szederinda) vagy tárgyak (guruló hordó, kocsikerék) képében is megjelenhetnek. Hitték, hogy a boszorkány ért az állatok nyelvén, tudja az emberek titkait és azt is, ha róla beszélnek. Kifürkészi a földbe rejtett kincset, az ellopott állatok, tárgyak hollétét, jósolni tud. Varázslatával képes befolyásolni az időt, és meg tudja idézni a természeti jelenségeket, ez egyúttal a gyengéje is, a megidézett forgószélben ugyanis ő maga is benne van, ekkor lehet az odadobott késsel, baltával megsebesíteni.
Boszorkányok, pásztorok és a sárkányölő szent | Magyar Krónika
Szent György napja a néphagyomány szerint a tavasz kezdőnapja, amelyhez számos szokás, hiedelem és praktika kapcsolódik.
Boszorkánynak általában asszonyt vagy lányt tartottak, de férfi is lehetett. Boszorkányságot örökölni vagy tanulni lehetett, úgy vélték, a természetfeletti lény addig nem halhat meg, amíg át nem adta tudományát valakinek – erre akár egy kézfogással is képes volt. A tanulás jellemzően próbák kiállásával történt. A boszorkányjelöltnek meg kellett jelennie egy meghatározott időpontban, például Szent György-napon vagy karácsony éjjelén a keresztúton, ahol egy mágikus kört húztak köré. Amíg ott állt, különböző félelmetes alakok törtek felé, a próba során nem volt szabad megrettennie tőlük és kilépnie a körből. Úgy vélték, a boszorkánymulatságot is a keresztúton tartják, sőt, ott bármikor megjelenhetnek a boszorkányok, ezért ezt a helyet érdemes elkerülni.
Miért ugorjuk át a tüzet Szent Iván éjjelén? | Magyar Krónika
A Szent Iván-éj a magyarság egyik legfontosabb nyári ünnepe volt, a kapcsolódó népszokásokban pedig összefonódtak az ősi tűzünnep rítusai és Szent Iván – más néven Keresztelő Szent János – történetének elemei.
Boszorkánytevékenységre alkalmas napnak tartották még Szent Iván napját, amikor tűzugrással is ki lehetett állni a próbát, vagy a Luca napját. A hiedelem szerint a boszorkányokat a lucaszék segítségével lehet felismerni: aki ezt a tárgyat elkészítette és magával vitte a karácsonyi éjféli misére, azon ülve meglátta a természetfeletti lényt. Szent György éjszakáján a keresztúton lehetett meglátni, hogy ki a boszorkány a falu asszonyai közül.
Luca napja: rítusok székkel, búzával, pogácsával, inggel, sugárral | Magyar Krónika
Boszorkányok kifürkészése, jóslás, varázslás, gonoszűzés: Luca ünnepe a magyar néphagyomány egyik legjelesebb napja, amelyhez a legtöbb hiedelem és szokás k …
A Magyar néprajzban olvashatjuk, hogy a magyar boszorkányhit a közös európai boszorkányhiedelmek része, amelyek Európa különböző népeinél sok helyi sajátsággal is rendelkeznek. Ennek oka, hogy ahogy a magyar népi hitben, úgy a többi európai nép hiedelemvilágában is a boszorkány alakjába beleolvadtak a varázslókra jellemző tulajdonságok, illetve az adott nép ősvallásából, múltjából származó démonikus lények hagyományai.
A boszorkányüldözés és az azzal járó perek Európa-szerte új motívumokat kapcsoltak a természetfeletti lény alakjához, és hozzájárultak a boszorkányhiedelmek egységesítéséhez is. A népi hiedelmek is befolyásolták azt képet, ahogyan az egyház láttatta a boszorkányt. Maga a boszorkányüldözés hivatalos kézikönyve, a Malleus Maleficarum (1489) is sok folklórelemet tartalmazott, például hogy a boszorkány képes démonszeretővé változni, szerelmi rontást űzni, elvenni az asszonyok termékenységét.
Kiemelt fotó: Magyar népmesék
