A Mandák-házhoz hírhedt utcákon, tereken át vezet az út, bárhonnan is közeledünk. Indulhatunk a Kálvária vagy a Teleki László térről, a párhuzamos Magdolna vagy Lujza utcákról, szinte mindegy, ugyanazt láthatjuk: az elhíresült nyolcadik kerületet. A Magdolnanegyed mélyén járunk, és itt az ember reflexszerűen gyorsabban lépked a megszokottnál, meredten maga elé néz, egyrészt hogy ne lépjen bele semmibe, másrészt hogy véletlenül se teremtsen szemkontaktust egy-egy zűrösebbnek tűnő alakkal. Mégis érdemesebb volna feltekinteni, elidőzni kicsit, beleengedni magunkat a környék sajátos lüktetésébe.
Emelt fővel, nyitott szemmel járva sokkal barátságosabb, emberközelibb ez a negyed, mint a sztereotípiák alapján sejtenénk. Arra készteti az erre járót, hogy ne csak a jelen, de a múlt és a jövő lehetséges forgatókönyvein is elmélázzon.
Elképzelhetjük például, milyen lehetett a környék, mikor a mára többnyire lepukkant egy-kétemeletes házak épültek, többek között a Karácsony Sándor utcai Mandák-ház, amely ma a Józsefvárosi Evangélikus Gyülekezet központja.
Mint a ház lelkész vezetőjétől, Bolba Mártától megtudjuk, a névadó, Mandák Mária egy gyártulajdonos törvényen kívüli utódja volt, evangélikus polgárasszony, aki a második világháborút követően hunyt el. Halála előtt birtokait az egyházra hagyta – ezért is nevezik hajdani fóti tulajdonát, a mai evangélikus kántorképző otthonát Mandák-villának. A Karácsony Sándor utcában nagy, fuvarosháznak épült, négyszögletű, tágas belső udvarral rendelkező épületet hagyott örökül. Mikor az egyház kezelésbe vette a birtokot, aktív gyülekezeti életet szerveztek ide, új központot nyertek a Józsefvárosban több mint száz éve jelen lévő evangélikusok. Kezdetben felszedték az udvar kövezetét, fákat ültettek, majd Grünvalszky Károly és segédlelkésze, a később püspöki tisztséget betöltő Harmati Béla kétkezi munkájukkal alakították ki a templomot az épület hátsó traktusában. Ebbe a szokatlan hangulatú, lambériázott templomba járnak a helybéli hívek azóta is.
A hatalom az államosítás idején szükséglakásokat alakított volna ki a házban, és mivel az egyház e feladatot átvállalta, nem vesztették el a birtokot. Idővel szeretetotthonná alakult a ház, húsz lakásban éltek evangélikus vagy egyházi kötődésű emberek. Ide költöztek a Fébé diakonissza rend – evangélikus női szerzetesrend – egyes tagjai is, mikor az evangélikus apácarendeket felosztották, így bár a hivatalos közösségi életet nem tarthatták, vagyis egyenruhájukat nem viselték és alkalmaikat nem tudták ugyanúgy megszervezni, legalább együtt lakhattak.
A leghíresebb ide kerülő diakonissza Túrmezei Erzsébet költőnő volt, ő tizenöt évig lakott e falak között. Később, a hetvenes években, mikor az evangélikus teológia megnyitotta kapuit a nőhallgatók előtt, a ház kollégiumként is üzemelt.
Az épület mai napig az egyház tulajdona, ám a Mandák-ház a szigorúan vett vallási programok helyszínén túl szociális szervezetek bázisaként is szolgál. A ház hátsó része ma két egységre oszlik: balra a templom, jobbra a gyülekezeti terem, közösségi tér található. Kétoldalt, az utcafront felé hosszanti irányban kis lakások vannak, amelyek között bérelt otthonokat és irodákat is találunk. Az utcára néző épületrészben lelkészi hivatal és parókia van, és egy e részre ráépített emeleten harmincfős diákszállás működik.
„Mára csak egy idős lakónk maradt, idősek otthonaként nem funkcionál a ház, mert az ápolási, gondoskodási feladatokat nem tudjuk biztosítani. Addig maradnak itt a szépkorúak, amíg önálló életet tudnak folytatni” – mondja Bolba Márta.
Ő tíz éve él itt családjával, és mint megosztja, a sokszínűség sosem akadályozta a sok helyről érkezett, különböző gondokkal küzdő tagok együttélést. Példaként említi, hogy míg diákok és idős emberek osztoztak a téren, addig az ünnepek adtak kapcsolódási pontot: a diákok olyankor műsort adtak az idős lakóknak.
Számos szociális ellátással foglalkozó csoportosulás is kötődik a házhoz. Nyolc éve működik itt a Rosa Parks Alapítvány Láthatatlan Tanodája, amely a roma gyerekek oktatási integrációját segíti. A Sion Evangélikus Nevelőszülői Hálózat mentorálást folytat az épületben, szakmai segítséget nyújt a nevelőszülői feladatokat vállaló pároknak, családoknak, illetve a házban valósul meg a felügyelt kapcsolattartás a vér szerinti és a nevelői családok között. Ezek mellett az evangélikus egyház menekültszolgálatának is van itt három irodája, ahol többek között munkaerőpiaci tanácsadást és szociális tanácsadást végeznek, és krízislakásokat is bérelnek, ahol menekültek élnek, és az Utcáról Lakásba Egyesület csoportjai, szolgáltatásai is jelen vannak a házban.
A koronavírus-járvány előtt figyelemre méltóak voltak az ide szervezett heti közös étkezések, ahol bárki – hajléktalan, hívő, a ház lakója– együtt főzhetett, majd fogyaszthatott el egy vacsorát. „A társadalmi kohézió erősítéséért dolgozik az összes ide kapcsolódó szervezet. Alapelveink a transzformatív teológiához köthetők, ami azt veszi alapul, hogy ahol Isten cselekszik, ott a közösségek átalakulnak. A szentségtörvényben azt mondja az Úr, hogy én szent vagyok, ezért aztán ti is szentek legyetek, bánjatok jól a köztetek lévő özvegyekkel, idegenekkel, árvákkal. Tanulhatunk abból, ahogy Jézus viszonyult a korában érinthetetlennek tartott emberekhez. Máté evangéliumában ő mondja, hogy az utolsó ítélet mércéje, hogyan bánunk a szükséget szenvedőkkel. Jézus magát a szükséget szenvedővel azonosítja, vagyis őt utasítjuk el, vagy vele tudunk találkozni, ha odafordulunk a másik emberhez” – magyarázza Márta.
Hétköznap délben beszélgetünk, de érződik: az élet itt mindenkor pörög – hívások érkeznek, csoportfoglalkozás folyik, az udvaron egy hölgy tereget, kicsivel odébb egy fiatal lány rendezkedik.
„Élvezem azt, hogy sokrétű a munka és a gyülekezet vezetése mellett más feladataim is vannak. Ugyanakkor nehézség, hogy a gyülekezeti tagság igen változékony, sosem volt ötvennél több egyházfenntartónk, most sincs. A kis létszám nem gond, viszont azt tapasztaljuk, hogy míg a járvány előtt egy időben mentek el hívek és érkeztek újak, most mintha kevesebben jönnének. Személyesen nehéz az elválás, a búcsúzás, szomorú látnom azt, hogy valaki néhány év után hátat fordít a vallásgyakorlásnak, vagy akár csak máshová költözik és új közösséget keres” – mesél Márta tapasztalatairól.
Az a nehézségek megfogalmazása mellett is egyértelmű: ő maga pozitívan tekint a jövőbe, újabb és újabb terveket sző a Mandák-házról. Ebben a jövőben pedig bárki részt vállalhat: családi istentiszteleteken, hittanos délutánokon, felnőtt bibliaórákon és megannyi közösségi programon találkozhatunk itt hasonló érdeklődésű emberekkel. „Mindenkit szeretettel várunk, keressenek fel minket bizalommal. Nem kell előzetesen bejelentkezni, csak jöjjenek el. Szívesen megismerkedünk bárkivel” – zárja Márta.
