Kirándulásunk kiindulópontja a falu szívében álló Havas Boldogasszony-templom. Építése egybeesik a helység népszerűsödésének időszakával. A templom 2010-es felújításának vezetője, Csóka Árpád építészmérnök kísér minket utunkon. A felesége, Csókáné Salamon Melitta családja is az 1880-as években érkezett ide nyaralóként – mondja.

A település első temploma a kálváriadomb sziklájába vájt barlangból és az elé épített apró helyiségből állt. A 19. század második felének nagy építkezései során azonban egyre erősebben megfogalmazódott az igény, hogy új, nagyobb templomot emeljenek a pestiek üdülőhelyeként mind népszerűbb községben. Végül 1910-ben a lelkes nyaralók, köztük Bartóky József földművelésügyi államtitkár indítványára települési összefogással épült meg Kós Károly és Jánszky Béla tervei alapján a szecesszió gyöngyszemeként is emlegetett istenháza.

„Kós Károly fiatal építészmérnök volt, amikor megbízták a feladattal. Nemcsak az épületet tervezte meg, hanem a templombelsőt is a szószéktől kezdve a halat formázó padvégeken, az ajtó kopogtatóján, a kilincseken át az üvegablakokig” – mutat körbe a mérnök, mikor belépünk a színes, hangulatával a látogatót rögtön megragadó épületbe.

Az apszisban lévő, Majoros Károly kreativitását dicsérő két üvegablak különlegessége, hogy ugyan Szent Istvánt és Szent Erzsébetet ábrázolják, ha Szent István nem viselne szakállat, vonásaiban Kós Károlyt ismernénk fel, Szent Erzsébet pedig Kós menyasszonyát, Balázs Idát nem csupán vonásaiban idézi meg, de a kötődésükre utalva kalotaszegi ruhát is visel. Érdekesség, hogy Kós Károly az építkezés idején vissza is tért Erdélybe, és feleségül vette Balázs Idát, ezért ahogy később írta, a zebegényi templomot utoljára csak pirosban – vakolatlan téglákkal – látta.

Fotógalériánk

A templom belső festését a gödöllői művésztelep növendékei készítették vezetőjük, Körösfői-Kriesch Aladár tervei alapján. A szentély diadalívén látható Szentháromság Körösfői-Kriesch alkotása. A templomban a díszítőművészet összes fogását alkalmazták; olyan anekdota is járja – tudjuk meg Csóka Árpádtól –, hogy a freskók mellett azért készültek szekkók is, mert a diákok a nedves vakolatnak csak egy részét festették be, majd elmentek a Dunára fürdeni, így a fennmaradó munkát már száraz felületen kellett elvégezniük.

A templom változatos épületdíszítési megoldásai között van az az izgalmas képzőművészeti technika is, amellyel Fábián Dénes festőművésznek sikerült Kós Károly eredeti homlokzati terveit a százéves jubileumra megvalósítania – hívja fel a figyelmünket az építészmérnök, miközben kilépünk a templomból. A stilizált galambokkal övezett kereszt a tövében álló, a Szent Koronát viselő Szűz Máriával vakolatrelief-technikával készült, hogy olyan térbeli hatása legyen, amilyet Kós Károly megálmodott.

„Az építkezés helyszíne a Malom-völgyi-patak közelsége miatt mocsaras volt, ezért Kós Károly a terveken három méter mélyre alapozta a templomot, ami az ötméteres falmagassághoz viszonyítva megdöbbentő adat. Kíváncsi voltam rá, így a centenáriumra időzített felújítás során egy helyen kíváncsiságból le is ástunk az alap aljáig” – meséli a mérnök, miközben elindulunk a kálváriára. A patak neve nem véletlenül Malom, vízimalmok épültek a mentén. Mivel az itteni talaj nem jó termőföld, a zebegényiek a molnárkodás mellett erdei munkákból, legeltetésből, málnatermesztésből éltek. Emellett mikor igény lett rá, nyaranta kiadták házaikat a városiaknak, maguk pedig a melléképületekben laktak ezekben a hónapokban. Idővel egyre több nyaraló építtetett saját villát, köztük Maróti Géza építőművész, aki olyannyira megszerette a helyet, hogy zebegényinek vallotta magát. Számos alkotása megtalálható a településen, köztük a felesége arcvonásait viselő Szent Erzsébet – mutat Csóka Árpád a templom közelében álló szoborra.

„Zebegényben mindenhová gyalog megyünk” – magyarázza kísérőm úton a kálváriára. A felvezető út mentén található a kis sziklakápolna, amelybe belépve egy barlang tárul elénk. Annak idején az elé emelt kis épület szolgált templomhajóként, a sziklabarlang volt a szentély. A háború alatt az oltárt előrébb helyezték, a barlangba vezető részt pedig befalazták, hogy rejtekhelyül szolgáljon a zebegényi lányoknak és asszonyoknak.

Fotógalériánk

A sziklakápolnát időnként ma is használják, karácsonykor pedig betlehemet állítanak fel benne majdnem életnagyságú fafigurákkal. A barlang falán Szűz Mária megkoronázását és a Szentháromságot ábrázolja egy kő dombormű; a legenda szerint az egykor itt élő remete alkotása, de Árpád szerint valószínűbb, hogy – a Szentháromság-szobrokra jellemző módon – egy város főterén állt talán, aztán ide menekítették.

A kanyargós út felénél megállunk, hogy lenézhessünk a Malom-völgyi-patakon átívelő hétlyukú vasúti hídra. A Lánchíddal egy időben építették – meséli kalauzunk. A vasúti közlekedésnek jelentős szerepe volt a település robbanásszerű fejlődésében. Innen fentről rálátunk a vonatállomás jellegzetes monarchiabeli épületére is, közelében emelkedik a Havas Boldogasszony-templom tornya.

A kálváriahegyre felérve gyönyörű panoráma tárul elénk, egészen az Ipoly befolyásáig ellátunk. Azért is választották ezt az országzászló helyének, hogy innen láthassák az elszakított részeket, onnan pedig lássák a magyar zászlót lobogni. Az 1930-as évek első felében Maróti Géza ingyenesen vállalta a megtervezését, a kivitelezéshez pedig közadakozást szerveztek. A település vezetése úgy döntött, az első világháború zebegényi hősi halottainak is itt állítanak emléket. Maróti egy nyolcszögletű fallal körülvett emelvényt tervezett, amelyen négy kőoszlop keretezi az országzászló rúdját. A négy kőoszlop tetejére hatalmas kettős kereszteket álmodott, de ezek már nem készültek el. A hatvanas évek elején mint irredenta emlékművet le akarták bontani, de hogy az emlékműtorzó megmeneküljön, a helyi jóérzésű lakosság javaslatára körbejárható betonkilátót emeltek a kőoszlopokra. A rendszerváltozás után fogalmazódott meg az igény, hogy az emlékmű visszanyerje eredeti formáját, immár a Maróti által tervezett kettős keresztekkel, ami 2015-re meg is valósult. Ezt követően Csóka Árpád tervei alapján a közelben kilátót építettek, amelyet Kós Károlyról neveztek el.

Ahogy az arányos, a tájba illeszkedő faépítmény felé indulunk, az építészmérnök saját kötődéséről is mesél. „Immár negyven éve élek Zebegényben. Amikor dolgoztam, építészmérnökként sokat utaztam, ráadásul mind a négy lányunk a fővárosba járt gimnáziumba, egyetemre, ezért abban az időszakban Pesten éltünk. Zebegény egy csoda, de megmondom őszintén, nyugdíjasként élvezem igazán, hogy itt élhetek. Korábban annyira pestinek éreztem magam, hogy annak örültem, ha kilépek az utcára, könyvesboltok, antikváriumok tömkelege, csupa érdekesség fogad. Most már az tölt el jó érzéssel, hogy ha kilépek az utcára, valakivel mindig találkozom, akivel köszöntjük egymást, váltunk egy-két szót. Arra a nyugalomra, ami Zebegényben vesz körül, van már csak szükségem” – mondja, s az általa tervezett kilátóról végignéz az otthonául választott falun.