Szöveg: demeter Anna
Fotó: Földházi Árpád
Szinte a városon kívül, az Orci felé vezető úton találjuk Kaposvár eldugott gasztrocsodáját, a Roastopus specialty – kávé-pörkölő műhelyt. Bakos Balázs és Becska-Horváth Gabriella alapító tulajdonosok szándékosan húzódnak a gépek s nem a vendéglátópultok mögé. Az eredetileg mérnöki pályán dolgozó csapattagok számára ugyanis az alkotás öröme nemcsak elegendő, de bőven ki is tölti a mindennapokat. Kávéikat, amelyeket a nemzetközi piacon is egyre nagyobb sikerrel értékesítenek, a legkülönlegesebb termőterületekről szerzik be. „Etiópia, Kenya, Brazília, Honduras, Kolumbia, Costa Rica, Ruanda a kedvenceim, de a feltörekvő országokból is egyre érdekesebb tételek érkeznek. A mintapörköléstől kezdve mi felügyeljük a folyamatokat, így pontosan tudjuk, mit lehet elvárni egy kávétól” – mondja az épületgépész végzettségű Balázs, miközben épp egy száraz feldolgozású kolumbiait készít nekünk. „A kávé érdekessége a változásban rejlik. A borhoz hasonlóan állandó alkalmazkodásra sarkall, mivel csupán reménykedni tudunk a következő szüret sikerében” – magyarázza a munka legapróbb részletei re, a tizedfokokra és másodpercekre is ügyelő alkotó, míg társa, Gabriella egy beérkező zöldkávé-szállítmány intézésével foglalkozik.
Mire megízleljük a kolumbiai különlegességet, már kettejükkel közösen beszélgetünk a kezdetekről. Megtudjuk, hogy szűkebb csapatuk harmadik tagja, Nagy Ákos is már az indulás óta nyújt támogatást nekik a pénzügyi feladatokban. De vajon hogyan jutott el három mérnökember odáig, hogy egy tervezőiroda tárgyalótermében mintapörkölést végezzen? „Mindannyian az építőiparban dolgoztunk, méghozzá egy olyan társaságnál, amely többek között energetikai felújításokat tervezett Kaposváron. A munka során Balázs lett a helyi kapcsolattartónk, és minden találkozón szorgalmazta, hogy minőségi kávé mellett egyeztessünk” – mesél a pörkölőüzem női tagja arról, hogyan vezette be őket kapcsolattartójuk a megfelelő fekete rejtelmeibe. A közös munka lezárása után a szülési szabadság előtt álló Gabriella azon gondolkodott, milyen családbarát irányba induljon majd visszatérésekor. „A férjem fejéből pattant ki a kávés vállalkozás ötlete, ő azóta is meghatározó közreműködője a Roastopus stratégiai lépéseinek. Én csak azt éreztem, hogy valamilyen kreatív terméket szeretnék előállítani. Így 2017 novemberében írtunk egy ímélt Balázsnak, amire konkrétan fél percen belül érkezett válasz.”
A Roastopus indulása korántsem volt zökkenőmentes. „Az első pörkölési napunkon a webáruházunk készen állt, az összes kávénk pörkölési profilja be volt állítva. Már akkor minden folyamatot számítógépen monitoroztunk a pontosság kedvéért, ezért is lepett meg bennünket, hogy hirtelen nulla fokot mutattak a mérők. Miután egy műszerész segítségével átnéztük az összes kábelt és elemet, kiderült, hogy egy kétdolláros alkatrész nem vitte át a jelet. Mondanunk sem kell, karácsony előtt két nappal érkezett meg a darab, így a remélt forgalmunk is elmaradt. Ez arra tanított bennünket, hogy meglepetés akkor is érhet, ha úgy érezzük, mindenre felkészültünk” – mesélik a tulajdonosok.
„Benne vagyok, ezt pötyögtem gyorsan” – nevet Balázs, aki az idő tájt már az otthoni pörköléssel kísérletezgetett. Egy kudarcba fulladt serpenyős próbálkozás után hamar eljutott szülei pattogatottkukorica-készítő gépéig, és édesapja műszerészaffinitásának köszönhetően nemsokára már ketten keresték az optimális pörkölési profilt. „Ventilátort, hűtőrendszert szabályoztunk, szondát építettünk, és megfigyeltünk. Az eredmény gyenge, az élmény annál nagyobb volt, ezért is lelkesedtem a felkérésért, bár a felelősség súlya kissé megijesztett. Amellett, hogy szerettem a kávékat, értettem a gépek működéséhez is, de tudtam, egy márka felépítéséhez ennél jóval többre van szükség” – emlékszik vissza.
A kaposvári üzem óriási rést tölt be a webes rendelések piacán, de sokáig csupán néhány magánszemély bizalmának örülhettek a tulajdonosok. „A gasztronómia szenvedélyes rajongójaként a mai napig elszomorodom, amikor egy fine dining helyen nemcsak rossz kávét kínálnak, de még csak nem is nyitottak az újításra. Persze sosem akartam erőszakosan ajánlani magunkat, de mostanra ráébredtem, ha következetesen a színvonalra koncentrálunk, előbb-utóbb görgeti magát előre az üzlet” – ismeri el Balázs. Társa büszkén hozzáteszi: „És ez be is következett, amire talán a legjobb példa a külföldi nyitásunk volt. Egy pályázat segítségével ugyanis a határokon kívül is megmutathattuk magunkat, így a Roastopus ma már jó néhány európai országban, számos rendezvényen, valamint kávézók polcain kínálja az igazi kávé élményét.” A tulajdonosok íratlan sorvezetője mindehhez egyszerű: a jó kávé mindenkinek olyan, ahogyan az illető szereti, az ő feladatuk, hogy a minőséget szolgáltassák hozzá.
Ezt a bécsi utazást még évtizedekig úgy emlegették az írók, mintha Alice-szal jártak volna Csodaországban – emlékezett vissza Tóbiás Áron az íróhajóra, amelyen 1956 őszén hosszú évek után Nyugatra utazhattak a magyar értelmiség tagjai, többek között Pilinszky János, Rubin Szilárd, Somlyó György, Szabó Magda, Abody Béla, Csurka István és Heller Ágnes.
Palánkvár, castrum, föld- vagy kővár? Tatárok, törökök, Habsburgok ostromolták? Koronát őrző, fellegek közé törő, különleges történeteket hordozó erődítmények sokasága magasodott egykor a Duna mentén. A folyó partján épült várakat jellegzetességeik alapján térképre vittük, majd legendáik nyomán a múltjukban kalandoztunk.
A Mohács alatti digáncsi mellékágban három hajóroncs rejtőzik az iszap alatt, melyek eredetéről máig csak találgatni lehet. A helyszín megközelíthetetlensége és a Duna lassú munkája csak még titokzatosabbá teszi őket. Cikkünk bemutatja a roncsok felfedezésének körülményeit és lehetséges történetét.
Két nagy 19. századi árvíz, az 1838-as és az 1876-os tapasztalatai alapozták meg azt, hogy a főváros ma képes védekezni a Duna haragjával szemben – de a városképen is rajta hagyták a nyomukat.
A Potykacsárdától a pörbölyi Ökoturisztikai Központig apasztottuk a kilométereket a Dél-Gemenc ártéri rengetegében. Átöleltük az ország legnagyobb kerületű fáját, figyeltük az erdő ezernyi rezdülését, s mielőtt visszatértünk volna Bajára, szalonnát sütöttünk a vadregényes Duna-part kövei között.
