Kik voltak azok a blueselőadók, akik hatására beleszerettél a műfajba? 

Az első inspirációim nem konkrét blueselőadókhoz kapcsolódnak, hanem édesapámhoz. Ő fertőzött meg a zene szeretetével, tizenhárom-tizennégy éves koromtól elvitt mások mellett a Török Ádám és a Mini, Hobo, Ferenczi György és más magyar blues- és rockelőadók koncertjeire. Amikor pedig az egyik fellépésén megláttam Tátrai Tibor kezében a legendás piros Casio gitárját, azonnal hanyatt estem, és eldöntöttem, én is zenekarban szeretnék játszani. Ezek az élmények adták meg a kezdőlökést, aztán zeneiskolába, majd magántanárhoz jártam éveken keresztül, de úgy érzem, ezt a hivatást leginkább a színpadon lehet megtanulni, a zenésztársaiddal, élőben. 

Mint említetted, Ferenczi György meghatározó élményt jelentett. Gondolom, mindezek után hatalmas megtiszteltetés, hogy ezúttal együtt léptek fel. 

Ráadásul nem is első alkalommal. Úgy hozta a szerencse, hogy Gyurival már 2005 óta barátok vagyunk. A Helikon Kiadónál kezdtem a pályám, akkortájt jelent meg a Hangzó Helikon sorozatban a Petőfi-lemeze, amelynek promóciójában én is részt vettem. Közeli kapcsolatba kerültünk. Akkoriban éppen nem zenéltem aktívan, viszont amikor elmentünk együtt egy hangszerboltba, azt mondta nekem, hogy kicsit komolyabban kéne vennem a gitározást, mert van bennem spiritusz. Tehát lényegében ő indított el ezen a pályán, de a mai napig nem tartom magam profi zenésznek, persze bízom benne, jó úton haladok afelé. A jelenlegi koncert immáron a második alkalom lesz, hogy együtt állunk színpadra. 

Tíz éve vagytok aktívak, de még csak tavaly jelent meg az első lemezetek. Mi jelentette a fő koncepciót a megírásakor? 

Koncertfelvételt már adtunk ki Tátrai Tibusz közreműködésével, de valóban, a No. 1 az első stúdióalbumunk. Az volt a célunk elsősorban, hogy a nagy öreg fekete zenészek előtt tisztelegjünk, így mások mellett Albert King, Buddy Guy vagy B. B. King dalainak feldolgozásai szerepelnek rajta. 

Nagyon egységes a lemez hangzása, egyedül a Kézdy Lucával felvett Végtelen reggel lóg ki a sorból a populárisabb stílusával és a magyar nyelvű szövegével. Szélesebb közönség felé szeretettek volna nyitni ezzel? 

Ez a dal Nemes Zoltán zongoristánk és Vasicsek „Öcsi” János énekesünk közös szerzeménye, de eredetileg nem terveztük az albumra feltenni. Aztán meghívást kaptunk az M2 Petőfi Akusztik műsorába, és azt kérték, hogy a feldolgozások mellett játsszunk el egy saját, magyar nyelvű dalt is. Így született meg a Végtelen reggel, aztán nagyon megszerettük, és úgy döntöttünk, hogy ne maradjon le a lemezről. Van egyébként egy másik, félig magyar nyelvű dalunk, a Mannish Boy átdolgozása Muddy Waterstől: ebből a számból korábban a Hobo Blues Band elkészítette a saját verzióját, erre az albumra pedig Hobo írt egy mai korra aktualizált szöveget, és nagy örömünkre a lemezünkön el is énekelte. 

Visszatérve a koncertre: Ferenczi György mellett más illusztris vendégekkel is közösen fogtok játszani. Róluk is mesélnél kicsit? 

Minden évben olyan előadókat hívunk, akik meghatározták a pályafutásunkat, így Ferenczi György és mások mellett Hobóval is koncerteztünk. Idén nagy megtiszteltetésünkre Mohai Tamás gitáros is csatlakozik hozzánk, illetve Peter Lipa is, akit itthon talán kevésbé ismernek. Egy nyolcvanegy éves, felvidéki magyar zenészről van szó, aki lényegében megalapozta Szlovákiában a jazz- és a blueséletet, tulajdonképpen ő hasonló szerepet töltött be, mint John Mayall Angliában vagy Hobo Magyarországon. Ötven éve ő a szervezője a Pozsonyi jazznapoknak is, amely véleményem szerint az egyik legigényesebb és legismertebb fesztivál Európában ebben a műfajban, szóval hatalmas öröm számunkra, hogy egyből igent mondott a meghívásunkra. 

Kimemelt kép: Bluestone (Fotó: Nagy János)