Az egykori magyar-osztrák határt kijelölő Lajta-csatorna felett ível az a kis híd, amelyen a bámészkodók nézik a vizet, ahogy az már szokása minden korok hidakon bámészkodóinak. A település neve is innen van, németül Bruckneudorf, ami szintén hidat jelent. A Lajtán túl fekszik a sokkal nagyobb Bruck an der Leitha város, egy időben kedvelt bevásárló célpontja a magyaroknak.
Határváros volt tehát egykor Királyhida, vegyesen német és magyar lakosokkal. A Pallas Nagylexikona 1896-ban még Bruck-Újfaluként ismeri, a millennium után hivatalos magyarítással kapta az új nevét. Jó időszaka volt az előző századforduló a településnek, a lakosság száma a millennium kori 450-ről 1914-re a kétszeresére nőtt, több magyar betelepülővel, mint osztrákkal.
De hiába, a trianoni döntés mégis Ausztriának ítélte.
Voltak, akik nem akartak belenyugodni ebbe a döntésbe. A nyugat-magyarországi felkelők 1921. szeptember 10-én több órás tűzharcban próbálták kiverni az osztrák katonaságot. A felkelés ugyan elbukott, de alkalmat adott a kormánynak, hogy legalább Sopron és körzete népszavazással dönthessen a hovatartozásáról.
Sorozatunk előző része itt olvasható:
Milyen kevés idő volt már csak addig hátra attól a délutántól, amikor Bubsi ott sétált a hídon! Milyen lehetetlennek tűnt mindez akkor, amikor megírta ezt a lapot őnagysága Vörös Vilma úrhölgynek Budapestre, a Ráday utca 17-be!
Édes Lilikém! Vasárnap d.e. 10 órakor Boriékhoz érkezünk, hol 12 óráig maradunk. Itt, hol kezdődik Ausztria és végződik a szép Magyarország van a Bubsi és gondol igen sokat Lilikéjére. Bizony messze vagyunk egymástól! Erre nem is számítottunk. Ugyebár? Délután érünk Bécsbe, és akkor fogok újból írni az én kis Lilikémnek. Most pedig 100 000 puszit küld Bubsi. Bruck, 1911. VIII. 13. [A képes oldalon, fejjel lefelé:] Itt sétál most Bubsi. Jobb volna a házában!
