Egyszerre biztosít lehetőséget a mesés oktatásra és az együtt töltött családi pillanatok megélésére. Gévai Csilla, a rádió főszerkesztője szerint ebben a mondatban összegezhető a csukasmeseradio.hu oldalon hallgatható új adó, az „egyfejűek rádiója” küldetése. Rég passzolt valamire ennyire az agyoncsépelt hiánypótló kifejezés. Az első mérések szerint csak az első napon húszezer látogató kereste fel az online meseadót, és a rádió applikációját is ötezren letöltötték.
Akik ezt már megtették, mintha kódot kaptak volna az MTVA archívumában található végtelen mesefolyamhoz, és átléptek volna a generációkat összekötő időkapun. Az új meserádió a jelenidejűség rangjára emel elfelejtett örökzöld kincseket. A műsorfolyam részben ezekből válogat, de szerepelnek a repertoáron mondókák, énekek, készségfejlesztő és ismeretterjesztő anyagok is.
Kattintható mesekincsek
A legnépszerűbbnek mért ebédidő körüli műsorsávban kattintottam a Médiaklikken betöltődő aloldalra, éppen Ruttkai Éva hangján szólalt meg A veréb négy fia című mese élőben, ott is ragadtam. Marasztalt a béke, az időtlenség érzete. Szalóki Ági Szőr szökött a szemembe dala rázott fel, a gyerekeim egyik kedvence, aztán újra a rádiózás nagy klasszikus korából felsejlő mesélő hang, Lukács Margité lassított vissza. Gyerek voltam pár percre anyám recsegő konyhai rádiója mellett.
Tegnap délben is bepötyögtem a meserádiót a keresőbe, akkor épp Csányi Sándor mesélte A méhkirálynő című Grimm-mesét, közvetlen Molnár Piroska és A kecskegidák meg a farkas után. A mesék között hallottam Paár Julianna és Kárász Eszter (Eszterlánc zenekar) egy-egy dalát, a műsorfolyamban visszafelé görgetve pedig találtam egy Bartók-felvételt is.
A böngészhető heti műsorújságból kikerestem, mi szól ma az esti műsorsávban hat után. Láttam, hogy Szabó Gyula meséli majd az Egyszer egy királyfit, Shell Judit pedig A világszép nádszálkisasszonyt, meg is lett, mit játszok le az ovisaimnak este, miközben készül a vacsora. Ez a visszakereshetőség, tervezhetőség óvónőknek, tanároknak is könnyen kiaknázható lehetőség. Akár néhány nappal később is bevethető bármelyik, már elhangzott műsorblokk.
Megkönnyebbülés a zajban
Nincs ma nagyobb luxus, mint a csend, és értékesebb kincs annál, ami a vizuálisan túlstimulált, hangos terek átlépésével a csendből szólal meg. A Csukás Meserádió ezt a luxust adja meg egyszerre a gyerekeknek és a szülőknek biztonságos, szerkesztett, szűrt tartalmak felkínálásával. Szülőként megkönnyebbülést éreztem, miközben ismerkedtem vele. Le is töltöttem az ingyenes applikációt arra az esetre, ha legközelebb az autóban kellene lejjebb vinni a rezgésszámot három gyerekkel.
Az időzítés sem lehetne jobb. Miközben már felnőtt egy nemzedék a digitális tömegkultúra ősrobbanása óta az ösztönös szülői arányérzéken túl nem túl sok biztonsági szűrővel, csak 2005 körül készültek az első olyan kutatások, amelyek a képernyőidő mentális hatásait vizsgálták, az összefüggéseket pedig csak 2010 körül kezdték elemezni az összegyűjtött adatok alapján.
Mire a gyerekekre nézve levonható tanulságok megszülettek és lecsorogtak a közbeszédbe, aztán tudományosan alátámasztott, elfogadott tényként be is épültek a képernyőidő korlátozására vonatkozó ajánlások, a gyereknevelési rutinba már rég beszivárgott világszerte a képernyőn felkínált mese. Nincs is ezzel baj önmagában az ajánlások keretein belül, csakhogy a képzelőerőt sokkal inkább fejlesztő hallgatott, élőszóban megismert mese aránya közben törvényszerűen csökkent. A mesemondásra felfűzött podcastok mentik a helyzetet, de a kínálat véges, a minősége esetleges.
Külön tanulmánykötetet is megérne, hogy a televíziós képernyőzés utáni szintlépés, a streamingszolgáltatók elterjedése hogyan hatott a gyerekekkel megismertetett mesék összetételére. Arra, hogy milyen szerkezetű és üzenetű történetek alakítják a személyiségüket.
Az talán kutatás nélkül is kijelenthető, hogy szülők tömegei zuhantak bele vak bizalommal abba a fogyasztói kényelembe az elmúlt bő tíz évben, amit a szolgáltató cégek tálcán kínált, szinte korlátlan tartalma jelent. A Csukás Meserádió ebben a zuhanásban olyan, mint egy még éppen jókor kinyíló ejtőernyő.
