Urunk színeváltozásának ünnepén Jézus isteni dicsőségének megnyilvánulását ünnepeljük. Ahogyan azt az evangéliumokban olvashatjuk, Jézus felvitte Pétert, Jakabot és Jánost egy magas hegyre: „Ott elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz: »Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.« Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: »Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!«” (Mt 17,2-5).
A csoda helyszíne a hagyomány szerint a galileai Tábor-hegy volt, ahol az arab hódítás előtt három bazilika épült. Felszentelésük napja, augusztus 6-a lett Urunk színeváltozásának ünnepe. A keleti egyház már a 6. században ünnepelte, a nyugati egyház 1000 körül kezdte számontartani, majd III. Kallixtusz pápa hivatalos ünneppé emelte a nándorfehérvári győzelem emlékére. Az 1456. július 22-ei győzelem hírével ugyanis két héttel később, augusztus 6-án érkezett meg a hírnök a pápai udvarba.
A népi jámborságban az ünnephez kapcsolódóan szerepet kaptak az angyalok is, ennek alapja az lehetett, hogy az Érdy-kódex szerint Jézus színeváltozásának hírét Gábriel arkangyal vitte el a mennyei szent angyaloknak és azoknak, akik nem voltak jelen, „így a mennyben, paradicsomban és a limbusban is nagy öröm és vigasság kerekedett ezen a szent napon”.
Az ünnep és az angyalok kapcsolatát megőrizte az archaikus székely világ. A csíksomlyói búcsújáró templom melletti hegyoldalon emelkedik a gótikus Salvator-kápolna, a hozzávezető meredek utat Jézus hágójának nevezik. Szokás volt, hogy ezen az úton a búcsújárók csupasz térddel kúsztak fel, annak jelképeként, hogy az égbe vivő ösvényen is nehéz feljutni. Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában arról olvashatunk, hogy a kápolna építését Urunk színeváltozásának ünnepe ihlette, legendája szerint a megnyílt égből leszálló angyalok alkotása.
Kapcsolódó:
Székelyföld mellett a balatoni borvidék szőlőhegyeinek, hegyközségeinek ünnepe kapott sajátos jelleget, a hiedelem szerint ezen a napon kapja meg színét a szilva és a szőlő. Bálint Sándor ezzel összefüggésben leírja, hogy augusztus 6-a a kora középkorban Szent Szixtusz, középkori magyar nevén Sükösd pápának szentelt nap volt. A római liturgia ekkorra helyezte a bab és bor szentelését, e napra esett korábban a pogány vinalia rustica szertartása.
Ennek hatására Urunk színeváltozásának ünnepén a borvidékeken a jó termésért a hívek körmenetben vonultak a hegyekre, ahol a pap misét mondott és megáldotta a szőlőt, amelyet szétosztott az egybegyűltek között. Ezt a hagyományt őrzi egy korán érő szőlőfajta neve: úrszíneváltozási szőlő.
„Urunk színeváltozása után feketedik már a tarló, fehéredik az arató” – tartja a mondás, amelynek jelentése, hogy augusztus 6-a után felszántják a tarlót, az aratás idején megbarnult gazda pedig kezdi a megszokott arcszínét visszanyerni.
