Ülök a vén diófa vaskos ágáról lelógó függőfotelben, hallgatom a környék reggeli neszeit. Pár fecske is erre téved. Lehullik egy-két megérett körte a közeli fáról, a patak túlpartján elterülő legelőn feltűnik néhány erre kószáló juh. Miközben várom Bók-Gallai Erikát és Bók Tamást, a tanya megálmodóit, éltetőit, a birtok mindennapi nyugalmát élvezem.
A házaspár 2014-ben költözött a Balaton-felvidékre egy Pest környéki településről. Olyan helyet kerestek, ahol van a közelben Waldorf-gimnázium. Nemesvámoson van, így a környékén kutatták az ideális otthont. Egyévnyi keresgélés után találtak rá a hidegkúti tanyára, a rajta álló régi vízimalomra, amit aztán otthonná formáltak.
Erika húsz évig újságok tervezőszerkesztőjeként és művészeti vezetőjeként dolgozott, míg nem jöttek a gyerekek. Volt, hogy visszavágyott a médiába, de döntenie kellett, mert mint mondja: „a tanyasi élet mellett nem lehet főállásod, az igazi élet a komfortzónán túl kezdődik”. Tamás korábban triatlonozott, majd jól menő építőipari vállalkozása volt. Ezt és egy budajenői álomotthont hagytak hátra, amikor új fejezetet nyitva ideköltöztek. „Pedig jó, könnyű és szép életünk volt” – meséli Tamás. Mégsem voltak jó helyen. Túl erős volt a főváros hatása, valódi falusi környezetre és életre vágytak.
GALÉRIA
Tudták, hogy a döntésük anyagi visszalépést jelent majd, ennek ellenére cselekedtek. Tamás ugyan heti egy napot most is dolgozik a régi cégénél, ezen kívül mindketten csak a vendégházzal és a tanyával foglalkoznak. A nagyjából másfél hektáros birtokukon juhokat tartanak és gyümölcsöket termesztenek. Van harminc diófájuk és hetven öreg, de bőtermő őshonos gyümölcsfájuk, ezek évente többtonnányi terméssel ajándékozzák meg őket. Emellett folyamatosan kísérleteznek. Kutatják például a változó éghajlatot tűrő almafákat. Mint mondják: az időjárás annyit változott az utóbbi időben, hogy minden két-három héttel hamarabb érik, sőt már fügét is mernek ültetni. Bármibe fognak is, alapkövetelmény a vegyszermentesség.
Ami terem, azt változatos formában dolgozzák fel. Natúr, rostos gyümölcslevek, aszalványok, pálinka, lekvár és kompót is készül a termésből. Ezeket a vászolyi és a dörgicsei piacon, illetve a tanya előtt, az út mellett, becsületkasszával kínálják. Erika elmondása szerint ez utóbbi meglepően jól működik. Nagyon megörülnek neki az emberek, rossz tapasztalatuk pedig sosem volt.
A gyümölcsök mellett az állatok is folyamatos törődést igényelnek. Az ötven, ellés után nyolcvan őshonos cikta juhból álló nyájukat ridegen tartják. Állandó segítségük nincs, igaz, a nyírásnál a barátok mellett két nyíró is besegít, de a körmölést és az oltást már Tamás végzi. Az állatokat élve és húsként is értékesítik, sőt a bőrt is kikészíttetik. Nagy szívfájdalmukra gyapjúval már nem foglalkoznak, mert sok munkával jár, igény azonban alig van rá.
„Olyan állatot akartunk tartani, ami mellett valamilyen szinten meg tudjuk tartani a szabadságunkat. A juh ilyen. Nyáron hagyja, hogy elmenjünk kis időre nyaralni, mert olyankor önellátó” – fejti ki Tamás, mi alapján választottak fajtát. Meglepetések persze mindig vannak. „Megesett, hogy külföldről kellett hazasietnünk, mert jött a hír, hogy a kiszabadult nyáj a falu utcáit rója” – meséli mosolyogva.
Ha a gyümölcstermesztés és az állattartás nem lenne elég, a tanya fontos része az istállóból kialakított vendégház is. Tamás régóta szeretett volna belevágni a vendéglátásba, Erika azonban egy ideig ellenállt. Aztán mégis rábólintott a dologra. „Végül jó döntésnek bizonyult – ismeri el Erika. – Három éve csináljuk, minden percét élvezem. Sok a visszatérő vendégünk, többnyire kisgyermekes családok.” Tamás így folytatja: „Volt bennünk vágy, hogy megmutassuk mindazt másoknak is, amit elértünk.” És hozzáteszi:
Reméljük, hogy sokan inspirációt kapnak itt ahhoz, hogy akár örökre maguk mögött hagyják a várost, ha szeretnék. Az igazi élet a komfortzónán túl kezdődik.
A Waldorf-gimnázium közelsége nem véletlenül volt fontos szempont a házaspárnak, mikor még tervezték a költözést. Két gimnazista gyermekük van, Rozi tizennyolc, Matyi tizenhat éves. Tomi szerint bár a gyerekeknek is nehéz volt a váltás, már nagyon szeretik és magukénak érzik a helyet. S ami szerinte a legfontosabb: rengeteg tudást kaptak azáltal, hogy a tanyán nőttek fel. „Emellett megtanultak a dolgok mögé nézni, ami növeli a kreativitásukat, és valódi partnerek tudnak lenni – magyarázza Erika. – Nekünk mindig nagy ívű terveink vannak. Ez tart minket életben. Olyan dolgokat tenni, ami kicsit jobbá teszi a világunkat. Igaz, nyugdíjunk nem nagyon lesz.” Tamástól hamarjában érkezik a riposzt. „De. Ez a mi nyugdíjunk” – mutat körbe a tanyán. Ebben meg is egyeznek, ahogy szinte mindenben, amikor az életükről mesélnek.
