Szöveg: Bakai Anna
Fotó: Földházi Árpád
Csak egy jót akartak reggelizni, végül meg sem álltak az ország meghódításáig. A Hester’s Life granolák egyik megálmodójával, Porkoláb Eszterrel beszélgettünk.
„Igazából csak egy jót akartunk reggelizni – fog bele nevetve a Hester’s Life megszületésének történetébe Porkoláb Eszter. – De már a dietetikát is ezért választottam hivatásomul. Érdekelt, hogyan maradhatok egészséges úgy, hogy finomakat eszem.”
Az ízléses csomagolásba rejtett granolákat a dietetikus Porkáláb Eszter és a grafikus Kráml Dávid álmodta meg. Az ötlet, hogy belevágnak valami újba, váratlanul, egy átlagos bevásárlás alkalmával született meg. „Ott álltunk a boltban, nézegettük a müzliket, és próbáltuk eldönteni, mi legyen másnap a reggeli. Én általában nagyítóval nézem a címkéket, fontos nekem, hogy amit nap mint nap fogyasztunk, az egészséges legyen. Dávid pedig egyszerűen szeretett volna valami finomat választani. Ilyen terméket azonban nem találtunk a polcokon, ezért úgy döntöttünk, elkészítjük mi magunk” – emlékszik vissza a hét évvel ezelőtti kezdetekre Eszter.
Azonban nem könnyítették meg a saját dolgukat: nem müzlit, hanem granolát szerettek volna készíteni, ami 2016-ban még szinte ismeretlen műfaj volt Magyarországon, és nem engedtek abból, hogy csak természetes és egészséges összetevők kerülhetnek a dobozokba. „Semmilyen szirupot vagy finomított cukrot nem használunk, kizárólag Iránból és Tunéziából érkező datolyával édesítünk. Magunk aprítjuk fel, keverjük össze a fűszerekkel és az olívaolajjal” – sorolja.
Bár úgy kezdték el a gyártást, hogy nem volt semmiféle élelmiszeripari előképzettségük, jól tudták hasznosítani ismereteiket. Dávid már tíz éve működtetett egy reklámstúdiót, arculatot is tervezett, Eszter pedig orvoslátogatóként járta az országot, sokat beszélgetve a szakemberekkel. Ez később értékes tapasztalatnak bizonyult, hiszen úgy látta, zömében olyan problémákkal fordulnak az emberek orvoshoz, melyek a helytelen táplálkozásból és a mozgás hiányából fakadnak.
Az ötlet megszületése és a veszprémi gyártás megindulása közötti egy év a tervezésről és a kísérletezésről szólt. Munkájuk mellett Dávidék tervezőirodája felett granolaüzem kialakításába kezdtek, Eszter pedig minden szabad percében próbálgatta otthon a recepteket. Mosolyogva idézi fel: „Kis túlzással én vásároltam fel a drogériák teljes datolyakészletét, és a sütőmben kísérleteztem hónapokon át. Volt, hogy megégett az aznapi adag, máskor nem lett elég ropogós vagy éppen kiszáradt a granola. Hosszú időbe telt, mire úgy éreztem, közelítek ahhoz, amit megálmodtam.” A kísérletezés ideje után újabb három intenzív év következett: be kellett törniük a piacra. „Minden egyes nyári hétvégén vásárokra, rendezvényekre jártunk. Jó volt találkozni azokkal az emberekkel, akik megveszik és szeretik a termékeinket, de később szuper volt átadni is ezeket a feladatokat, mert éreztük, ha sokáig csináljuk, felmorzsolódunk.”
A sok jövés-menés ellenére egyértelmű volt, hogy a gyártás Veszprémben zajlik majd. „Pécsre jártam egyetemre, és annak ellenére, hogy ez heti nyolc óra buszozást jelentett, minden hétvégén hazamentem Veszprémbe. Ahogy megérkeztem, úgy éreztem, fellélegzek. Gyönyörű, tiszta város, ma is nagyon szeretem. Nem volt kérdés, hogy a vállalkozásunkat is itt indítjuk, és ahogy bővültünk, a folytatást is Veszprémben képzeltük el” – meséli Eszter. A tervezőiroda feletti teret ugyanis gyorsan kinőtték: ma már egy hatszáz négyzetméteres, a város külterületén álló üzemben készülnek a dekoratív kis csomagok, és a kezdetekben kétszemélyes Hester’s Life stábja lassacskán harminc főt számlál. Ahogy növekedett a cég, a szerepek is letisztultak, ma már Eszter a termékfejlesztésért és a szakmai anyagok készítéséért felel, valamint besegít a minőségbiztosításba, Dávid feladata pedig a marketing, az arculat kialakítása és a kommunikáció. Mint mondják, „szerencsések vagyunk, mert azt csináljuk, amit igazán szeretünk, és nagyon jól tudunk együtt dolgozni”.
Az elmúlt években egész kis birodalmat építettek a reggelik köré: blogolnak és podcastot készítenek az egészséges életmódról, receptekkel segítik vásárlóikat. „A hivatásomat és a szakmaiságomat is szerettem volna belevinni a márkánkba – magyarázza a dietetikus. – Nem csak egy terméket akartunk értékesíteni, szerettünk volna jóval többet nyújtani: hasznos ismereteket ahhoz, hogy miként lehet elkezdeni és fenntartani egy egészségesebb életmódot. Feltölt a tudat, hogy képes vagyok olyan dolgokat adni az embereknek, amiket más nem ad meg, és amikkel élő, aktív közösséget hozhatok létre.”
Bár a Hester’s Life nemcsak minőségben, hanem árban is a piac felső szegmensébe tartozik, a havonta eladott ötven-hetvenezer doboznyi reggeli és a rengeteg pozitív visszajelzés azt mutatja, Eszter és Dávid jó úton jár. Büszkén mesélik, hogy sokszor kérdezik tőlük, mi a titkuk. „Nincs titok, épp ez a lényeg: őszinték vagyunk. Magunk is sokra tartjuk azokat az élelmiszereket, melyek azt kommunikálják, ami bennük van, így mi is erre törekedtünk az első perctől fogva. Nincs érthetetlen nevű vagy egészségesnek álcázott összetevő, nincs cukormentesnek hazudott szirupos granola. Emellett szép, esztétikus termékről van szó, jó ránézni, szívesen teszed az asztalodra. Mutatós, egészséges és őszinte – azt hiszem, ez egy kiváló kombináció.”
Máté István interdiszciplináris tervező, digitális szakértő. Egy Ózd melletti kistelepülésen, Borsodszentgyörgyön él és dolgozik. Őszintén hisz abban, hogy a tudásalapú munka visszahozhatja a fiatal generációkat ebbe a térségbe. A legmodernebb digitális technológiákról, a mesterséges intelligencia hatásairól és a vele kapcsolatos félelmekről is beszélgettünk.
A magyar sport történetében az 1952-es helsinki olimpia volt az eddigi legsikeresebb. A 16 aranyérem közül Gyenge Valériáé váratlannak számított, hiszen korábban magyar bajnokságot sem nyert. A legendás ’52-es női úszócsapatnak ő az utolsó életben lévő tagja.
Nagy Dénes filmje, a Kurtág-töredékek egyszerre beszél a zseni magányosságáról, az ember örök kapcsolódni vágyásáról és arról, megéri-e mindent feláldozni azért a néhány pillanatért, amikor még életünkben átnézhetünk a felhőkön túlra.
Mentőben ültek, sebesülteket gyűjtöttek, műtőt költöztettek, vészhelyzeti ügyeleteket tartottak. Örültek, féltek és dolgoztak. Dr. Wenger Tibor, az anatómia professzora könyvet állít össze arról, hogyan élte meg a Semmelweisről elnevezett budapesti egyetem az 1956-os forradalmat.
